Így visszagondolva...

... a mostani karácsony volt hosszú évek óta a legjobb.

Néha hányni tudok attól, hogy néhol már november közepén eláraszt mindent a karácsonyi szenny. Megjelennek a szupermarketekben a szaloncukrok, égősorok, csoki (azaz színezett cukormassza) mikulások, decemberre minden karácsonyi (gagyi)díszítésbe borul, és üvölt a karácsonyi (természetesen többnyire külföldi szenny) zene a bevásárló központokban. Minden arról szól, hogy ha nincs vegyél, ha már van vegyél újat vagy még egyet, ha nincs rá szükséged sebaj, akkor is vegyél, ha pénzed sincs akkor is vegyél, csak 400% THM-re!!!!444
Hát mi Emmával idén eldöntöttük, hogy ebben nem veszünk részt. Megbeszéltük, hogy a karácsony nem erről szól, egyikünknek sem hiányzik az "úristenmindjártkarácsonymitvegyekneki" görcs. Nem akkor KELL ajándékozni amikor azt üvöltik a reklámok, hanem akkor, amikor mi úgy érezzük: igen, ezt akarom neki adni ajándékba. Amikor meglátunk valamit, és eszünkbe jut mennyire örülne neki a "másik felünk". Így kaptam meg novemberben a kedvenc parfümömet és még előtte valamikor az ősszel egy olyan napszemüveget, amire mindig is vágytam. Alkalom nélkül... csak úgy.
Az igazság az, hogy miután ezt megbeszéltük mindketten nagyon megkönnyebbültünk. Újra vártam a karácsonyt. Vártam, hogy együtt nekiálljunk a takarításnak, a halászlének, mákosgubának, túrós-tésztának, hogy feldíszítsük a fát, majd kikapcsoljuk a telefonokat, és ketten együtt örüljünk annak a lélegzetvételnyi szünetnek amit ez a pár nap jelentett, és a melegségek, ami az új, közösen vásárolt gyertyákból áradt.
Karácsony... amilyennek én képzeltem.
A dologhoz hozzátartozik, hogy amikor pár nappal később Pécsen sétáltunk, betévedtünk egy könyvesboltba, és megláttam egy könyvet, tudtam, hogy ezt kell Emmának adnom. Igyekeztem feltűnés nélkül kifizetni, amíg ő hosszasan nézelődött. Hogy akkor már 27-e volt? Kit érdekel. Ő akkor is örült neki, amikor másnap este megkapta, becsomagolva. Nagyon is.

( Zaneck | 2011. 01. 04., k – 09:51 )

Pedig a kommercializmus szerves része a karácsonynak, és ha gyerekeitek lesznek akkor nektek is ajándékokért kell sorban állnotok, hogy azok 24.-ére a karácsonyfa alá kerülhessenek, ellenben megnehezítenétek a beilleszkedésüket a társadalmi közegekbe (óvoda, általános iskola).

Persze egy ajándéknak nem kell költségesnek lennie, inkább személyesnek.

( numen v | 2011. 01. 04., k – 11:59 )

Forradalmár! (nem csípem a forradalmárokat, de most jó értelemben gondoltam…)
Amikor karácsonykora ajándékokat vásárolni megyek, akkor mindig picit birkának érzem magam. Cserébe viszont mindenki igyekszik ilyenkor növelni a forgalmát, és csökkenteni a raktárkészletét az év végére, úgyhogy néha akadnak egész jó vételek. Kvázi megéri birkának lenni. 

int getRandomNumber() { // ←ez itt már az aláírásom
	return 4;//szabályos kockadobással választva.
}		//garantáltan véletlenszerű. xkcd

( bambano | 2011. 01. 04., k – 13:58 )

Én is próbálom lenevelni a családot meg a rokonságot a konzumálásról, elég sok év után már vannak eredmények.

( zhali | 2011. 01. 04., k – 21:18 )

Nálunk csak a gyerekek kapnak ajándékot (játékot vagy könyvet), jó látni az örömet az arcukon !!!