FEZEN 2010 - és egyéb gondolatok, ahogy egy magam fajta látta...

Egyrészt az időjárás, szinte minden nap végig esett az eső. Másrészt pedig, mivel csütörtökön kezdődött, és Emma pénteken még dolgozott, elég fáradt volt már péntek estére. Végül pedig a környezet... no, az elég lehangoló volt, mint egy holdbéli táj, sehol egy fa, se bokor, de még egy árva fűszál se. Csak kavics, és kő mindenütt. Ennek legalább annyi előnye volt, hogy nem kellet bokáig érő sárban kóborolnunk mint Metalfesten.
A zenekarok egyébként nagyon jók voltak, óriási élmény volt élőben látni a Uriah Heep-et, ahogy az Easy Livin'-t játszák, még akkor is ha annyira nem ismertük őket. Hatalmasat zúztak az öregek... pedig ha az ember egy kicsit utána számol... Azt mondják 40 éve zenélnek. Ha 20 évesen kezdték együtt, akkor idén már ~60 évesek. Ennek ellenére az összes zenekart überelték, mind zeneileg mind előadásban.
Előttük az Ossián már kicsit erőtlennek hatott... Paksi Endrének a hangja már nem az igazi, meg betegségre is panaszkodott, de azért a régi jó magyar heavy metál nótákat még mindig jól esett hallani.
Továbbá rájöttem hogy a power/speed metal vonulat továbbra sem tetszik. Ezt azután mondom, hogy láttam élőben az Edguy-t és a Gamma Ray-t. Gondolkodtam ezen egy kicsit, hogy a nagy klasszikus heavy metál nagyágyúkból miért csak a Metallica tetszik... nos azért, mert ott lehet érteni a szöveget hallás után is. A többiből meg csak az "agyatlan" sikonyálás hallatszik.
Utolsó napra maradt a Lord, Ákos, Tankcsapda "trió" ebből az első kettő nagyon jó volt, Emma, bár nem ismerte a Lordot eddig, csak azt a pár számot, amit mutattam neki, szintén nagyon jól érezte magát. Meglepetésként fellépett az első énekesük, Sipőcz Ernő is.
Ákos továbbra is profi bulit csinált, bár kicsit lehangoló volt másodszor hallani a Lady Gyagya dallamokat, amit még EFOTT-on megígért, hogy többet nem adják elő. Továbbra gyanús, hogy szinte szóról szóra ugyanazokat a felkonferálásokat nyomja el, többek közt olyanokat is, amik (számomra) elsőre EFOTT-on spontánnak tűntek.
A Tankcsapda kimaradt a végén, feladtuk. Nem esett nagyon az eső, de folyamatosan, és a végére már a bőrkabátunk se bírta átázás nélkül, hazajöttünk. Annyira nem is sajnálom, mert a Lukácsék már EFOTT-on se alakítottak maradandót.

Most pedig éppen "Guns N' Roses - Apetite for destruction" albuma megy, bakelitről, (ami ráadásul az eredeti betiltott borítós kiadás) egy Pioneer PL-200-ason megszólaltatva. Utána asszem jön egy álnéven kiadott Queen kislemez... :D
A lejátszó és a lemezek amúgy Emmáé voltak, és most pár napja kerültek fel hozzánk Pécsről.