Szilánkok

40-es, konszolidált kinézetű nő, száll fel a vonatra a Camponanál, arca vörös, összeakadó szemei és imbolygása, masszív alkoholos befolyásoltságra utalnak. Lezökken az egyik üresen álló 4-es ülésorra, majd felteszi a retkes, szandálos lábát a vele szemben évő ülésre.
Pedig, az ember azt hinné, hogy ez a korosztálynak volt gyerekszobája...

Reggel, olyan satu fékezéssel áll meg a vonat Kápolnásnyéken, amitől kishijján lefejelem az asztalt. De legalább felébredek. Van is miért. Az ablakon kinézve két felső huszonéves nőt látok csókolódzni. Ketten együtt, úgy ütik a 3 mázsát, hogy egy nyugdíjas cetvadász szigonyért nyúlna.
Szeretem, amikor az élet igazolja a brit tudósokat...

Óriási találmány a vécéajtóra szerelhető, pumpás, szagosító. Minden egyes ajtózárásnál, kellemes, levendula illatú parfümöt permetez...
az ember tarkójára.
Legalább nem kell dezodorra költenem. Habár, valamilyen férfias illatnak jobban örülnék. Végén még ratyinak néznek a munkatársaim. Mondjuk, ők is bűzlenek a levendulától...

Laptopot restaurálok. 1984-es Sharp PC-6220. Szétfolytak benne a kondenzátorok, pár helyen törött a kávája, BIOS akksi helyett valaki, valamikor egy 5.6V-os fotoakksit hackelt bele. A hétvégére kölcsönveszem a céges kézi műszeremet, mert tud kondit mérni. Szombat este végre van egy kis időm. Műszer bekapcs, elkezdek méregetni. Elhaló pity.
Természetesen, most döglik ki az akku benne...

Alapgödröt ások. 30 fok árnyákban, szakad rólam a víz. A gödröt megosztom még egy marék szúnyoggal is, akik svédasztal körül őgyelgő, magyar politikusokat megszégyenítő vehemenciával próbálnak belőlem mintát venni. A macskám, a gödör mellől, egy művezető szakértelmével nézi a munka haladását.
Egy pillanatra megállok, megtörölni a fejemet és kiköpni pár szúnyogot. Emelném a lapátot, de hirtelen baromira nehézzé vált. Nézem, a macskám hulla nyugalommal ül a lapáton és néz rám.
Megbillegtetem a lapátot, erre kegyeskedve leszáll róla.
Hiába, macskából van...

Masszív animálásban vagyok, hajnali 2kor, röpke képszekvencia, alig 900 db. 1MB-os file. Gyorsan meg kéne találni a jelenet elejét, kéne valami filemanager, ami képes előnézetet generálni. A PCMan jött az LXDE-vel, úgyhogy azt választom. Könyvtár megnyit, proci 100%, jóéjszakát.
Terminál, mc, xview. Az xview összeszemeteli a terminalt. Sebaj, vakon is tudok fel-le gombot nyomkodni. File megvan, ctrl-o, filenev leir. A PCMan, meg mindig teker, aztán merevre fagy. Pedig en nem akartam kikillelni.
Becsszó...

Barátnőmnek pakolok össze egy CDt. File konvertálás, file átnevezés ezerrel, ismétlődő munka jól jönne a ctrl-h az mcben, de csak jönne, mert az LXTerm ráült és a fasza help menüjét mutogtja.
T’om át kéne konfigolni az Alt-os Modkeyt Winkey-re, de itthon hadd ne kelljen már ilyenekkel szopni...

Párszor már mantráztam, hogy a Linuxos rendszerek egyik rákfenéje a különféle GUI környezetek és azokból derivált asztalkörnyezetek optimalizálatlansága és az alapszabványoktól (Lásd. X) való eltérése. Pl. Jelen pillanatban firefoxot flashel, csakis GTK vagy Gnome-os környezetben lehet használni normálisan a GDK nativ window “feature” miatt. Az emiatt az ember kénytelen “kompatibilis” asztalkezelőt választani. Az már csak hab a tortán, hogy ezen kompatibilis asztalkezelő, turbókártya nélküli Amigám ablakkezelési sebességét hozza egy 100x gyorsabb gépen.
Az meg szóra sem érdemes, hogy az LXTerminal és az LXPanel, egyenként 100-100MB-ot nyúl le a memóriából. Érted, lightweight...
(Update: Közben sikerült megint annyira felcsesznem az agyamat, hogy kicsit nyomozzak a bug kapcsán. A prémtelepen élő bébifóka sorsára érdemes fejlesztők listájára felvettem a freedesktop fejlesztőit is, mert ők szentesítik a maszatolást.)

Ezt a bejegyzést írom Abiwordben. A szövegben való navigálás közben a sorok elcsúsznak, beszemetelődnek, karakterek tűnnek el. Ha pontosan akarom tudni a szöveg állapotát, fel és le kell görgetnem, hogy frissüljön.
Linux office 2010...

Gyors nyáktervezés, a panel összesen 5x3 centi. Nyomtatás gomb, CUPS, proci kikönyököl 100%-ra, a memória elkezd fogyni, a nyomtató nyomtatni. 30 másodperc alatt kinyomja a nyák rajzát , majd megáll és vár. A proci csak teker, csak teker, a memória fogy, a nyomtató áll. 6 perccel és 750MB memóriával később kegyesen kidobja a lapot. Nem akarom tudni, hogy a gutenprintes, vagy az almás gyerekek cseszték-e el. Több mint 10 év linux használat, egy nihilista, buddhista szerzetes türelmével vértezett fel.
Ez már a buddha szint...

Leendő érettségi feladat: Adott egy csatlakozó, 6 tűvel és 4 mérnök (három villamos és egy gépész). Mondja meg, mennyi idő alatt tudnak megmérni egy 12V-os DC egyenfeszültséget, amely a csatlakozó egyik tűjére van kötve?! Nehezítés: A 12V-nak csak az egyik pólusa van a csatlakozóba kötve.
Megoldás: Kb. 1 óra volt a probléma felismerése, 15 perc a segítségkérés egyik mérnök kollégámtól (aki nagyon helyesen ,elhajtotta őket), újabb 15 perc segítségkérés immár a főnökömtől (aki nagyon helyesen, csak egy break-out dobozt adott nekik), újabb 15 perc segítségkérés tőlem a breakout doboz használatához (geci módon, csak részlegesen segítettem, mert a főnököm már elmagyarázta) és kiválasztottak 6 db kábelt, végül több mint 45 percen keresztül semmi hír felőlük. Amikor eljöttem a cégtől, akkor állítólag, még mértek.
És ezek a kollégák több éves gyakorlattal rendelkeznek...

Elgondolkodtató, hogy környezetvédelem címén mennyi szemetet sóznak az ember nyakára. Ilyen, példának okáért a műanyag zacsi amit a hipermarketekben osztanak pékáruk és zöldségfélékhez. Ezek a vékony “biológiailag lebomló” zacsiktol mindig elkap a frász.
Miért nem lehetne ezek helyett papírzacsit tenni, ami valóban biológiailag lebomló és van tartása?

M. Péter a magyar marketing szakma, új, feltörekvő csillaga. Vagy fogalmazzak úgy, hogy a magyar scammer szakmáé? Ez a Ron Hubbard rajongó úriember, először itt a HUP-on is reklámozott egy év alatti meggazdagodást igérő oldala kapcsán, került a figyelmem célkeresztjébe, és egy kissé depressziósabb pillanatomban, ráeresztettem 8 fake felhasználót az oldalán elvégezhető tesztjére. El kell ismernem, aki a tesztrendszerét csinálta, jó munkát végzett. Ügyesen generálja a bullshittel teli egyenleveleket, aminek az a vége ugyanaz, hogy fizessen elő a leendő balek, akarom mondani leendő sikeres vállalkozó. A tesztek után lehetett egy ingyenes bullshit irodalomért cserébe az oldalt értékelni, aminek kapcsán ez egyik user nevében, “őszintén” megfogalmaztam, hogy csak a scammert vadászatot folytattam. Úgy tűnik, Péter komolyan olvashatja a válaszokat, mert ezen felhasználóm se több hírlevelet, se több értesítőt nem kapott.
A napokban, épp az egyik Gmailes userem leveleit néztem, amikor eszembe jutott, hogy meg kéne nézni a scammervadászatra használt usereket is. Érdekes módon, két új levél is érkezett. Az egyik Pétertől, ami az új, az internetből fél év alatt való meggazdagodás titkait hirdető oldalát ajánlja. Úgy tűnik az egy év nem jött be, ezért összeállt V. Tamással, aki állítólag már sok sikeres rendszer felépítésében segített, mint a ma már nem létező milliomos-születik.com, a szintén nem létező onlinevallalkozas.hu, vagy épp a cPanelnél felfüggesztett 25het.com.
Az oldalhoz tartozó blogtól, aztán ledobta az agyam a gépszíjat. Bemelegítésként, arról értekezik, hogy milyen fontos manapság az online kereskedelemben a spammelés. Természetesen, ez polkorrekten email-marketingnek nevezi. Gondolom, az oktatásának hatására kikerülő, következő generációs web-marketingeseknek, sj fog a legjobban örülni.
Ezután, egy olyan, “régi szakmai tippet” oszt meg a nagyközönséggel, ami minden, az internetet, mint adatforrásként használó embernek a legnagyobb keresztje, mégpedig az értelem nélküli ad aggregátor oldalakét. Olyan oldalakét, melyek valamilyen bullshitgenerátorral készített szövegeket tartalmaznak, teleszórva releváns “GoogleAds-al”.
Az ilyen módszereket, mint könnyű és egyszerű pénzkeresési lehetőséget oktatni, egyenértékű a valós életben az aljas nyereségványból elkövetett szemeteléssel. Az ilyent oktató emberek esetében, azt sajnálom, hogy egy embert csak egyszer lehet megölni.
A másik levél viccesebb volt, ugyanis jól mutatja mennyire jól mehetett Péternek a business és a kapcsolatépítés. A levél feladója a Marketiva forex tradinget oktató “cég, és magyar nyelvű spam. Ez a cég, a magyar vállalati szférában rendkívül elismert, freeweben hostolja oldalát, tele amimált gifekkel. A levél végén “Ezt az ajánlat a ........fw.hu oldal látogatáskor megadott adataid alapján lett kiküldve ” szöveg a legbájosabb, ugyanis ezen email-cím csakis M. Péter részére lett megadva, soha semmilyen más oldalon nem lett felhasználva. Ez azt jelenti, Péter vagy szerzett sikeresen egy tanítványt akit bevezethetett az email-marketing rejtelmeibe, vagy annyira rosszul megy neki, hogy kénytelen az okos tesztjeivel összegyűjtött email listáit kiárusítania.

A benzintakarékossági topicban alaposan ki lettem, osztva amiért puhatalpú, papperstílusban vezetek. E hó 16.-án, éjfél felé, hazafelé vezettem a barátnőm kocsijával. Az út az időpontnak megfelelően tök kihalt és sötét volt. Dinnyésnél, a vasúti felüljáró utáni kanyarba, olyan 70-80 közötti sebességgel mentem bele, mert korábbi, volán mögötti elalvásos és ebből a kanyarból kivágódó kivilágítatlan kerékpárosos, esetek miatt kissé tartok ettől a szakasztól. Jól tettem, mert a kanyar után, a sávunkban, egy fiatal szarvas állt. Kétszer beletapostam a fékbe (ABS nélküli kocsikon tanultam vezetni) és félrehúztam a kormányt, a patás fenekét jó fél méterrel elkerülve, olyan ötvenes tempóban mentem el mellette. Ha gyorsabban megyek, vagy elcsaptam volna vagy az árokban kötök ki.
Érthető módon, az eset után, a barátnőm hirtelen rá akart gyújtani...

Ha már vezetés. Munkatársam hoz egy nyomatékszenzort, hogy kábelezzem be neki.
Kérdezem, kiféle, miféle iparihulladék ez? Válasz, egy nagy és elismert autóelektronikai cég terméke. Amúgy meg ez a nagy és elismert autóelektronikai cég megkérte, hogy a mérési eredményeket küldje el nekik, mert lövésük sincs arról, mennyire működik a szenzor.
No comment...

Megyek be Fehérvárra. A vonat áll, a vezér fel-alá rohangászik, mert nem megy be az automata küszöb a vonat végében. Kalauz rezignáltan veszi tudomásul és a járattal utazó mávos munkatársaival (kalauzok, műszakiak, vonatvezetők vegyesen) beszélget. Egyszercsak megcsörren a telefonja, a Karib tenger kalózainak egy részlete a csengőhangja, a másik kalauz hívja a vonat végéből, hogy mi az ábra. Rövid konzultáció, majd leteszi a telefont. Erre megszólal az egyikőjük, hogy kellene neki a szám. Bluetooth be és innen kezdve a MÁVosok tömény warezolást csapnak Gárdonyig. Leszállásnál néztem, egyiknek sem volt 30 alatt és fejre sem néztek kockának.
Hiába, ez már a 21. század....

Ismét a vonaton most épp hazafelé. A melletem lévő üléssoron egy felsőhuszonéves csaj, kinézet alapján wannabe Apple életérzés (értsd: ELTE hippi kissé kimosdott, konszolidált verziója, de még mindig egyedi, trendi, őnkifejező) stílusú szerelésben. Telefonál. Szövege javarésze tipikus művészieskedő hiszti. Azon picsog, hogy milyen szar már, hogy tetoválóként több száz egyen szart kell felvarrnia emberekre, mire egy kihívást jelentő feladatot kap. Meg mekkora gáz, hogy csak szimpla munkákat ad neki a srác aki betanítja, és múltkor késett másfél órát, de vitt neki sütit, hogy ne legyen harag. Amúgy megvette a első gépét, ami fekete-ezüst, mert az arany-feketére nem volt pénze, és most le van égve úgyhogy a többit máskor veszi meg.
Én meg csak azon gondolkodom, hogy isten óvja azt a szerencsétlent aki elsőnek kerül a kezei közé...

Javát telepítek. Pontosabban telepítenék, mert akár repobol, akár a SUNos csomagot teszem fel nem akar menni a böngészőben a plugin. A demo oldalakat megnyitja fileként, és parancssorból is tudok alkalmazásokat futtatni, de weboldalról nem tudok megnyitni semmit, mert hibát dob. Hosszas molyolás után, elkezdem szisztematikusan keresni a hibát. Error konzolban beengedélyezek minden hibának a megjelenítését. Fura módon, a nem tud kapcsolódni a hálózathoz és nem tudja letölteni az alkalmazást az oldal megnyitásakor. Röpke 2-3 óra netezés és megvan a hiba oka:
Az /etc/sysctl.d/bindv6only.conf fileban a net.ipv6.bindipv6only értékét 0-ra kell átállítani.
Namost a vicc ebben csak annyi, hogy ezen változó 1-re történő állítása nagyjából a javától elkezdve az összes netet használó, RFC szabványnak megfelelő alkalmazást hazavágja. A kérdés csak az, hogy vajon a Debian maintainerek mi a rákért állították default 1-re?
Értem én, hogy ezen opció a FreeBSD-ben 2001 óta benn van, és a linux kernelben 2003 óta, de érdemes lenne talán ilyen esetben megvizsgálni, hogy szükség van-e rá? És ha nincs rá szükség akkor talán nem piszkálni. Rengeteg időt spórolnának meg a felhasználóknak.
Tudom ez a cuttingedgeopensource világ...

Stay tooned!