Orvietó látványosságai: a dóm

Egy városban, amely azért épült, hogy a látogatóban meglepődést keltsen, a székesegyház épülete természetesen nem lehet más, mint bámulatba ejtő. A dóm munkálatai 1290-ben kezdődtek el, és három évszázadon keresztül folytatódtak. Egy olyan történelmi időszakban, amikor az egyház és a városállam hatalmai között – ez utóbbit erős autonomia jellemzett - igen erős ellentét állt fenn, az impozáns székesegyház alakja félreérthetetlen módon fejezte ki a világi és a lelki uralom állandóságát, amely nem volt hajlandó egy lépéssel sem lemaradni, sem pedig gyengének mutatkozni.

Orvieto Siena ellen Firenzével szövetkezve, hosszú ideig a guelfek pártján állt és pápai rezidencia volt. Nem véletlen, hogy a székesegyház alapkövét IV. Miklós pápa tette le, aki kivételesen a város feje is volt. A dóm kezdeti terveinek tervezője ismeretlen. A székesegyház a két korábban épült Szent Mária és Szent Kostanc püspöki egyházakra épült. Az építési munkálatok megkezdése után az tervezésbeli bizonytalanságból kifolyólag nem kezdődtek el a homlokzat munkálatai. 1310-ben Lorenzo Maitanit, a sienai mérnököt és szobrászt bízták meg, hogy fejezze be a dóm építését.

Az épület többi részéhez képest a homlokzat félbehagyása a számos egymást követő tervezők különféle megoldásainak következménye, amely az ízlés- és a gondolkodásmódok változását tükrözi: a határozatlanság a sziénai mester esetében eltűnik. Egy fogalmi elszakadás ölt testet, melynek jelei a homlokzat rajzán láthatók.

A homlokzat a székesegyház oldalaihoz képest kiszélesül, mintegy jelezve függetlenségét és önállóságát. Változtatások történnek a kereszthajó szerkezetében is: három pár ágaskodó boltív pilllérsarkanytúnak készül, a félkör alakú apszist négyzet alakú emelvény helyettesíti, melyek a korábban meglevő elrendezéssel nem olvadnak egybe.

A homlokzat tervén kívűl Maitani mesternek köszönhető a díszkapuk közötti oszlopok alapzatánál levő féldomborművek egy része: építészeti örökségét több kiváló és híres mester vitte tovább, mint például Pisano vagy Orgagna – ez utóbbi az ablakrózsát és az oldalfülkéket hozta létre -, utána a homlokzaton dolgozó Federighi és Sanmicheli, majd Sangallo il Giovane, aki a jobb oldali hegyes tornyot és a homlokzatot fejezi be, legvégül, 1532-ben, a munkálatok megkezdése utáni harmadik évszázadban, Ippolito Scalza fejezi be a hegyes tornyokat.

Az építés alatti három évszázad, a kezdeti bizonytalanságok, Maitani mester tartós hatása, valamint az utána következő és a befejezésig tartó beavatkozások nem múltak el nyom nélkül: az orvietói székesegyházat annyira egyedivé tették, hogy a dóm elkerül mindenféle stílusirányzatbeli besorolást, felosztást, főként a ”román” és „gótikus” stílust, még akkor is, ha meggyőző az a meghatározás, amely a homlokzatot „szokatlanul gótikusnak” tartja.

forrás: Aquincum társulat