Daily Curious Perversion of Programming #10

Kezdjük ott, hogy szívzörejt kapok attól az apró, de nem elhanyagolható ténytől, hogy Javában nincsenek pointerek, de van NullPointerException. Ez valami gyönyörű, a Java gyüjtőfogalom alatt leledző masszív elkúrás esszenciája. (Tudom, gyakorlatilag "NullReferenceException"-ről beszélünk, mert referenciák vannak, nem pointerek. De azért a név beszédes, benne maradt, ilyen ez. Yuck. Meg yikes is.)

További szívszerelmem, ami mobilprogramozásnál igen fájdalmasan tud érinteni, hogy semmiféle módszer egy-egy objektum tényleges felszabadítására, azon kívül, hogy null-ra állítod az összes referenciádat ami valaha az objektumra mutatott, aztán majd ha a garbage collector arra jár, akkor 3 másodpercig szünetel az alkalmazásod, míg mindent felszabadít egyszerre. Ez különösen akkor baromi jó, ha játékot írsz, és elvárás, hogy pl. stabil 10 fps-t prezentáljon. Ehelyett 15 másodpercenként megáll 3 másodpercre, kis túlzással. Tökjó. Garbage collection FTW! De lépjünk tovább.

Természetesen az igazán fun oldala a fenti dolgoknak akkor mutatkozik meg, amikor egy olyan programozónak kell C/C++-ból Java-ba átírni valamit, aki igazán egyikhez sem ért (tehát kvázi fingja sincs róla, hogy mi történik a rendszer mélyén, amikor a kódja fut).

Ebből lesznek az ilyen zseniális kódok, hogyaszondja, felszabadító függvény, kilépéskor:

public void DoCleanup() {

    if (x_myFoo != null)
        x_myFoo = null;

    if (x_myBar != null)
        x_myBar = null;

    if (x_myBlah != null)
        x_myBlah = null;

    if (x_myEeek != null)
        x_myEeek = null;

    if (x_myOMG != null)
        x_myOMG = null;
}

Tökjó. Első blikkre az ember röhög egy jót, és nem érti, hogy mi értelme van ellenőrizni a pointereket referenciákat, ha úgyis null-ra lesznek állítva. Ha már null, akkor meg nem fáj neki, hogy mégnullabb lesz. De aztán jönnek a reflexek, hogy valószínűleg ez nem ilyen egyszerű probléma. A kód eredetije ugyanis egy C/C++ kód volt, amiben egy ilyen felszabadítós blokk saccra így nézhetett ki:

    if (x_myFoo) {
        delete x_myFoo;
        x_myFoo = NULL;
    }

Namost, itt természetesen van értelme ellenőrizni előtte (szerk: Vagy mégsem? Lásd a hozzászólások között...), plusz van még egy fontos szempont: a delete, ha jól értem, meghívja egy objektum destruktorát is... Igen, természetesen a Java kódban is megvannak az egykori destruktorok, szorgalmasan átportolva, csak a fenti nűánsz miatt sohasem hívódnak meg. Apró problémák, újabb vicces bugok okozói. Így jár, aki elhitte, hogy "Jávában" nem kell felszabadítani semmit.

Tanulság: Tökjó, amikor a projekt indulásakor a szenyor szoftver endzsinírök kiadják az ukázt, hogy márpedig a kódstruktúrát változtatni azt ám nem szabad, mert hát a "Jáva" az majdnem Cé, tehát semmi szükség rá. És az ember, aki a feladatot kapja, ezt még el is hiszi. Végülis ja, majdnem C. Például mindkettőben vannak kapcsos zárójelek... Argh.

(Egyébként fordítottjával is találkoztam már, Java expert programozóval, aki elhitte, hogy a C majdnem ugyanaz, mert ugyanúgy kell írni a forciklust. Na, ő meg persze pointerkezelés címszóval csinált vicces dolgokat. "... de ez még hosszabb sztori".)