Vers

Mostanában újra elkezdtem írni verseket. Elég aktívan, ami azt jelenti, hogy, minden napra, de "legkésőbb" minden másnapra jut egy-egy, sőt van, hogy egymás után kettő.

Ezek 99%-a ki is kerülnek a GKPortálra, s azaz 1% az, amit kimondottan személyeknek írok, így az csak az övéjük.

Nem szándékozom dícsérni magam - még abba is belepirulok, ha más teszi :) - de sokan kérdezik, hogy, hogy csinálom? Nem tudom. Játék a szavakkal. Ennyi. :)

A minap kaptam egy néhány oldalas írást, melyben az illető leírta gondolatait, és fájó emlékét. Ez az írás nagyon meghatott, mert valami hasonlót én is átéltem. E szösszenet alapján megszületett a Várlak című vers. Aki a történetet írta eredetileg, neki is megmutattam a verset, és elvolt rajta ragadtatva... Anya is sírt rajta... (hogyan ejtsem letargiába a szeretteimet, imserőseimet című epizód... :D)