Fáj

Ma ismét megtapasztalhattam/átélhettem hogy jó hogy lánynak/nőnek születtem. Megengedhetem magamnak hogy elsírjam magam. No nem túl gyakori eset ez, sőőőt … volt már olyan időszakom hogy gondolkodnom is kellett azon, hogy mikor is sírtam utoljára.

Ma rossz volt, nagyon rossz.
Szomszéd néni jött reggel az irodámban, hogy meghalt a Julika néni.
Kedveltem őt. Kedves aranyos teremtmény volt, a gyógyszertárban dolgozott.
Segítőkész és szívlélek. Egyidős az unokája a lányommal. Emlékszem amikor több mint 16 évvel ezelőtt megszülettek a lányok még újdonságnak számított a Johnson babaápolási termék. Rengeteget kaptam tőle mondván ha az ő unkájának azt használják akkor én is nyugodtan használjam Rékának. Pedig már akkor is az ára inkább volt csillagászati, mint földközeli.
Hirtelen halt meg. Szerintem senki nem számított rá.

Még hétvégén a zsíroskenyér bulinkban a fiával lelkiztünk. „Szülőértekezletet” tartottunk nálunk, gyereknevelési eszmecsere is folyt.

Előjött a szó arról is, hogy esküvői videókat is készít Tamás. (Julika néni fia) Meséltem neki arról hogy egyik ügyfelem milyen csodaszép DVD felvételt készített szinte művészit ugyanarról az esküvőről mint ő. Persze én tudtam hogy az ügyfelem plátói szerelmet élt át a menyasszony irányába. Így érthető is volt hogy miért tudott művészit alkotni (mindamellett hogy tehetséges is, de nagyon)

Aztán poénkodtam is egy jót, hogy biztos az én temetésem is biztos szép lesz mert majd Tiko gondoskodik róla (m).
Tiko aki a polgári temetkezéseken a zenét, hangosítást biztosítja, apukája mondja a beszédet, anyukája pedig írja hozzá a szöveget.
Tiko pedig hogyis mondjam... ki is ő nekem? … jó kérdés... még magamnak sem fogalmaztam meg sosem azt hiszem. Talán majd ő megfogalmazza hogy én ki is vagyok neki, aztán akkor ő is az lesz nekem.
A lényeg is ott volt zsíroskenyeret enni nálunk … és tőle kaptam a HOBO-t.
Tamás és Tiko pedig egy testvérpárnak tűnő párosítás. Jó, jó.. gyakorlatilag nem testvérek, de akár azok is lehetnének. Szükségük van egymásra.
Küldtem egy sms-t Tikonak hogy szerinte tudnék e segíteni valamit Tamásnak jelenleg. Aztán felhívott.
Nekem sírnom kellett, ő meg vigasztalt.
Utána is sírdogáltam ma egész nap. Fiúknak szerintem nehezebb. Ők azok akik a vigaszt nyújtják pedig a lelkük biztos nekik is sír.

Most pedig Tiko is abban reménykedik hogy Julika néninek egyházi temetése lesz. Ha polgárit kérnek akkor az anyukájának kellene megírnia a beszédet amit elmondása szerint „nem élne túl”. Ő is szerette.

Milyen nehéz is az ilyen dolog.
Beszédet írni, mondani, részt venni valakinek az utolsó útján akihez kötődtünk, aki jelentett nekünk valamit.
Részt venni a fájdalomban.
Akik közel állnak hozzánk azok fájdalma még jobban fáj nekünk.
Belülről fáj.

( tiko | 2008. 05. 14., sze – 23:53 )

az elsők között voltam, mikor érkezett a hír... ma, itthonról el kellett mennem 30km-re, egyedül az autóban...oda-vissza kb 1óra - jó volt egyedül lenni, feldolgozni a megváltoztathatatlant. erőt venni a fájdalom felett. tudomásul venni a rendet: születünk és meghalunk.

"Tettre váltom az életről való látomásom"

( bolond | 2008. 05. 15., cs – 08:19 )

Az "élet" illúzió. A tett béklyó, ami az illúzióhoz köt és bizonyítja annak létét. Ha hiszünk az illúzióban, azzal megteremtjük a "valóságot". Miután megteremtettük a "valóságot", félünk, hogy elveszítjük, mert végre van valamink, ami a miénk és ez olyan örömteli. A birtoklási vágy és a félelem azt mondja, minden csak fekete és fehér, vagy van, vagy nincs; vagy az enyém, vagy nem az enyém. Ha valami nincs és nem az enyém, az miért fáj? Mert volt? Tényleg volt? Már nincs? Miért ne lenne? Csak szabad lett, mikor kilépett az illúzióból. Eltűnt? Itt volt......, de most mindenütt ott van. Kicsit már várom, hogy vége legyen emberlétemnek és ne tűnjön ilyen nehéznek létezni. :)

:)

Az emeltet még nem volt időm alaposan megnézni; a középszintű szerintem szívatós volt: két olyan feladattípus is volt benne, amilyen eddig csak emelt szinten szerepelt, azaz ilyeneket nem gyakoroltunk. Tényleg nem tudom, mi a francért kell odafentről mindig újítaniuk, minden előzetes értesítés nélkül..
Meg hát a szokásos huncutságok benne, amiket jellemzően nem tudnak megoldani az átlagos középszintűsök.
De még nem javítottam végig, szóval ez egy előzetes vélemény.

A nyelvhelyességben volt egy névelőválogatós feladat, és a hallott szöveg értésében egy hibakorrigálós.
Önmagukban nem nehezek, csak ugye végigcsinálja az ember az összes eddigi érettségi feladatsort meg az összes létező gyakorlókönyvet a rábízott sihederekkel, azt hiszi, megtett mindent, és erre tessék...

( LGee | 2008. 05. 15., cs – 09:45 )

> a Johnson babaápolási termék

...amirol mellesleg azt meseltek szakemberek, hogy (csecsemok eseteben legalabbis) a leginkabb allergen termekcsalad.