Kérdésem

Mit gondoltok mai időkben vannak mély barátságok?
Szerintetek az emberek hány százaléka rendelkezik olyan baráti kapcsolattal ami nem felületi hanem mély? Ez alatt azt értem hogy bármit nyíltan és őszintén megbeszélhetnek egymással. Nyitottak egymás problémáira.
Tanácsot adnak egymásnak, kikérik és kikérhetik egymás véleményét adott döntéshelyzet előtt. Együtt igyekeznek a döntés hatását mérlegelni.

Hozzászólások

Családon kívül?
Szerintem vannak.
Százalék? Korosztálytól függ.
--
the tide is turning

Én nem rendelkezem ilyenekkel, az biztos. A Feleségem és a Kislányom a barátaim; a többi embernek nem ál érdekében, hogy érdekében álljak >> vica-versa.
Effektíve az említett helyzetben egy megfelelően motívált alkalmazott többet dob a latba...neki érdeke.
A barátságról meglehetősen érdekes élményeim vannak.
Szerk:
Ki az, akinek érdekében áll valóban az önzetlenség? Mert ilyet a Micimackó, a Forest Gump megtekintésekor láttam utóljára. Itt pedig ugyebár Micimackó csekélyértelmű medvebocsként tűnik fel, etc.

kötöjelkötöjel
//:wladek's world

Mindenkinek érdekében áll. Élőnek és élettelennek egyaránt. Biztosan lépten-nyomon önzetlenséget tapasztalsz, csak nem tűnik fel. :) Pl. az öreg virágárus nénik, akik megpróbálják eladni azokat a virágokat, amiket láthatóan a saját kertjükben nevelgettek, aztán szép kis csokrokba kötöttek és némi vízzel együtt vödörbe tettek, majd hosszú órákon át ballagnak így az emberek közt, hátha sikerül örömet szerezniük valakinek.

szerintem akinek nincsenek baratai csak a csalad, az meglehetosen zarkozott, antiszocialis ember.

meg nekemis vannak barataim, pedig en utalom az embereket :)

az eredeti kerdesre: igen, vannak. haszon? ez a szo fel sem merul
egy baratsagba...

ha talalsz valakit, akivel egy hullamhosszon vagytok, akivel nagyjabol
ugyanugy lattok dolgokat, es mind a ketten tesztek azert, hogy baratok
maradjatok - nem eleg az egyiknek akarni - akkor megvalosulhat ilyen
mely, onzetlen baratsag.

nekem *kopkop* vannak ilyen barataim. akikre ra birnam bizni magam
mindenkor.

Lehet, hogy vannak, de mivel érdekemberek vagyunk, sajnos nem vagyok annyira biztos ebben az önzetlenség dologban.
Sok barátságot láttam már érdek (és nem más) ellentétek miatt összeomlani.
Én talán a haverok szót használnám a "barátaimra". Sajnos profitorientált és materialista ember vagyok én is, így a saját szűrőm alapján én sem vagyok barátként megfelelő.
Akikkel szemben ezt nem gyakorlom az a családom legszűkebb köre. Ha Ők egyetértenek velem valamiben, akkor az _valóban_ jó mindenkinek.
Ehhez persze az kell, hogy az legyen a barátom, aki velem van minden nap és partnerem mindenben.

kötöjelkötöjel
//:wladek's world

Ami csak kell neki és úgy véli, hogy a másiktól/másikat, (szitufüggő) megkaphatja, azt megpróbálja megszerezni, viszont azzal nem foglalkozik, hogy viszonozza ezt. Ha esetleg tesz valamit a másikért (ilyen esetben tipikusan kissebb jelentőségű dolgokat), azt se barátságból/szerelemből/segítő szándékból, hanem azért, mert szüksége van valamire.

Viszont ha valaki viszonozza is a szívességeket, azzal semmi bajom.

szerintem is vannak, de nem sok akad, aki tenyleg barat.

Nem tudom, én egyre inkább kételkedek benne. Pedig szeretnék hinni a mesékben :)

Gyanus, hogy a mostani baráti kapcsolatomból is sok el fog veszni, ha úgy adódik, hogy jön egy nagyobb változás. Utoljára középsuli vége után ért e téren egy kellemetlen meglepetés, mikor azok, akikkel azelőtt jóban voltam, napi szinten beszéltem eltűntek.

Persze, nem tartom kizártnak, hogy legyen valakinek ilyen jóban-rosszban barátja, akivel tényleg mindent meg lehet beszélni, stb. csak olyannal, akinek feltétel nélkül bármit elmondanék, olyannal még nem találkotam. Egyébként sokmindenről sok emberrel szeretek véleményt cserélni, érdekelni szokott mások véleménye, gondolatai, stb.

"Ez alatt azt értem hogy bármit nyíltan és őszintén megbeszélhetnek egymással. Nyitottak egymás problémáira.
Tanácsot adnak egymásnak, kikérik és kikérhetik egymás véleményét adott döntéshelyzet előtt. Együtt igyekeznek a döntés hatását mérlegelni."

Ha tenyleg ezt erted, akkor szerintem gyakori eset, foleg himeknel.

igen.

De a jóbarátot én máskép szoktam értelmezni, egy morbid példa erre, egy ismerősömtöl:
Az az igazi barát akivel, ha közlöd telefonon, hogy most felidegelt az anyósod és kinyirtad akkor nem azt mondja milyen hülye vagy, hanam, hogy hozzon-e ásót vagy van.
Vagy ahogy mondják: Az igazi barát a bajban ismerkszik meg.
Ha szarban van másik, akkor nem habozik a szarba lépni, hogy segítsen a másikon.

Hímek közvetelenebbek egymással, ritkábban beszilik ki a másikat, ritka bujtatott tartalom is a modadójukban. És barátság alacsonyabb fokain is sok mindent megbeszélnek egymással, tanácsokat adnak...
A másik nemnél, általéban max egy bizalmas van, és gyakran abban sem biznak igazán. Gyakoriak az intrikák.

Hát ja. Néhány föntebbi szálhoz: igen, kihasználom, de ha ő kerül olyan helyzetbe, természetesnek veszem, hogy ő is kihasznál engem. Na EZ a barátság.
És ebből biztos balhé lesz:
Férfiak között a barátság a legmesszebbmenőkig el tud menni, lásd anyósos példa. De ha egyikük eljátssza a bizalmat, onnantól kezdve nem barátok. És kész. Persze lehet harmadik, esetleg negyedik barátjuk, de ennél több (barát!) már ritka.
Nőknél ez egész más. Tipikusan két nő lehet barát. Ha már hárman vannak, akkor ebből kettő mindig útálja a harmadikat valamiért. És hogy ki kit? Ez változó! 4-nél több nő esetében meg már egészen sztochasztikussá válik a dolog.

--
Debian - The "What?!" starts not!
http://nyizsa.uni.cc

Nagyon szerencsesnek erzem magam, hogy egy darab ilyen barattal rendelkezem, mert ahogy a mai vilagot nezem, egyaltalan nem mindennapos. Az emberek megmaradnak haveri szinten tobbnyire, akikkel egyutt lenni jo lehet, de nem az igazi!
--
Bárki aki aritmetikai módszerekkel akar előállítani egy véletlen számot, az a bűn állapotában leledzik.

Amikor egy jó barátnak vélt ember hirtelen elhagy, nem feltétlenül jelenti azt, hogy már nem a barátunk. Lehet, pont azzal tenne rosszat, ha velünk maradna. A barátság saját belsőnkből fakad, és megmutatja, mennyire merünk őszinték lenni önmagunkkal. Amikor valami rossz történik a kapcsolatunkban, azt általában a másikra fogjuk, pedig maximum ötven százalékban lehet az ő hibája. Ha nem fogadjuk el a barátságot, akkor ezrek szerethetnek őszintén, akkor sem lesz egy barátunk sem - de mindenki barát, akivel őszinték vagyunk, mert az őszinteség azt mutatja, hogy nem akarlak kihasználni, hanem örülök, hogy itt vagyunk. Persze ez azt jelentené, hogy a barátság nem egy életre szól..., de nem így van, mert ami megtörtént, azt nem lehet semmissé tenni, azaz mindig velünk marad. A barátság nem egy olyan hely, ahová azért térünk vissza, hogy kapjunk valamit, hanem azért, hogy adjunk (természetesen, aki ad, az kap is:). Szerintem a barátság valójában a semmire törekszik, olyannyira, hogy szinte nem is létezik klasszikus értelemben vett barátság, mert az igazi barátság egyenlő azzal, hogy vagyok én, és hiszem, hogy engem mindenki szeret, mert nem is gondolok senki másra, csak magamra, ami azzal jár, hogy minden tettem és gondolatom a saját örömömet szolgálja, de úgy nem lehet örömöm, ha bárkinek rosszat teszek...