önbizalom kérdése

Szerintetek hogyan lehet definiálni az önbizalom fogalmát?
Mitől van valakinek és miért nincs a másiknak?
Hogyan is él az akinek nincs? Mit is él/het át ő aki azt mondja magáról hogy nincs/kevés neki?

( styg v | 2008. 04. 11., p – 21:09 )

Azt hiszem nem mész vele semmire, de: önbizalom = hit önmagamban. Hogy meg tudom csinálni. Hogy sikerülni fog.

Érdekes a kérdés...

Hit = elhiszel valamit. Például, hogy meg tudsz csinálni valamit, vagy hogy létezik valami felsőbbrendű lény. A hit "függvény" a személyiséged, neveltetésed, családi háttered, stb. eredője/szummája különböző mértékekben.

Például:
- aki vallásos családban nő fel, az nagyobb mértékben lesz vallásos. (= hisz Istenben)
- aki helyett mindig a szülők döntenek, az kisebb mértékben lesz önálló. (= nem hisz abban, hogy egyedül is meg tudná csinálni)

( numen v | 2008. 04. 11., p – 21:25 )

Nálam az, akinek nincs önbizalma, az azt hiszi, hogy amit tesz, mond, nem talál megértésre:
fél megszólalni nyilvánosság (vagy akár csak valaki más) előtt, mert a) úgyse figyelnek rá, b) kiröhögik c) úgyis más javaslatát fogadják el...
Fél bármit tenni — mi lesz, ha rosszul sül el? Nem tud mit kezdeni a rája osztott felelősséggel, esetleg túlértékeli azt önmagához képest.

Belép egy szobába, óvatosan körbenéz... Kiátlagolja a jelenlévők korát, aztán bízva abban, hogy nem becsülte túl a hölgyeket, halkan-frusztráltan motyog valami köszönésfélét... Aztán keres valami széket, ahova leülhetne, mert frusztrálónak érzi, hogy mindenki ül, csak ő áll egyeüdl, úgy, mint aki zavarban van. Mert abban van. Talál egyet, felderül az arca: elindul felé... Aztán hirtelen megáll — hiszen még nem is mondták, hogy leülhet! Mit gondolnak róla? Az ő véleménye nem számít, elvégre ő egy senki, a körben ülőkhöz, akiket nem is ismer — vagy nem eléggé —, hozzájuk képest aztán feltehetőleg végképp nem... Áll, szórakozottan előre-hátra hintázik lábain, izzadó tenyerét folyton megtörli nadrágjában... Aztán, miután mindenki őt nézi kérdőn, csak ennyit szól:
— én... csak kerestem valakit... de nincs itt...
Valaki az ülők közül megkérdi: — Kit keres?
A kérdésre összerezzen, hátrál egy picit, majd így szól:
— mindegy... nem fontos... viszlát.
... és kilép a szobából. Útközben elbotlik a küszöbben, és hallja a bent ülők néma nevetését... 

int getRandomNumber() {
return 4;	//szabályos kockadobással választva.
	       //garantáltan véletlenszerű.
}	      //xkcd

Az önbizalom is összetett dolog mert míg a munkámban ami egyébként ellenőrzést is jelent vagyis az embert nem nagyon szeretik, van önbizalmam tudom a dolgom megvan a tudásom és fel tudok lépni úgy ahogy kell le tudom szerelni a kevésbé kedves ügyfeleket, addig ha nőkről van szó az önbizalmam gyakorlatilag a nullával egyenlő. Teljesen el tudom veszíteni önmagam zavarban vagyok szorongok kiver a víz és a többi bórzasztó tud lenni. Tehát míg mondjuk egy abszolút bombázó nőtől nem jövök zavarba mig mint ügyféllel beszélgetek ez mindjárt megváltozik ha mondjuk az új munkatársnővel kell beszélnem aki fiatal, egyedülálló és jól néz ki.

most ezt bántás nélkül irom. Régebben amikor még azért voltak munkahelyek, úgy gondoltam hogy ellenőrnek, bármilyen szakterületről is legyen szó csak lelkileg sérültek mennek dolgozni.
Ma már nem teljesen igy van, mert örülnek sokan ha van munkahelyük. APEHos csaj mondta hogy ő mindig mélyen hallgat hogy hol is dolgozik, de neki is fel kell nevelnie a gyerekét :)
Szóval nem lehet leányálom olyan helyen vagy olyan pozicíóban dolgozni ahol másokat kell ellenőrizni.

Potenciális jelölt nők esetén parázol be egyébként?
Ha az a bombázó nő aki ügyfél és tegyük fel bejönnél neki akkor is rádjönne a para?

Akkor van ez szorongás ha te választasz? vagy akkor is ha téged választanak? Esetleg észre sem veszed hogy téged választottak? nem tudom ám.

Az ellenőrzés a munkámnak csak egy része tehát nem állandóan azt csinálom és az az igazság, hogy nem is vagyok az az igazi kemény büntető az nálam az utolsó eszköz amikor már nincs más lehetőségem mert a kedves ügyfél nem hajlandó együttműködni a megadott határidőig nem tesz semmit vagy megpróbál hülyének nézni.

A potenciális jelölteknél vagyok a legnagyobb gondban.
Ha bejönnék az ügyfélnek szintén zavarban lennék.
Valószínűleg nem veszem észre, ha engem választanak.
De akkor is zavarban vagyok ha a koleganő megkér, hogy maszírozzam meg a vállát mert egy picit megrándította. (Ennek a koleganőnek van párja tehát valószínűleg valóban azért kér meg mert megrándította a vállát, de nem tudom. A másik pedig ha valakinek van párja az nállam tabu, tehát mégha azért is kért meg mert modjuk így akar jelezni akkor sem fogok visszajelezni. A nők hihetetlenűl bonyolultak igent mondanak, de nemet gondolnak, nemet mondanak ami igen őszinteségről beszélnek de ha az ember őszinte nem kell.)

én nem szeretnék ellenőr lenni. Az tutti. Állandó belső vívódásban lennék. Ha jól akarnám végezni a munkámat maximalistán akkor az fájna a másik félnek. Ha nem végzem tökéletesen a fealdatom akkor meg mi is a munkám értelme. Valószinüleg az egyensúlyt kellene megtalálnom. Ahol még elviselnek az ellenőrzöttek engem, viszont nem veszítem el a saját tartásomat.

ÉN úgy látom hogy az ilyen típusú srácok "vakok". Tehát nem veszik észra azokat a jeleket amiket kap.

vállrándítás: :) még szerencse hogy jópár masszőr ügyfelem van :)
Ha kicsit kilépsz a seját testedből akkor láthatod hogy ő konkrétan massziroztatni akarja magát.
VAGY
úgy gondolják a kolléganőid hogy kicsit átsegítenek téged ezen a parázós dolgon. Ja mert általában ezek a parázós srácok a legjobb fejek szinte.

Ha masziroztatja magát vagy akár többen is hozzádfordulnak ezzel a kéréssel ez azt jelenti hogy kellemes kollega vagy.
Aki nem szeretünk azt nem engedjük be a személyes zónánkba. NEm hogy engednénk hogy hozzánk érjen.
TE szeretnéd ha egy antipatikus nő hozzád érne? nem hiszem.
DE ő/ők még kérik is ezt tőled.
NEm lehetsz olyan gáz pasi mint amilyennek képzeled magad :)

"Ha valaki önbizalomhiánytól szenved az élet minden területén megmutatkozik?"

Nálam az élet minden területén, de nem azt érdemes nézni, hogy milyen következményei vannak az önbizalomhiánynak, hanem azt is, hogy mi lehet az oka.

Szerintem az önbizalom nagyon szorosan kötődik az önismerethez, az önbizalom az amikor az ember tisztában van a saját értékeivel, jelentőségével és azzal, hogy milyen képességek birtokában van, és ezek tudatában képes megragadni a lehetőségeket, és ez azt is jelenti, hogy rendelkezésére állnak azok a lehetőségek, csak korábban nem élt velük vagy nem tudta legyőzni az akadályokat.

Nekem korábban szorongás, pánikbetegség miatt nem volt önbizalmam, nem bírtam kezelni a társas helyzeteket, valójában még akkor is rosszul lettem, ha nagy tömegben kellett lennem, sok ember között. Mindenhova kapucniban és napszemüveggel jártam (a szemem ráadásul valamiért egy időben nagyon érzékeny volt a napfényre, folyton könnyeztem ha kinnt kellett lennem), és nem szóltam senkihez. Mondanom sem kell, hogy mennyire emberkerülővé váltam, ráadásul volt, hogy fél éveket ki kellett hagynom az iskolából az állapotom miatt.

Most se vagyok egy közösségi ember és most is csak ritkán találkozom emberekkel (és most se járok iskolába), de pár év után, és több ilyen társas helyzet szándékos erőltetése (beilleszkedés egy osztályközösségbe, rajongói találkozókra járás; mondanom sem kell eleinte nagyon nehéz volt, az első lépések a legnehezebbek, konkrétan az első ilyen találkozón szinte meg se tudtam szólalni, többször majdnem feladtam a dolgot), önkéntes és alkalmi munkák, terápia után már kevésbé szorongok, képes vagyok kezelni az adott helyzetet, legyűrni a korábban legyőzhetetlennek tűnő akadályokat és mindezzel az önbizalmam is megnőtt. Persze sokak szerint még mindig nagyon furcsa vagyok, de engem ez nem zavar, legalább nem hiszem többé, hogy életre alkalmatlan, gyenge konstrukció vagyok, sőt. Véleményem szerint mindebben nagyon nagy szerepe volt annak, hogy eleinte megtanultam elfogadni magam, azután ahogy megismertem magam már tudtam, hogy min és hogyan tudok változtatni, és fontos, hogy lettek céljaim, amik motiválnak.

Mondjuk én a szélsőséges példa vagyok, úgyhogy ne feltétlenül vonj le következtetéseket.
_______________________________________________
Keep It Arch Linux | Simple Xfce | Stupid! Fluxbox

nem hiszem hogy annyira szélsőséges vagy ;)

főleg ha tudsz már írni ezekről akkor elindult valami ...

amit nem értek hogy mitől alakul ki valakiben ez. Mi az hogy önismeret hiánya. oké szó szerint értem hogy mi az.
de valaki miért nem tudja elfogadni önmagát. EZ is olyan furi nekem.

Szerintem a kialakulásban nagy szerepe lehet a családi/iskolai nevelésnek.
A gyakori lebaltázás, a sok büntetés, kevés bíztatás és a sikerélmények hiánya
erősen hátráltatják az önbizalom kialakulását/megerősödését. Egy jó pedagógus például csodákra képes az önbizalomhiányos gyerekkel is, csak sajnos ilyenből egyre kevesebb van.

Néhány személyes ismerős esete alapján azt mondanám, hogy az elfogadó és támogató környezet hiánya okozza. Ha mondjuk valaki soha nem kap dicsérő, elismerő szót a szüleitől, csak verbális korbácsolást, akkor elindulhat kétfelé: vagy dacol és csakazértis megmutatja a világnak (ami aztán torkollhat agresszióba), vagy befordul magába, szociális fóbiája lesz, bepánikol, ha emberek közé kell menni vagy bármit önállóan elintézni, saját lábra állni.

Nyilván nem lehet mindent a nevelésre fogni, van egy csomó más tényező, amit sorra sem lehet venni, de a sok tudatos és tudattalan hatás közül a nevelés az, amit lehet tudatosan okosan csinálni.

A jelszó egyébként: "Nemes önbizalom, de ne az önhittség..." (Arany János: Domokos napra) :)

most hogy így az írásaitok alapján végiggondoltam valóban visszavezethető a családhoz mint fontos szintér az önbizalom kialakulása vagy nemkialakuláa.

Ami viszont még szeretnék végiggondolni a segítségetekkel az hogy a szülők miért viselkednek így?
generációról generációra "öröklődik" ez a nevelési minta?
apám is igy csinálta én is igy nevelek embert a gyerekemből elv érvényesül? vagy?

Hát, nem vagyok se Ranschburg Jenő, se Vekerdy Tamás :), de szerintem az a gond sok esetben, hogy - ahogy írod - nem tudatosul a szülőkben, hogy mit csinálnak. Egy csomó mindent veszek észre én is magamon, hogy totál úgy csinálom, mint anyám, pedig annak idején hogy haragudtam érte... Ezeket nem könnyű tudatosítani, változtatni rajta meg még nehezebb.

Az ember amikor gyermek megfogadja, hogy nem fog úgy viselkedni mint a szülei, de mivel velük van együtt a legtöbbett gyakorlatilag 80%-ban visszük tovább azt amit a szüleinktől látunk. 20% van aki képes arra, hogy bizonyos dolgokat ne vigyen tovább, de ők is csak a számukra elfogadhatatlan dolgokat nem viszik tovább.
Én tudom hogy miért olyan a nőkhöz való viszonyom amilyen, és próbálok az ellen a mélyen lévő gyakorlatilag nem is tudatos dolog ellen küzdeni, de nagyon nehéz mert része az énemnek.

Altalaban vannak kivetelek.. pl Munka kozben soha nemm volt meg onbizalomhiyom... ott nyeregben vgyok... a csaladi eletemben vviszont eleg sokszor fordul elo... es eleg durvan megbosszulja magat....

### ()__))____________)~~~ ###
#"It's nice to be important, but it's more important to be nice"
#"Ha én veletek, ki ellenetek?"

A mitől az egy jó kérdés:) Van aki azért, mert korábban kisebbségi komplexusa volt — nem a felnőttekkel, hanem azokkal szemben, akik vele egy szinten voltak. Pl. kisnövésű volt, dadogott, gyengébb volt a többieknél, stb.
Az ilyet a közösség gyakran másképp is kezeli, ez rájátszik.
Lehet, hogy csak spontán alulértékeli önmagát. Sőt, a legrosszabb, ha még igaza is van.

Szerintem nagyon ritka, hogy minden területen megmutatkozzon: ha valaki nem érzi magát értékesnek semmilyen téren, az előbb önbizalomhiányos lesz, aztán depressziós, aztán... ki tudja.
De ez tényleg ritka — pl. akik azt mondják, hogy önbizalomhiányosok, gyakran csak az újfajta élethelyzetektől ódzkodnak... Írta pl. már valaki a hivatali ügyeket, ez szerintem ez a kategória. Mások talán attól tartanak, hogy az ismert, vagy csak ismertetett élethelyzetben előáll egy probléma, amit nem tudnak kezelni, vagy mások szerint rosszul kezelnék...
Volt például egy híres kísérlet — azért híres, mert amiről hallok, az valószínűleg az:D — beültettek X embert egy szobába, és magukra hagyták őket. Egyszercsak az egyikük, aki beépített ember volt, elkezdett fuldokolni. A többi ember meg nem nem segített neki — miért? Szerintem az is bennelehetett, hogy ha valaki elkezdi az elsősegélynyújtást, vizsgaszituációban érzi magát: mi van, ha valaki szerint rosszul csinálom?
Másik kísérlet, amiben az önbizalomnak szintén jelentős szerepe van szerintem: itt kevesebb emberrrel folyik a kísérlet, mondjuk 7-8-ccal... Feltesznek egy kérdést, ugyanazt, mindenkinek. A kérdésre triviális a válasz. A 7-8 emberből 6-7 beépített, mindenki rossz választ ad, mindenki ugyanazt válaszolja. Végül megkérdezik a tulajdonképpeni kísérleti személyt is... Az esetek döntő többségében a közösség véleményét mondják.

—-—-— 

int getRandomNumber() {
return 4;	//szabályos kockadobással választva.
	       //garantáltan véletlenszerű.
}	      //xkcd

Hivatalban is "csak" emberek dolgoznak.
Ők is fórumra írnak :) iwiw-eznek, aggódnak a gyerekükért, ők is van hogy náthások, szóval ők is ízig-vérig emberek.
Emlékszem amikor terhesen bementem az APEHba egy céget vittem ellenőrzésre. Az ellenőr srác még azt is elmesélte hogyan vágta ő el a saját lányának a köldökzsinórját.

Bemész a hivatalba és képzeld el sorbanállás közben hogy milyen lehetett az adott illető előző estéje. (néha szórakoztató ilyenen filózni)

Arra utaltam, hogy tolem idegesn helyen, ismeretlen emberekkel, ismeretlen szabalyokkal, van nemi szorongons bennem. De ez lehet, hogy normalis.
Ha tudom, hogy hozzam hasonlo emberek vannak ott az mas.
Pl. nekem nincs gyerekem, tehat veletlenszeru elbeszelgetesi temanak sem jo :), meg kicsit maskep is mukodok, mint az "emberek" ugy nagy altalanossagban.

( honorshark | 2008. 04. 11., p – 21:58 )

Hogy-hogy mindig ilyen furcsa topicokat kreálsz? :) Jó-jó nem azt mondom, "nem érdekes", csak pusztán furcsálom az egészet. Persze semmi közöm hiszen én is csak hülyeségeket írkálok a blogomba.

( ruczati | 2008. 04. 11., p – 22:14 )

az önbizalom az valaki saját képességeinek és az adott feladat/helyzet megoldásához/túléléséhez szükséges képességek aránya, súlyozva az adott feladatban/helyzetben az egyén saját pillanatnyi kockázatvállalási hajlandóságával. Ebből lehetne kerekíteni egy valószinűséget, mely megmutatja, hogy adott szituációból mekkora esélye van jól kijönni John Doe-nak.

Itt a külső tényező a túléléshez szükséges képesség(ek) mértéke. A saját képesség adott, a hazardírozási hajlam is. Eszerint egy kevésbbé jó képességű személy is érhet (feltételes mód) el sikert megfelelően nagy kockázatvállalással, megfordítva: biztonsági játékosok néha zseniként is pofára eshetnek.

Persze ide kellene még mellé egy másik mutató is, ami az adott feltételek mellett megmutatja, hogy mekkora plusszal/minisszal teszi mindezt.

Szigorúan imho :)

Ja, és kellene még: kettő:

-1. azt mutatná meg, hogy mekkora energia (befektetés) kell ahhoz, hogy a kockázatvállalási hajlandóságon pl. 1 egységnyit javítsunk,
-2. egy relatív kockázatvállalási együttható, ami azt mutatná, hogy mennyire hajlandó emberünk a saját kockázatvállalási hajlandóságán változtatni.

Ha az első nagy, akkor azt mondják rá, hogy "túl könnyelmű", a második nagy, akkor azt mondják rá, hogy "túl magabiztos".

( pistik3 | 2008. 04. 11., p – 23:03 )

Onbizalom, amikor azt hiszi valaki magarol, hogy okos. 99% teved, de mivel van onbizalma, ezt nem veszi eszre es meggyozni sem lehet, mert szemelyes tamadasnak veszi ...

( uid_3401 | 2008. 04. 12., szo – 07:51 )

" - Doktor úr, olyan bizonytalan vagyok..., vagy mégsem? "

( kz | 2008. 04. 12., szo – 16:23 )

Az önbizalom a megerősített önismeret megnyilvánulása, éppen ezért fontos a megfelelő közeg, ami megerősít.

szerintem ez így nem teljesen igaz:
megerősített — vagy éppen meggyengített önismeretről van szó szerintem.
Van, hogy az embereknek akkor is nagy az önbizalmuk, amikor nem kéne — elég csak a Darwin-díjasokra gondolni, nagyon sok esetben az emberek túlságosan bíznak önmagukban, ezáltal hozzájárulva a humán genom optimalizációjához;)

—-—-— 

int getRandomNumber() {
return 4;	//szabályos kockadobással választva.
	       //garantáltan véletlenszerű.
}	      //xkcd

( uid_3401 | 2008. 04. 12., szo – 21:20 )

Az önbizalom egy "városi legenda", mindenki hallott róla, de senki sem látta ;)

( ksgy | 2008. 04. 12., szo – 21:57 )

szerintem a jo onismeret, mind pozitiv tulajdonsagok, mind negativ tulajdonsagok kapcsan
egyfajta kivulrol ra tudok tekinteni magamra es el tudom helyezni magam a vilagban...vagy epp a vilagon kivul... ;)

( tiko | 2008. 04. 13., v – 20:39 )

az alábbi hozzászólások alapján azt hiszem megvilágosodtam -> én lehet, hogy egy vak villámhárító vagyok ;)
köszönöm a segítséget :))

"Tettre váltom az életről való látomásom"