Multicore rulez!

Összetákoltam egy ilyen gány kódot (nem a kód és a stílusa számít, hanem az eredmény):

#include <stdio.h>
#include <sched.h>
#include <sys/wait.h>

char stack1[123456];
char stack2[123456];

long long res1, res2;

int sum(void *id)
{
	long long i, s = 0;
	for (i = 1; i <= 1234567890; ++i)
		s += i;
	printf("%lld\n", s);

	if (id == (void*)1) res1 = s;
	else res2 = s;

	return 0;
}

int main()
{
	puts("cloning");
	clone(sum, stack1+123455, SIGCHLD|CLONE_VM, (void*)1);
	clone(sum, stack2+123455, SIGCHLD|CLONE_VM, (void*)2);
	puts("waiting");
	wait(0);
	wait(0);
	puts("ending");
	printf("%lld + %lld = %lld\n", res1, res2, res1+res2);
	return 0;
}

Optimalizáció nélkül lefuttatva, mérve az időt:

cloning
waiting
762078938126809995
762078938126809995
ending
762078938126809995 + 762078938126809995 = 1524157876253619990

real	0m25.432s
user	0m49.877s
sys	0m0.023s

Nem biztos, hogy korrektül használom, ennyit tudtam kiszűrni a manpagejából. Viszont nagyon tetszik a futási idő. Sajna csak 2 proci van a laptopomon, ezért több szálat szerintem felesleges létrehozni ilyen apró konzolos számolgatós programoknál. Biztos, hogy valamikor alkalmazását fogom vehetni, csak el ne felejtsem.