ubuntu offline

Pénteken kaptam ubuntuéktól egy szép kis csomagot. A 7.04-es volt benne. Jajj örültem ám neki nagyon :-) Gondoltam, hogy na akkor telepítsük, mivel amolyan kiváncsi féle természetű vagyok. Minden simán ment. A baj, csak az volt, hogy épp akkor nem volt internet kapcsolatom és ha bármit szerettem volna csinálni a szép új linuxommal nem tudtam. Még egy nyomorult kis MC-se raktak bele (én vagyok régi módi?) Mindent úgy kell letölteni a netről. Szegény offline felhasználókra nem gondoltak.
A másik véglet meg a 4-5 CD-s vagy DVD-s disztrók. Na ott aztán van minden, sőt ugyanarra a feladatra van vagy 2-3 progi, csak győzzem kiválogatni, melyik a szimpatikusabb.
Szóval visszakanyarodva az ubuntura, amellett, hogy szép, gyors kis linux, sokmindent kispóroltak belőle. Nekem anno a SuSe 6-os (Chip magazin melléklet volt ha jól emlékszem) nagyon bejött: volt minden egy CD-n.
Kicsit olyan érzésem van mint kb 15 éve: egy komolyabb játékot már csak (akkoriban csillagászati összegekbe kerülő) CD-ről lehetett telepíteni. Kérdeztem anno mi az, hogy egy játék nem fér el egy max 2 floppyn? Ma az új gépekben már nincs is floppy meghajtó :-)

Hozzászólások

...Ma az új gépekben már nincs is floppy meghajtó...

Hála istennek...

Nem csak nálad. Nekem 5,25"-ös lemezről sosem veszett el akkoriban adat, a 3,5"-esnél meg imádkoztunk, hogy el ne vesszen a 10 perces hazaút alatt. Több lemezesre tömörítettük a fájlt és addig nem töröltük le, amíg nem volt mind felmásolva a célgépre. Ha kimaradt üres lemez, akkor arra amit tudtunk még egy példányban felmásoltunk. Amelyik fájl meghibásodott, azért indulás vissza. Jó móka volt. :)

Ismeros az erzes, anno a MK3-at hordoztuk tizen lemezen, az utolsoelotti volt rossz ;) Egyebbkent valoszinuleg a fogyasztoiranyult piac hozta az olcso szar floppylemezeket es meghajtokat, egyes 80-as evekbeli 3.5"-os meghajtok ma is tok jol mukodnek....
---
Hey! Where'd my terminal go?

Ohh, igen, igen. Emlékszem, volt olyan, hogy háromszor sétáltunk el a haverhoz az újabb arj-szeletekért. Először még tíz lemezen (a tíz lemezes programot), aztán utána második körben már kétszeres biztosítással a hibásan megérkezett szeleteket, majd harmadjára azt a két utolsó szeletet 5-5 lemezre, totális túlbiztosítással. És ez sem volt több tíz percnyi sétánál... Igaz, háromszor tíz perc, oda-vissza, az már 60 perc. Így megmozgattunk 14 megabyte-ot, másolással együtt mondjuk két-három óra alatt. Micsoda adatátviteli sebesség..

De hogy a témához is hozzászóljak kicsit, akkor amiről a blog írója is beszél, hogy nem igazán desktop rendszer a linux. Nagyon jó szervernek és munkára fix programokkal.

Viszont ez a függőségi káosz már nekem is az agyamra megy, amit persze még megfűszereztek némi verzió problémákkal. Valamit már nagyon ki kellene találni, hogy egységesebb legyen, ne függjön egy program 20 másiktól.