Szerencsére az elmúlt hétvége – jól megérdemelten – hosszú lett. Taktikailag nem túl jól vettem ki szabadságot, mert vehettem volna ki erre a három napra, viszont nekem pénteken és szombaton „osztálykirándulásom” volt. Igen, igen természetesen a borrajongók társaságával Egerben kötöttünk ki. Első állomásunk a Szent Andrea Pincészet volt, ahol Lőrincz Gyuri borait kóstolgattuk. Ide mi egy picit késve érkeztünk, mert az egyik utastárs lakásába majdnem betörtek hajnalban... A borok közül az egyik nagy favorit volt az igencsak telt, harmonikus házasítás egy bikavér, a Merengő. Számos más kiváló bor is készül itt. Egyedi nevek, egyedi címkék, egyedi szemlélet: itt ugyanis – a hazánkban (még) nem túl elterjedt – biodinamikus borászattal is foglalkoznak. Ez egy olyan – a bio eljáráson is túlmutató – szemlélet, amely még tovább fokozza a az elkészült bor természetességét. Tőlünk Délre és Nyugatra bizony egyre növekvő népszerűségnek örvend, mind termelői, mind fogyasztói oldalról. A Szent Andrea Pincészet neve egyébként a borász feleségének keresztneve után viseli ezt a nevet. A borkostoló terem amúgy kellemes hely, ízlésesen van berendezve. Érdemes ellátogatni ide.
Következő állomásunk Kaló Imrénél volt. Ő az az erdész, vadász - borász akiről talán már hallottatok... Szomolyán tevékenykedik, pincéjében méri a bort – csak a barátainak. És közben kedves előadással szórakoztatja kóstolóit. Én élveztem a borokat, borkülönlegességeket és az előadást is. Az látható, hogy nem elégedett azzal ami itt van – picit sem... A borok amiket nála lehet kóstolni mind-mind különlegesség – és úgy tűnik túlélnek mindent, csak az ifjú tanítványokat nem. Itt úgy tűnik egy kóstolósor legalább 20 tételből áll. Szóval kedves borokat lehet nála is inni, bár egy picit kénesebb lehet egyik-másik bora, mert nekem megfájdult a fejem az továbbképzés után. Bár mondjuk én fenemód érzékeny vagyok erre.
Utolsó állomásunk Vincze Bélánál volt. Kedves, közvetlen ember. Jókat lehet vele beszélgetni. Már régebben is találkoztunk vele a tavaszi Borfesztivál kapcsán, amikor ez egyik osztálytársunk – aki nála dolgozik - , bemutatta neki kis társaságunkat. Róla megjegyezendő, hogy Év bortermelője díjat kapott 2005-ben és hogy olyan különlegesen látványos pincéje van, amihez hasonlót még nem láttam. A pince leginkább egy templomhoz hasonlatos, boltíves, kupolás belső kialakítással. Érdemes egyszer mindenképpen megnézni. Az itt kapott kóstolót egy vacsorával egészítettük ki, így fokozva a dőzsölést :o) Aztán a vacsora után a többség felkerekedett, az ott alvók – mint jómagam is - a kertben beszélgetve múlattuk az időt egészen éjfélig...