Üzenet a kövön

Lévén ez mégiscsak egy informatikai, unixos, linuxos, bármilyen portál, hát gondoltam, miért is ne ti lennétek a célpontjai egy ilyen bejegyzésnek. Ja, bocs, mert hosszú, de azért is (többek közt), mert egy számomra elég érdekes részt ragadok ki a könyvből ;)

Daniel Hillis: Üzenet a kövön (The Pattern on the Stone)
(Amazon.com: $1.95, Libri: 613Ft)
Elolvastam ezt a könyvet, merthoy egyszer, anno 13 éves koromban adta az akkori oszt.főnök. Namost akkor eljutottam a Turing-gépekig benne, de aztán rájöttem, hogy már eddig sem értettem semmit, sőt, a felére nem is figyeltem, hát visszaadtam, aztán két-három év múlva megvettem. Most újra a kezembe került, elolvastam elejétől a végéig, és egy rohadt egyszerű dolog az egész, és emellett elég olvasmányos.

Ami nekem a legjobban tetszett (Na, ez miatt lesz hosszú) :
Az ember úgy akarna építeni AI-t, hogy azt se tudja, hogy működik a természetes (az emberi agy)? Miért ne? A természet az evolúcióval jutott ide, a főemlős, az őstermelő agyáig. Pedig nem volt egy olyan erő, ami tudta volna, hogy ilyen az intelligencia, hát csinálok erre a mintára egy agyat (bocs a teremtéstörténetet hívő márklároktól).
Ilyen analógiára Hillis úr gondolt egy merészet. Voltak már akkoris rendező algoritmusok, de azokat mind ember találta ki. Hát ő fogott több száz sor programkódot, és írt egy programot, ami ezeket a sorokat random rendezte. Kapott milliárdos nagyságrendű kódsort ( 100*99*...*1=100! ), aminek elég nagy százaléka, gyakorlatilag egyik sem tudta a számokat sorba rendezni, mivel nem volt program :) Viszont a randomizálás miatt készültek olyan programok is,amik lefordultak,és legalább egy-két számot felcserélve vlamely részen "sorba rendeztek"! Ez volt az első generáció. Aztán ezeket felhasználva újra randomizálta a meglevő rosszul működő kódsorokat. Megszületett a második generáció. Sajnos pontosan nem emlékszem hányadik, de egy idő után, valamelyik generáció tagja, egyszercsak sorbarendezte az adott számokat. Oppá - mondtam. Ezt a módszert hívják szimulált evolúciónak, és csak néztem. A szerző is csak nézett, mert belenézett a kódba. Soha eddig nemlátott módon rendezte, és ő sem értette a számítóg által generált kódot :)

Egyébként pedig a könyv a véges állapotú automatáktól (DFA) a Turing-gépekig sokmindent tárgyal, és az a vicces, hogy minden apró részlet zárva marad az egyszerű olvasó előtt. Nyílván Te, aki nagy valószínűséggel tenultál ezekről az automatákról, olvasás közben katarzis-szerű élményben lesz részed, amikor rájössz, hogy "Te jó ég, ezt már mondták az egyetemen, de rohadtul nem vágtam mi ez, és most itt van gyakorlati példa!" - amikor meglátod azt, hogy végülis hogyan működik az imádott jelzőlámpa a hőn szeretett kereszteződésekben...

Daniel Hillis A MIT-en feltaláló. Időjárásmodellező- stb. szuperszámítógépeket épít, és nagyon foglalkoztatja az AI kutatása, de ahogy írta, kár, hogy ő már nem fog látni olyan gépet, ami képes az ember agyával összemérhetően számolni. Tudja, hogy lesz ilyen, bár ahogy írja, majd csak a kvantumszámítógépek korában, bár egyelőre nincs arra mutató jel, hogy ilyet képes legyen építeni az ember. :) Ez megmosolyogtató (tekintve, hogy ő egy 33MHz-es laptopon írta a könyvét), mivel a múltheti hírek szóltak az első kísérleti kvantumszámítógépek sikeres, és helyes működéséről.

Szóval szerintem ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia, feltétlenül, főleg annak aki olyan őskori maradványokkal foglalkozik mint a unix-like linux.