A világ legszarabb festéke

Elég gyorsan meglett, hála a gyorsdarabolómnak és jöhetett a festés. Mivel a hegesztő gépem narancssárga, gondoltam a kocsi is legyen olyan színű. A zsírtalanítás után lekentem a Dunaplaszt primer alapozójával, amit nagyjából minden alá teszek. Nagyon szeretem, bár nehezen barátkoztunk össze, eltartott egy darabig, míg rájöttem, hogyan kell használni, de azóta a kedvencem lett. Pár óra alatt szárad, hegeszthető, ami annyit teszt, hogy nem gyullad ki, csak füstöl mint állat, és jó büdös, de legalább nem ég le az egész a francba. Ja és vezeti az áramot, ami egy igazi hegesztőnél szentségtörés, de ha nem akar az ember küzdeni a varrat előkészítéssel és nem látja senki, mehet nyomatni simán a festékre. Ha megszáradt kb csak sarokcsiszolóval lehet levakarni, brutál erős felületet ad.

A műhelyben az erősen igénybe vett dolgokat Hammerite kalapácslakkal festem, amivel nagyon elégedett vagyok. Könnyű vele szépen festeni, jól fed, nekem tetszik, hogy a felülete hepehupás és szerintem azért kalapácslakk, mert tényleg csak kalapáccsal lehet kárt okozni benne. Két nap száradás után már lehet terhelni. Az alá is alapozok, bár azt kamuzzák, hogy nem kell, de egy jó kis alapozó biztosan jó pár évet hozzáad az életéhez. Összességében jó kis festék.

Használom még a Dunaplaszt kerítésfestékét ami a nem rossz kategória. Pár nap alatt megszárad, közepesen erős, ami nálam azt jelenti, hogy körömmel nem lehet kárt tenni benne, de mondjuk egy dróttal már igen, ellenben a Hammerite kalapácslakkal, mert abban azzal sem. Olyan helyeken használom ahol nem kap extrém terhelést a felület, oda kiváló.

Szóval elkészült a kis kocsim, alapozva készen a festésre, úgyhogy elmentem festéket venni hozzá. Narancssárga a boltban csak a Poli-Farbe Cellkolor zománc volt. Olvasgattam a leírását, amiben olyan hazugságok állnak, hogy aszongya: „Ellenáll a mechanikus és az időjárási hatásoknak”, meg ez: „Száradási idő (20 °C-on): 24 óra után, érintésszáraz 16 óra után”

Ez jól hangzott és a Poli-Farbe Boróka lazúrját rendszeresen használom, ami igen jó, ezért gondoltam egy próbát megér.

Na hozzá is kezdem. Addig keverem, míg elfárad a csuklóm, ez egyébkén szokásom, mert egyszer egy hanyag, keverek rajta kettőt mutatvány után jól megszívtam. Ecsettel festettem, mert sok vékony rész volt a szögvas miatt és a lemezek sem túl nagy felületűek. Azt írták a javasolt rétegszám 1-2 réteg. Így egy kötőjel kettő. Na már itt gyanakodhattam volna, mert a gyártó nem tudta eldönteni, hogy most akkor egy vagy kettő. Már értem miért. A festék jól fed, úgy egy centi vastagon. Csak kentem és kentem és még mindig foltos volt. Na gondoltam, így a büdös életben nem fog megszáradni, akkor legyen vékony réteg kétszer. Rosszul döntöttem. Nem egy réteg kellett volna és nem kettő, se nem három, hanem egy sem, hanem egyből a kukába kellett volna dobnom azt a szart festéket. Bocsi kissé előreszaladtam. Szóval pingálgattam vele, de fedni sehogy sem akart, de legalább nem folyt meg. Nagyjából méz sűrűségű, a függőleges felületeken is szépen ottmaradt. Na ezzel ki is merült az összes jó tulajdonsága.

Mivel sokat festegetek, elég gyorsan végeztem. A remekművet otthagytam a műhelyben. Mivel a száradási idővel nagyjából mindenki hazudik és úgy 17-18 fok volt a műhelyben, gondoltam adok neki két napot. A második napon, mentem megnézni mi a helyzet. A színe egész jó volt, gondoltam óvatosan megérintem, hogy mi a helyzet, két nap alatt csak porszáraz lett már és nem lesz foltos, ha buzerálom. Az ujjam finoman megérintettem. Hát nem gondoltam, hogy egy ujjal fel tudok emelni úgy tizenöt kiló vasat, de kis híján sikerült úgy beleragadt az ujjam. Nem ujjlenyomat lett rajta, hanem egy ocsmány elkent kráter a festékben. Na fasza, lesz mit javítanom. Akkor adjunk még egy napot neki.

A harmadik napon, már óvatosabb voltam. Szerencsére, ugyan is ugyanúgy ragadt ragad.

A negyedik napon nagy öröm ért, nem ragad bele az ujjam, csak egy ujjlenyomat maradt a festékben. Óvatosan el tudtam masszírozni, mert a száraz hártya alatt még érezően mozgott a festék. Akkor legyen még egy nap.

Az ötödik napon majdnem megörültem, mert érintésre már egész jó volt. Nak akkor nyomjuk meg kicsit erősebben gondoltam. Hiba volt. Felszakad a hártya és lett újabb ocsmány folt, de volt jó hír is, mert az ujjamról legalább nem jött le a ráragadt festék. Hígító és körömkefe kellet a levakaráshoz. Átnéztem újra a festék leírását, hátha véletlenül bőrfestéket vettem, ott nem, ott állt rajta, hogy fémre is jó.

A hatodik napot kihagytam, mert annyi munkám volt.

A hetedik napon még mindig reménykedve tettem a követező próbát. Érintésre száraz. Ez szuper. Kis nyomásra semmi. Nagyon klassz. Jöhetett az erősebb nyomás. Ottmarad az ujjlenyomat. Na itt már kiszaladt a számon, egy jó kurva anyád, amit kicsit szégyenlek. Akkor legyen még egy nap.

Nyolcadik napon újra nagy öröm ért, elkezdett bőrösödni néhány helyen. Szuper gondoltam, mert legalább történik valami. Inkább békén hagytam.

A mai a kilencedik nap. Nagyszerű, mert erősebb nyomásra sem marad ujjlenyomat. Félbehajtottam egy drótot és a ívelt végével megnyomtam egy kicsit. Hát ottmarad egy apró hupli. Talán ez ez puhább festék, hogy jól bírja a hőtágulást. Na akkor ráteszem a hegesztőgépet, gondoltam. Hiba volt. A gép úgy tíz kiló körül lehet, a lábai azonnal felgyűrték szép bőrösre a festéket, ami egy kért helyen ki is szakadt, ahol még szépen fogott a festék. Most már biztos vagyok benne, hogy ez bőrfesték, mert az ujjamról sehogy sem akart lejönni. Újra bevetettem a hígítót és a körömkefét.

Napközben a festékbolt felé jártam és bementem érdeklődni, hogy szerintük meg fog-e száradni valaha. Megnyugtattak, hogy persze, csak pár hetet várjak még. Amikor kérdeztem, hogy ezt a csodát miért nevezik festéknek, a válasz az volt, hogy nem volt ez midig így ám, csak az EU és Brüsszel az ő végtelen bölcsességében, minden anyagot kivonat a gyártókkal a festékből és az azok érezhetően egyre szarabbak. Azért hogy védjék az egészségünk, használattalan szarokat kapunk cserébe.

A festékhez adott nyugtató helyett én inkább használnék védőfelszerelést, ugyanis valamilyen rejtélyes oknál fogva, nem szoktam nyalogatni a festett dolgokat, mert száradás után már nem nagyon fogok belélegezni oldószert. A levakart festéket sem szoktam megenni.

Szóval annyit üzennék innen az engem megvédő brüsszeli észkombájnoknak, hogy a kurva anyátok.

Most várok még egy kicsit, előbb utóbb csak megszárad az a szar, addig olvasgatok, hogyan lehet eltávolítani a legegyszerűbben a festéket, és az aliexpresszen keresgélek, ólmos, a létező összes káros anyagot tartalmazó festéket, ami viszont még működik.

Amíg szárad írtam egy magyarázatot a festék elíráshoz:

Kül- és beltéri felületekre – bárhová hol nem látszik és nem ér hozzá senki

Ellenáll a mechanikus és az időjárási hatásoknak – a szélnek ellenáll 3 km/h-ig és a hangyánál kisebb bogarak mászkálhatnak rajta

Ellenáll a fertőtlenítőszereknek – mielőtt lenyalod, tisztítsd meg

Nehezen gyulladó bevonatréteg – ha nem gyújtod meg nem ég

Fa- és fémfelületekre – valójában ez egy bőrfesték

Tartós és élénk színek – ha nézed minden vörös lesz a dühtől

Javasolt rétegszám: 1-2 réteg – igazából mindegy, mindenhogy szar

Kiadósság: legfeljebb 16 m²/l egy rétegben – nagyjából 1 m2

Száradási idő (20 °C-on): 24 óra után, érintésszáraz 16 óra után – 20 c alatt 0,1 fokonként adj hozzá egy hetet. 19 c alatt nem szárad meg. Érintésszáraz sosem lesz.

Nálam kiérdemelte a világ legszarabb festéke kitüntető címet...