Öregedjünk együtt!

1.,

Valamikor 6-7-8 éve volt egy szomszédunk, aki szemészeten dolgozott. Jó nevű szakember volt a nő, nagyon szerették a munkáját. Otthon átjárkált haverkodni időnként, sokat dumáltunk vele. Egyszer azt mondta, hogy 40 körül elkezd romlani a férfiak látása, és aki ezt 40 körüli férfiként sokáig kétségbe vonja az nagy eséllyel hazudik. Vagy csak áltatja magát, vagy valamiért nem veszi észre a problémát. A kivételek elhanyagolhatóak. Erre azt találtam mondani nagyjából szó szerint, hogy "Háháháá Ági, hagyjál már ezzel a faszsággal, hol van az leírva, hogy pár év múlva okuláré lesz a szememen? Nah majd nézz meg engem!! Telibeszarom, hogy a szememnek el *kell* romlania, nekem nem lesz semmi bajom azért sem."

Tikk-takk tikk-takk hoppá, eltelt 7-8 év, idén 41 leszek. Három hónapja észrevettem, hogy nyúlik a kezem. 25-30 centiméterről még éppcsak jó a látásom, ennél közelebből mindinkább értelmezhetetlen foltos homályt kell bámuljak. Ezzel a távolsággal még éppen megfelelően tudok dolgozni, ennél rosszabb helyzetben vakarózhatnék. Jól megmutattam, mi? Háát én nem lettem érintett. Vagy mégis, pont ahogyan mondták :)

2.,
Valamikor annyit edzettük magunkat, hogy már a nagyforgalmú gymet is mi magunk nyitottuk vagy zártuk. Minden egyes napon, nagy súlyokkal. Aki nem tudott segítség nélkül és szériákban fekvenyomni 130-al az nem is volt ember. Nem nyomtál csúcsot 170-el? Muhahah. Még sérülten is edzettünk, órákat rohadtunk bent. Rongyosra voltunk szakadva, hiszen szó szerint nem fértünk a bőrünkbe. Ma is ott a nyoma, háát nem valami szép. Tehát úgy voltunk mázsa körüli "malacok", hogy a mostani derékméret értékének egy jó része akkor még a vállunkon volt mérhető. Azok az öregek, akik ott edzettek velünk, lehettek akkor 50-65 évesek. Voltak közöttük bivalyerős tagok is: ők nem csak az életükben mérhető +2 hétért kínlódtak mondjuk orvosi utasításra, hanem évtizedek óta erősítettek a mi módszerünknél valamivel bölcsebben. Sokszor mondták, hogy az a stílus ahogyan mi ropjuk, nos azzal túltoljuk az egészet, jó lenne még ez az erő majd szaráshoz is. Kb. ezt mondtuk: "Muhawhaha, na hagyjuk ezt a faszságot, menjünk nyomjuk tovább. Kemények vagyunk és olyan fittek, hogy a legyet megdugjuk repülés közben."

Tikk-takk tikk takk, tizenöt-húsz évre a fenti okosságok után a mind sűrűbben jelentkező és válogatott derékfájdalmaim miatt valóban nagy öröm, amikor vígan elérem a seggemet szarás után. Jól megmutattuk ezt is, az öregek biztos nagy hülyeséget mondtak. Vagy nem :)

Fasza lenne visszautazni az időben és odaszólni magamnak, hogy "Te állat, hát nem hallod mit mondanak? Harminc évvel előtted vannak, ők jobban tudják b+. Ne dumáljál nekem, odafigyeljél mit mondanak neked!". De ha azt jól sejtem más is tapasztalt hasonló jelenségeket, vagy épp szívesen visszaszólna önmagának egy-két esetben. Mondjátok, hogy így van! :D

Hozzászólások

Szintén zenész mindkét fronton. Szem: 10 éves korom körül kaptam szemüveget rövidlátás miatt, úgyhogy ez pont nem újdonság. Emiatt szerencsére viszonylag rendszeresen (1-2 évente) járok szemészetre (nem orvoshoz, optikushoz). Idén kijött, hogy tavaly óta a távollátásom nem változott, de a közellátásom igen, ezért kaptam olyan szemüveget, amivel alul tudok olvasni, felül meg látom a monitort. Ami még fontos, az a családban előforduló hályog, amire esélyes lehetek. Ezt is nézetem pár évente.

Edzés: gimi végéig nagyon aktívan sportoltam, úsztam napi 10 kilométereket az ehhez járó konditermes erősítések, brutál lazítások és futások mellett. Sajnos ez úgy szétcsapta a vállízületemet, hogy most mindenféle bajaim vannak vele, a hátam ráadásul olyan kötött, hogy most csak azért kell hetente nyújtanom, hogy tudjak a kemény befeszült hátamtól aludni. (Azért a mozgás most is megvan, de ésszerűbb mértékben, bringázás és télen sífutás formában.)

Amit mondanék a fiatal magamnak az az, hogy kevesebb vállrongálás az úszáshoz, inkább az általános fittségre fókuszáljak, de azt tartsam meg az egyetem alatt és után is.

--
Csaba

Igen:

Az öregszeműség

"Fontos tudni, hogy a közeli látás fokozatos gyengülése a távoli látást (pl. autóvezetés) nem érinti. A fenti tünetek jelentkezésekor minden esetben szemész szakorvosi vizsgálat javasolt."

Ha öreg korban a távolra látás romlik, ott más baj van.

--
trey @ gépház

Az a baj ezzel a negyven pluszos (öregségi brrrrrrr) szemromlással, hogy csak szemüveggel és sok-sok fénnyel javítható.

Ezt nem tudom, eddig szerencsére nem kellett tudnom. A sok fényt nem tudom hogyan érted, én ha megtehetném lelőném a Napot az égről, utálom az elégségesnél sokkal több fényt. A pofám a szemem mellett tiszta ránc a sok hunyorgástól, a grimaszoktól meg még a homlokom is árkolódik (valahogy így, az oldalon középtájt). Maga a homlokom is seggig ér lassan, még jó hogy az asszony időben kikezdett velem :DD még egy év és a holdvilág fényét Batman jel alakban veri majd vissza a fejem jeah.

--
Vortex Rikers NC114-85EKLS

"Valamikor annyit edzettük magunkat, hogy már a nagyforgalmú gymet is mi magunk nyitottuk vagy zártuk. Minden egyes napon, nagy súlyokkal. Aki nem tudott segítség nélkül és szériákban fekvenyomni 130-al az nem is volt ember. Nem nyomtál csúcsot 170-el? Muhahah. Még sérülten is edzettünk, órákat rohadtunk bent."

20 éves korom körül én is nyomtam a kondit (hasonlóan) évekig. Mondjuk akkor a sérülések is gyorsabban gyógyultak, egy húzódást vagy komolyabbat is kb egy éjszaka alatt kialudtam (kis túlzással). Aztán abbamaradt az edzés (költözés, munka, stb, egyéb kifogások). Kihagytam majdnem 20 évet, bár volt még az elején egy két fellángolás, pár hét, néha 1-2 hónap, de lényegében sportolás nélkül irodai munkával telt el a 20 év. Szerencsére nagyon nem híztam el, meg izom is maradt a fókazsír réteg alatt, de nekem is jött a derékfájás. Aztán egyszercsak gondoltam egyet és majdnem napra pontosan 2 éve (40 évesen) újrakezdtem. Visszarázódtam, kajára figyelek, most megy heti 4-5 edzés, de talán kicsit okosabban, ésszel, és elmondhatom, hogy a 20 éves formámat visszahoztam, a derékfájdalom pedig elmúlt. Az egyetlen ami nem javult, az a szemem :D Jelen pillanatban azt nem értem, hogy hogy lehettem anno akkora hülye, hogy abbahagytam.

Önbeteljesítő jóslatok. Megy a depi, hogy 40 után minden gáz, azt jé, tényleg...

Nehéz feldolgozni, hogy nem rúghatok már be minden nap, mert elmúltam fiatal és nem bírom úgy a szeszt.

A buliból is 1 felé távozok már hajnali 4 helyett. Tönkretett a kor, már semmi sem a régi. Az utóbbi 10 évben nem aludtam postavonaton, nem utaztam a kocsi csomagtartójában sem, nem jövök izgalomba tetszőlegesen ronda nőkre is. Durva, de ezt teszi az élet 40 felett.

Nekem speciel nem romlott [-2, -4] dioptriáról a szemem, de ha [-3,-5]-re romlana, akkor is leszarnám. Nagy ügy, a legtöbbet 2 és 6 éves korom között romlott az öregedés miatt.

Az, hogy kopaszodsz, az nem jelent mennyisegi csokkenest, csak atkerul az orrodba es a fuledbe vagyis a mennyiseg allando csak a helye valtozik. :D

Nekem annyit mondtak, hogy akkor vagy oreg, ha mar nem csak, hogy nem erzed, de nem is latod, hogy a cerka merev, vagy a derekad es nem hallod meg a sor cicceneset a szortol a fuledben. Nem beszelve, hogy a rantotthust is csak 1 meterrol szagolod ki a dzsungel szuro miatt az orrodban.
Izelesed legalabb jobb lesz, mert rajossz, hogy minden szar eheto csak legyen hozza sok ketchup.

Minden kornak megvannak a maga oromei.

Ps, ha nem tudod az oregleanyt lecserelni kettore ami korban ugyanazt hozna hat akkor valamit elrontottal :D

Lassan indítani kell egy gyászhírek topikot is a fórumban.

--
trey @ gépház

Örökzöldek.

Ha betöltöm a negyvenet...megveszem a pisztolyt.

Ha elmúltál negyven és reggel, amikor felébredsz semmi sem fáj...akkor biztosan meghaltál.

Ijesztő [volt] megélni a szemromlást. Hirtelen és gyors ütemben romlott. Most már szemüveg nélkül nem látom a betűket. Távolra még jó - szerencsére.

A test - úgy általában - azért jó állapotban tartható, képes megújulni. Így 50 felé valahogy megtanultam jobban figyelni a testem jelzéseire. Mondjuk úgy testtudatosabb lettem. 20 évesen ez egyáltalán nem volt jellemző - nem volt miért annak lennem. Akkor mindent ki- és elbírtam. Aztán jöttek kisebb-nagyobb betegségek, mások lettek a prioritások, abbamaradt a sport, megtört a lendület. Azonban mindig újra lehet kezdeni, sok év kihagyás után is. Persze ez a "másodvirágzás" már nem ugyan az az intenzitás. De a lényeg, h bárhogy is legyen: mozogj!

„Három hónapja észrevettem, hogy nyúlik a kezem. 25-30 centiméterről még éppcsak jó a látásom, ennél közelebből mindinkább értelmezhetetlen foltos homályt kell bámuljak.”

5-10 év múlva pedig rájössz, hogy az okosóra egy teljesen haszontalan eszköz (szemüveg használata nélkül).

"5-10 év múlva pedig rájössz, hogy az okosóra egy teljesen haszontalan eszköz (szemüveg használata nélkül)."

Olyankor kell TAG-re, Rolex-re stb. váltani. Egyrészt, addigra már megengedheted magadnak, másrészt, gondoltak a korosabbakra és küklopszot tettek a date kijelzésre :D

https://monochrome-watches.com/the-rolex-cyclops-lens/

--
trey @ gépház

Na igen, de ha hozzászokott valaki az okosóra szolgáltatásaihoz, akkor ezekkel nem sokra megy.

Az én helyzetem egyszerű, mert amikor az első okosórák megjelentek, akkor már „szerencsére” volt olvasó szemüvegem. Kipróbáltam az egyik ismerősöm óráját szemüveg nélkül, és konstatáltam, hogy erről már én lecsúsztam. Ha a használata előtt a szemüveget is fel kell venni, akkor a „csak rápillantok” kezdetű előnyök már nem játszanak.

További nehezítés nálam: A műanyag/gumi/bőr szíjaktól 2-3 nap után kivörösödik a bőröm. Mikorra pedig megjelentek a fém „szíjas” okosórák, akkora még tovább romlott a szemem, így gyakorlatilag már csak az óra funkciót tudom használni szemüveg nélkül. De ez nem baj, mert az okosórára költendő pénzen inkább hagyományos órákat veszek, amik nem avulnak el 2-3-5 év alatt. :-)

A megöregedni vágyók kedvéért pár cikk:

A 98 éves magyar sportolónő megmutatja a gyermekeknek, hogyan kell spárgázni.
https://index.hu/sport/2019/01/29/keleti_agnes_sparga_ute_halhatatlanok…

Ráadásnak a 80 éves testépítő nagyiról:
http://fitnesslife.hu/80-eves-testepito-nagyi.html

Az angol viccesen így fogalmazza meg: "use it or lose it".
Ha nem használod a képességeidet, szépen lassan elveszíted.

Számomra a fenti példák egyértelműen azt mutatják, hogy az öregedés maga nem okoz akkora kárt az emberben, mint a mozgás és ingerszegény életmód.
Van választásod.