tex alapú szerkesztői munka újrakezdése

Tex fórum

Sziasztok.

Érdekelne, kinek milyen trükkje van arra, hogy a TeX-rendszerekkel szedett bonyolult állományait, melyeket esetleg agyon is hekkelt mindenféle scriptekkel, hogyan szedi elő hónapok, évek múlva.

Azaz ki mit tesz annak érdekében, hogy a félbehagyott szerzői munkát folytathassa anélkül, hogy a makrókat, egyebeket újra kelljen építeni a nullából.

(Konkrétum: én még azt is elfelejtettem, melyik distro alatt írtam! Persze aztán rájöttem, és láss csodát, hiba nélkül fordul :-)

  • 1159 megtekintés

( bzs v | 2018. 12. 08., szo – 16:44 )

Megjegyzés:
hatalmas segítség a hup, soxor itt találom meg, amit elfelejtettem!

( uzsolt v | 2018. 12. 08., szo – 19:12 )

Nem értem a problémát. Ha már össze vannak rakva a saját makrók, akkor már "csak" a szöveget kell írni, nem?
De a legegyszerűbb: nem kell bonyolult állományokat kreálni :D

Igen, nem kell, vagy ha már igen, akkor részletes "építési naplót" kell mellé írni.
Egyik példám: 2 fordítás között átalakítok egy köztes latex-fájlt oly módon, hogy a kimenet eredménye egy olyan tárgymutató, melynél az első karakter a K kezdőbetűsöknél 3-szor akkora K betű. Ezzel baromi szépen mutat a szedésben, jelzi, hogy onnantól K betűsök a leindexelt szavak..

...meg hasonló. Nos, az ilyet szerintem csontra el lehet felejteni 4 év elteltével, ha nincs saját készítésű manual hozzá

Ilyen esetben a megoldás az, hogy nem manuálisan írod át a fájlt, hanem készítesz egy scriptet, ami elvégzi a munkát. Majd csinálsz egy Makefile-t a forrás könyvtárába, és a make-kel végzed el a többszöri, megfelelő sorrendű fordítást és átírást. Illetve vannak alternatívák a make kiváltására, így azokat is használhatod, ha a make nem szimpatikus.

Sosem írok át manuálisan semmit. Script fut, melyet egy f nevű script, amolyan általad említett make fájl indít el pont akkor, amikor kell, azaz 2 latex-fordítás között (mert az első generálja a zindexállományt, második betolja a szövegbe)
Szóval ezt a különleges make-állo mányt is el kell látni kommentekkel.

-----------------
10-féle lény van:
-- aki ismeri a bináris számrendszert,
-- és amelyik nem.

Én még mindig nem értem, hogy hol a gond.
Az f nevű szkript megvan. Lefuttatni anélkül is le tudod, hogy tudnád, pontosan hogyan működik.
Sőt, ha egy Makefile-t készítenél, még azt se kellene tudni, hogy milyen szkripteket kell futtatnod, mert csak egy make parancsot kell kiadni.

( ironcat | 2018. 12. 08., szo – 19:28 )

Előveszed a korábbi fájlt, és folytatod a munkát. Ha nem emlékszel az általad készített parancsokra, és környezetekre, akkor belenézel a fő tex fájlba és áttanulmányozod.

Ha egy korábbi fájl nem fordul le, akkor megnézed melyik az a kiegészítő, amit átraktak egy olyan csomagba, ami nem része az alap telepítésnek. Ha ilyen nincs, és mégsem fordul az újabb disztrón, akkor korábban valószínűleg valamilyen kókány megoldást használtál.

( viraghj v | 2018. 12. 08., szo – 20:52 )

Csodák nincsenek :-)

Ami segíthet: a szöveg az szöveg.
A trükkös saját makrók definícióját célszerű (verziószámozott! kommentált!) külön fájlokban elrakni, és onnan "beinklúdolni".

A disztró szokott a legkisebb probléma lenni, a texlive az texlive bármelyiken (na jó, azért néha trükkösen kihagynek ezt-azt)

( zeller | 2018. 12. 09., v – 15:17 )

Két dolog: kommentek és verziókezelés. Mindkettő szigorúan betartva és komolyan véve.

Ami szerkesztett fájl, az a munka, vagy épp egy nagyobb lélegzetű módosítás után becsekkol/berak rcs/cvs/svn/git/satöbbi verziókezelőbe, kellően értelmes leírás kíséretében, hogy később is tudd, mit és miért változtattál anno.
Volt szerencsém sok szerzős kiadványt csinálni (lektorálás, tördelés, szerkesztői feladatok egyben), nagyon-nagyon jó volt, hogy az egyes cikkeket minimum a nagyob lépéseknél betoltam valamilyen verziókezelőbe (volt, hogy rcs, volt, hogy cvs - újabb nem, mert amire kellett, arra a cvs is ágyú-veréb kategória).

Még egy triviális példa:

A LaTeX nyelvi támogatáshoz alapvető "sztenderd" magyar.ldf fájlból most éppen 17 változat van a gépemen - az utóbbi 8 év termése, nem én írtam át, hanem a szerzője fejlesztgeti.
Akár kézi számozással, akár verziókövető szoftverekkel nem árt követni, hogy melyik LaTeX forrást melyik fölhasználásával generáltam.

( Raynes v | 2018. 12. 09., v – 19:26 )

Gondolom itt most TeX-en a valamelyik LaTeX variánst érted. Plain TeX-nél egyszerűbben néz ki a kód.

Én a TeX-nél a főbb dolgokra makrót írok, amit vagy külön makrófájlban helyezek el és \input fájlnév formájában hívok meg, vagy a doksi elejére illesztem be a makrókat, ha egyéni hekkeléssel is érintettek. Sokat segít a %megjegyzések beszúrása.

LaTeX-en nehezebb, mert ott csomagok is vannak, a csomagoknak külön paraméterei és változói vannak, ott nehezebb észben tartani, hogy mi mit csinál, miért került a kódba, valóban szükséges-e, szükséges lesz-e a jövőben.

De ezért fontos minden nyelvnél jól tagolt, olvasható, tiszta (gányolásmentes), gazdagon kommentelt kódot írni, nem a másoknak meg a trendeknek megfelelés miatt, hanem ha évek múlva előkerül, akkor könnyebb folytatni vele a munkát.

Írták még a verziókövetést, az is segíthet, de azt nem szoktam alkalmazni. Egyébként én is érzem, hogy egyre többet felejtek TeX téren, mióta nem használom olyan gyakran, ha nagy ritkán elő is veszem, akkor meglévő sablonokba illesztem be a szöveget, meglévő makrókat használok. Így egy csomó mindenre nem emlékszem már, hogy mit hogy kell csinálni.

No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP