tex alapú szerkesztői munka újrakezdése

 ( bzs | 2018. december 8., szombat - 16:43 )

Sziasztok.

Érdekelne, kinek milyen trükkje van arra, hogy a TeX-rendszerekkel szedett bonyolult állományait, melyeket esetleg agyon is hekkelt mindenféle scriptekkel, hogyan szedi elő hónapok, évek múlva.

Azaz ki mit tesz annak érdekében, hogy a félbehagyott szerzői munkát folytathassa anélkül, hogy a makrókat, egyebeket újra kelljen építeni a nullából.

(Konkrétum: én még azt is elfelejtettem, melyik distro alatt írtam! Persze aztán rájöttem, és láss csodát, hiba nélkül fordul :-)

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Megjegyzés:
hatalmas segítség a hup, soxor itt találom meg, amit elfelejtettem!

Nem értem a problémát. Ha már össze vannak rakva a saját makrók, akkor már "csak" a szöveget kell írni, nem?
De a legegyszerűbb: nem kell bonyolult állományokat kreálni :D

Igen, nem kell, vagy ha már igen, akkor részletes "építési naplót" kell mellé írni.
Egyik példám: 2 fordítás között átalakítok egy köztes latex-fájlt oly módon, hogy a kimenet eredménye egy olyan tárgymutató, melynél az első karakter a K kezdőbetűsöknél 3-szor akkora K betű. Ezzel baromi szépen mutat a szedésben, jelzi, hogy onnantól K betűsök a leindexelt szavak..

...meg hasonló. Nos, az ilyet szerintem csontra el lehet felejteni 4 év elteltével, ha nincs saját készítésű manual hozzá

A preambulumban ott van a parancs, vagy a környezet definíciója. Elé írsz egy sornyi kommentet: %%Kurva nagy K betű az indexben. Slussz. Minek ehhez manual?

mert mint írtam, egy köztes fájlt írok át két fordítás között.
(konkrétan a tárgymutatót, ami egy *ind fájl)

Ilyen esetben a megoldás az, hogy nem manuálisan írod át a fájlt, hanem készítesz egy scriptet, ami elvégzi a munkát. Majd csinálsz egy Makefile-t a forrás könyvtárába, és a make-kel végzed el a többszöri, megfelelő sorrendű fordítást és átírást. Illetve vannak alternatívák a make kiváltására, így azokat is használhatod, ha a make nem szimpatikus.

Sosem írok át manuálisan semmit. Script fut, melyet egy f nevű script, amolyan általad említett make fájl indít el pont akkor, amikor kell, azaz 2 latex-fordítás között (mert az első generálja a zindexállományt, második betolja a szövegbe)
Szóval ezt a különleges make-állo mányt is el kell látni kommentekkel.

-----------------
10-féle lény van:
-- aki ismeri a bináris számrendszert,
-- és amelyik nem.

Én még mindig nem értem, hogy hol a gond.
Az f nevű szkript megvan. Lefuttatni anélkül is le tudod, hogy tudnád, pontosan hogyan működik.
Sőt, ha egy Makefile-t készítenél, még azt se kellene tudni, hogy milyen szkripteket kell futtatnod, mert csak egy make parancsot kell kiadni.

Köztes, generált (nem verziókezelt) fájlt nem matatunk kézzel. Vagy generálódjon úgy, ahogy szeretnéd, vagy a generálást bízd egy scriptre, ami utána megmaszírozza, amit kell.

Előveszed a korábbi fájlt, és folytatod a munkát. Ha nem emlékszel az általad készített parancsokra, és környezetekre, akkor belenézel a fő tex fájlba és áttanulmányozod.

Ha egy korábbi fájl nem fordul le, akkor megnézed melyik az a kiegészítő, amit átraktak egy olyan csomagba, ami nem része az alap telepítésnek. Ha ilyen nincs, és mégsem fordul az újabb disztrón, akkor korábban valószínűleg valamilyen kókány megoldást használtál.

Igen, folytatom, de csak akkor tudom igazán, ha a legtöbb, meg nem tanult résznél kommentek vannak arról, hogy az micsoda.

Csodák nincsenek :-)

Ami segíthet: a szöveg az szöveg.
A trükkös saját makrók definícióját célszerű (verziószámozott! kommentált!) külön fájlokban elrakni, és onnan "beinklúdolni".

A disztró szokott a legkisebb probléma lenni, a texlive az texlive bármelyiken (na jó, azért néha trükkösen kihagynek ezt-azt)

a disztró esetleg átírja a PATH-sort...
ubuntustudionál a hajamat téptem, míg rá nem jöttem arra, hogy nem is ott texheltem..

Két dolog: kommentek és verziókezelés. Mindkettő szigorúan betartva és komolyan véve.

Kommentekkel egyetértek. Mit értesz verziókezelésen?

Ami szerkesztett fájl, az a munka, vagy épp egy nagyobb lélegzetű módosítás után becsekkol/berak rcs/cvs/svn/git/satöbbi verziókezelőbe, kellően értelmes leírás kíséretében, hogy később is tudd, mit és miért változtattál anno.
Volt szerencsém sok szerzős kiadványt csinálni (lektorálás, tördelés, szerkesztői feladatok egyben), nagyon-nagyon jó volt, hogy az egyes cikkeket minimum a nagyob lépéseknél betoltam valamilyen verziókezelőbe (volt, hogy rcs, volt, hogy cvs - újabb nem, mert amire kellett, arra a cvs is ágyú-veréb kategória).

Még egy triviális példa:

A LaTeX nyelvi támogatáshoz alapvető "sztenderd" magyar.ldf fájlból most éppen 17 változat van a gépemen - az utóbbi 8 év termése, nem én írtam át, hanem a szerzője fejlesztgeti.
Akár kézi számozással, akár verziókövető szoftverekkel nem árt követni, hogy melyik LaTeX forrást melyik fölhasználásával generáltam.

Most éppen melyiket érdemes használni?
A BME-ről szoktam néha instrukciók alapján töltögetni dolgokat, de a latex-leírásokat igen régóta frissítették ott... Még az eltés tanárom linkjei is oda mutatnak, de hát az nem a legfrissebb, ráadásul tele van badlinkkel.

ja, értem, cvs. Így már tiszta.
Eddig azt csináltam, hogy a teljes könyvtárat naponta archiváltam tarral. Tulajdonképpen az is egyfajta verziókezelés, de a cvs még jobb. Utoljára BeOS-nál használtam.

Gondolom itt most TeX-en a valamelyik LaTeX variánst érted. Plain TeX-nél egyszerűbben néz ki a kód.

Én a TeX-nél a főbb dolgokra makrót írok, amit vagy külön makrófájlban helyezek el és \input fájlnév formájában hívok meg, vagy a doksi elejére illesztem be a makrókat, ha egyéni hekkeléssel is érintettek. Sokat segít a %megjegyzések beszúrása.

LaTeX-en nehezebb, mert ott csomagok is vannak, a csomagoknak külön paraméterei és változói vannak, ott nehezebb észben tartani, hogy mi mit csinál, miért került a kódba, valóban szükséges-e, szükséges lesz-e a jövőben.

De ezért fontos minden nyelvnél jól tagolt, olvasható, tiszta (gányolásmentes), gazdagon kommentelt kódot írni, nem a másoknak meg a trendeknek megfelelés miatt, hanem ha évek múlva előkerül, akkor könnyebb folytatni vele a munkát.

Írták még a verziókövetést, az is segíthet, de azt nem szoktam alkalmazni. Egyébként én is érzem, hogy egyre többet felejtek TeX téren, mióta nem használom olyan gyakran, ha nagy ritkán elő is veszem, akkor meglévő sablonokba illesztem be a szöveget, meglévő makrókat használok. Így egy csomó mindenre nem emlékszem már, hogy mit hogy kell csinálni.


No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP

a makróimat én is \input{}-tal hívom be, magát a szöveget is, de a preambulummal gazdagon ékesített fő fájlom maga a dzsungel.

megnyugtat, hogy nemcsak én felejtek 46 évesen :)

Megtaláltam, hogy hol és mit túrtam bele még a bibtex-generátorba:

https://hup.hu/node/158254#comment-2207726

Ennél tovább nem hekkeltem szét a dolgokat.
Szóval a hup is egy építési napló :)