Nozokomiális

 ( hendrick | 2017. november 12., vasárnap - 5:35 )

Ismét eggyel kevesebb "a rendszer" által favorizált választópolgár nyugdíjassal, jelen esetünkben egy rokonunkkal. Nem élte meg a "Prémiumot".

Az egész nagyon rosszul indult, minden nap ajándék volt. Idős fejjel rosszul mérte fel, hogy hogyan kellene kezelni egy sebet ami elfertőződött, és mire kórházba került, már roppant legyengült és elfertőződött állapotban volt vidéken egyedül élő rokonunk. Minden esély megvolt rá, hogy a seb kitisztítását sem éli túl. Nagy szerencsénkre kifogtunk egy roppant kötelességtudó és törődő sebészt aki a szárnya alá vette, és csodát művelt, a műtét sikerült, a seb kitisztult, a gyulladás csökkent.

És akkor jöjjön a fekete leves. A műtét alatt történt valami. Lehet, hogy ennyi idősen egyszerűen nem bírta a műtétet, de az is lehet, hogy valami amiről nem tájékoztattak félrement. A műtét után memóriazavarok, ellenséges viselkedés, paranoia. Úgy tűnt egy életre valamilyen otthonba kell menjen, mert nem lesz tovább képes gondoskodni önmagáról, pedig világ életében az volt neki a fő, a függetlenség.

És akkor a kórházban hasmenése lett. Senki nem értette miért, és hogyan. A nővérek panaszkodtak, hogy ne egyen annyit, mert úgyis kijön. Végén teljesen legyengült, meghalt. Halál után a zárójelentés tartalmazza, hogy egy mintából kitenyésztettek egy multidrogrezisztens bacit, ami hasraütök 10-ből 8 antibiotikumnak ellenáll.

Ambivalens érzéseim vannak az üggyel kapcsolatosan, de mindenesetre az én közvetlen és szubjektív tapasztalataim alapján a nozokomiális helyzet a magyar kórházakban tarthatatlan. RIP

(nyugdíjas apósom 5 éve egy másik kórházban halt bele egy rutinbeavatkozásba, mert a lélegeztetőpecekről kapott egy multidrogrezisztens bacit)

A modern egészségügyben tudom inherens a rezisztencia miatt a probléma, de nyugatabbra mégis sikerült visszaszorítani az eseteket bizonyos intézkedések megtételével. Ideje lenne itthon is csinálni valamit. Addig meg, akinek kedves az élete ...

Ha valaki a zárójelentésben olyan laboreredményt lát ahol sok antibiotikumra rezisztens bacit tenyésztettek ki, kezdjen el csilingelni a csengő ott bent, mert ezek az egészségügyi intézményekből származnak jellemzően. Bizonyítani bíróságon más ügy, de a szíve mélyén mindenki tudja, hogy mi történik ezekben az esetekben.

http://slideplayer.hu/slide/2102774/

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

az idos emberek nagyon gyakran valtoznak meg a korhazban elobb vagy utobb. ill. altalaban az olyan tereptol, amit nem onszantukbol kell elviseljenek. nekem nagyapam darazsakat latott, meg markolta a levegot mint a kanalat es fekve “evett”. az asszony nagyfaterja haboruban kepzelte magat. apam azt mondta, hogy ki akartak lopni a vesejet ugyhogy orjongott egy kort. nem is folytatom.

ha latogatni mentunk, nagyon sok oregnel lattunk ilyet, akarmilyen korhazban.

--
Vortex Rikers NC114-85EKLS

Az időseket már az is megborítja, ha megváltozik a környezetük és a napi rutinjuk. Bekerülsz egy kórterembe, ahol nem tudsz úgy pihenni, ahogy otthon. Mások is vannak, eltérő bioritmussal, hozzák viszik a többi beteget, sokszor az éjszaka közepén. Ha ehhez még némi kiszáradás is társul, akkor tuti lesz a zavartság. És akkor azt még nem is említettem, hogy ha addig megitta az otthoni kis pálinkát vagy bort, akkor egy kicsit delirálni is fog. Ha a túl kevés személyzet ezek után leszedálja, hogy legalább a többi beteg tudjon létezni a kórteremében, akkor az hosszú távon még ronthat is a helyzetén.

A multirezisztens baktériumok leginkább kórházakban tudnak szaporodni, mert a nem rezisztens táraik az antibiotikum mentes környezetben egyszerűen túlnövik őket. Egy egészséges emberből kipusztulnak, mert kiszorítják őket a gyorsabban szaporodó, nem-rezisztens változatok. Nyugaton is hasonlóan nagy problémát jelentenek, ez nem egy magyar sajátosság. Sajnos a fosós nozokomiális fertőzésekkel nagyon nehéz mit kezdeni. Nem lehet ugyanis mindenkit elkülöníteni a másiktól. Erre még nálunk nyugatabbra sincs lehetőség.

Személyes tapasztalat: pótlányom került be a Lászlóba fosással. Ott volt a kórteremben még három hasonló fosós beteg. Összefosták az egész WC-t, minden úszott a fosban. Hiába takarítottak naponta többször, nem állhat minden kórterem vizesblokkjában folyamatosan egy takarító, hogy állandóan takarítsa a fost. Alapvetőleg nem a WC-ről beszélek, hanem mindehova: a deszkára, mellé, mögé, oldalra, a zuhanyba. Az egészségügyben dolgozom és amikor nem zárjuk az ajtót, akkor van hogy bejut 1-2 beteg a személyzeti WC-be. Magam sem értem, hogy hogy tudnak úgy mindent összeszarni, összefosni. Persze ennek sok oka lehet: nem jól lát, otthon hagyta az olvasó szemüvegét, fáradt, remeg a keze, szédül, nem tudja koordinálni a mozgását, stb. Esetleg közben még hánynia is kell és nem tudja, hogy leüljön, vagy előre hajoljon. Ilyen szempontból mindegy, mert: elé-mögé-alá-fölé, mindenhova. Aztán nem veszi észre, hogy szaros a keze és még összefogdos mindent kifelé menet - kilincs, csap, kilincs, stb. Kórházi takarítók tudnának szépeket mesélni.

Namost egy ilyen környezetben akadályozd meg, hogy egyik elkapja a másik baját. Annyi takarító nincs a világon, aki steril körülményeket tudna teremteni. Persze helyi eltérések akadnak, de remélem tudtam érzékeltetni, hogy ez mennyire nehéz. Azon túl, hogy persze mindenhol elmondják, hogy kezet kell mosni.

A pótlányom 1-2 nap után haza menekült (aka húzta a belét), mert belátta, hogy otthon legalább tud pihenni, és akkor előbb utóbb meggyógyul.

További fekáliamentes vasárnapot kívánok!

Üdv:
Dw.

"Jegyezze fel a vádhoz - utasította Metcalf őrnagy a tizedest, aki tudott gyorsírni. - Tiszteletlenül beszélt a feljebbvalójával, amikor nem pofázott közbe."

Egyébként a kórházi személyzetnek fokozott kockázatot jelentenek ezek a rezisztens bacik? Laikusként elég veszélyesnek tűnik egy ilyen munkahely.

Egészséges emberre elég kevés kockázatot jelent, mert a nem rezisztens baktérium flóra izomból lenyomja. Viszont a személyzet átviheti egyik betegről a másikra, úgy, hogy maga nem fertőződik - csak ideiglenesen kolonializálódik rajta. Elég nehéz megakadályozni. Egy intenzív osztályon még csak-csak megy, mert ott nagyobb a kontroll és jobban lehet izolálni, elkülöníteni. De ott is folyamatos erőfeszítéseket igényel.

"Jegyezze fel a vádhoz - utasította Metcalf őrnagy a tizedest, aki tudott gyorsírni. - Tiszteletlenül beszélt a feljebbvalójával, amikor nem pofázott közbe."

Így van, aki csak teheti, tartsa magát távol a kórházaktól, mert ami óta ott tenyésznek ezek a mikroszörnyek, azóta egyre veszélyesebb terep (ahogy írod is, a betegek részére).

Csak nekünk ez nem volt opció mivel poszt operatív, két kör bőrátültetés után nem volt még szállítható állapotban sem - máshova -, nemhogy hazamenni.

Amúgy a zavart állapot egyértelműen a három órás műtét után jött. Nem tudta, hogy ki él még a családban és ki az aki már 10 éve meghalt. Addig semmi ilyen probléma sosem volt.

Az egyik szobatársáról kiderült, hogy MRSA-s, másnap áttolták egy másik terembe. Belosztály - szeptikus osztály - krónikus bel. Azt már nem éltük meg, hogy az ápolási osztályra átkerüljön. A háziorvosa sajnos előre megmondta, hogy olyan állapotok uralkodnak azon a krónikus belosztályon, hogy minél előbb tegyük át máshova, de a bőrátültetés miatt nem engedte átszállíttatni a traumás orvosa más intézménybe, ahol hamarabb felvették volna az ápolási osztályra. A háziorvosnak már számos alkalommal volt rossz tapasztalata azon az osztályon a "körülmények miatt" - beteg/személyzet arány, odafigyelés lehetősége.

A miénk speciel önerőből felülni sem tudott,valamit a nővéreknek/orvosoknak kellett odavinni amiről kapta a fincsi rezisztens cuccot.

Én is dolgoztam közintézményben, tudom, hogy vannak bizonyos korlátok és a rendszer tehetetlensége is ott van, de itt mégis emberek hullanak az állapotok miatt, nem arról van szó, hogy bürökratikus folyamatra többet kell várni vagy többször kell visszamenni.

Az ÁNTSZ ha jól hallottam arra jutott, hogy sokkal jobbak lennének ezek a fertőzési számok, ha a létező előírásokat valóban betartanák, de egyrészről nincs pénz fogyóeszközök előírás szerinti cseréjére - ritkábban történik a csere az előírtnál, szintúgy fertőtlenítő/kézmosószerekre, valamint a személyzet is túldolgoztatott és kiégett és egy részük az állapotok miatt szinte sz*rik bele az egészbe, a másik fele meg a szabályok megszegésével próbálja élhetőbbé tenni a rendszert, egy részük a saját javára, más részük a beteg javára.

Nil nocere, azaz ha segíteni nem tudnak legalább ne ártanának, ennek a feltételeit kellene megpróbálni biztosítani.

Részvétem, tragikus :(

MRSA a leginkabb csucskos ami altalanosan elofordul.
Toketlen es fejetlen emberi idetlenseg csucsa, amit a bakteriumokkal es kezelesekkel vegeztek/nek.
Tul keves tudas tul nagy ego veszelyes kombinacio, egy olyan baba fejletsegu valaminel, mint az emberiseg.
Mintha egy disznot dobnal be az aknamezore, vagy csimanzt zarnal a raketa kilovo gombok melle.

Kocsmafilozofiailag fejtegettuk a temat, ki es mi es hogyan lesz az utolso elpusztulo eletforma ezen a bolygon. En egy szupervirusra szavaztam.

Tortenet meg jellemzo, mert biztos, hogy nem egyedi.

http://karikasostor.hu - Az autentikus zajforrás.

Hát a vírus önmagában életképtelen, tehát együtt fog kihalni azzal a szervezettel, amit fertőzni képes.

"Jegyezze fel a vádhoz - utasította Metcalf őrnagy a tizedest, aki tudott gyorsírni. - Tiszteletlenül beszélt a feljebbvalójával, amikor nem pofázott közbe."