A Linux kernel évek óta 8KB (two page) méretű stack-et használ minden futtatott processz cím területén. Ez a stack (verem) tartalmazza a "task struktúrát" (a kernel információit a futatott processzről), és helyet biztosít a dinamikus változóknak, stb. amelyek akkor használatosak, ha a rendszer kernel módban fut. Ez a 8KB méretű stack természetesen működik, de közel sem optimális. A legnagyobb probléma az, hogy találni kell két egymás mellett levő memória oldalt az új stack-nek, minden alkalommal, amikor is egy új processz létrejön. Ez egy terhelt rendszer memória esetén fragmentált memória struktúrához vezethet, és két szomszédos memória oldalt találni igazán nehéz feladat.Ben LaHaise készített egy patchet, amely a kernel stacket két 4KB méretű stackre bontja. Az egyik tartalmazza a task struktúrát és a normál kernel kód által van használatban (pl. a rendszerhívások kezelése), míg a másik félre van téve, és csak akkor kerül használatra, ha a kernel a megszakításokat kezeli (interrupts).
Az elkülönített megszakítás-kezelő stack nem új ötlet, számos mai operációs rendszer használja. Ennek a megoldásnak számos előnye van. Csak egy megszakítás veremre van szükség (processzoronként), így processzenként egy memória oldal szabadulhat fel. Mivel ezek a vermek felszabadulnak, ez azt eredményezheti, hogy a megszakítást kezelő verem elvileg többet lehet a processzor cache-ben, így ezzel is nőhet a rendszer teljesítménye. Ezen felül nincs többé szükség ez előbbiekben leírt két memória oldal lefoglalására az állandó kernel stack számára.
Ez egyetlen nagyobb hátránya, hogy mostantól a nem-interrupt kernel kódnak el kell férnie a kisebb veremben. Néhány kernel kód nem különösebben törödik a dinamikus változók méretével (jó programozói szokás szerint csináljunk jó nagyot, abban biztos elfér ;) - dinamikus változó az a változó, amely nem kap előre értéket, futási időben feszi fel azt, így előre nem, vagy csak elnagyolva lehet következteti a méretére) így meg van a lehetősége annak, hogy túlcsordul az új, fele akkora stack. Ennek elkerülésére Ben készített egy stack checker kódot, amely lehetővé teszi a stack méretének figyelemmel kísérését.