A múltkoriban a hegyek felé vezetett az utam és elmondhatom akik ott élnek azoknak elég nehéz a boldogulása bár számítógépes nyelvre lefordítva egy kiszolgáló farmot üzemeltetnek. Vannak itt juhok, egy pár marha és a koca is ott röfög a karámban. Amellett pedig egy olyan kis hangulatos vendéglő van, amit csak ilyen vidéken elképzelni lehet.
Ezen a napon három törzsvendég és négy utazó volt rajtam kívül odabent és egy furcsa játékot játszottak, mindenki bemondott egy számot, aztán rendeltek egy adag mákos nudlit és ahogy megették számolták darabonként a nudlikat és az nyert aki a legközelebb volt a végeredményhez a tippje alapján. A mostani nyertesnek jutalma nem volt más mint egy pohár vadmálnaszörp, fiatalságára való tekintettel.
Az asztaluk felett a falra kifeszíve egy nagyméretű kép lógott, ez egy szikár méltóságában rég kihalt bölényt ábrázolt s szélein a fakulásról nem lehetett megmondani, hogy eleve így festették vagy maga a festmény is abból a korból származik ahonnan a bölény csöppent ide.
Ki tudja, amikor egész európát erdő borította állítólag az oroszlán sem volt ritka, de hiszi a piszi, zöld oroszlán márpedig nincs (hiába ugyanolyan hullámhosszú a sárga meg barna, ez a macska nem erdőbe való), a kép bölénye is kihalt rég és csak ez a kopott kép jelzi egy letűnt kor emlékeként, hogy itt járt valaha.
Egyébként nyárutó van képen, még épp nem hullottak le a fák levelei és lustán esnek be a napsugarak, gondoltam is mit fognak a csinálni a tulajdonosok télen, akkor talán lecserélik a képet másikra, ami lehet kicsit tájidegen, de ki az aki ezen ítélkezni mer és különben is a jegesmedve legalább még tartja magát. Egy hiba van az elképzelésben, amit a kép címe sem tud feledtetni miszerint a Jegesmedve a hóviharban a kocsmárosné lánya keze munkája és két kis fekete pötty meg egy nagyobb fekete folt van csak elmosódottan rászitázva a fehér kartonra. Ekkora a vihar.
