Avagy VIII. Petőfi túra. A 40 km-es távon indultam keresztapámmal, Kiskőrösig kocsival mentünk, onnan pedig busz vitt át az izsáki rajthoz. Az időjárás egész nap kellemes volt, sütött a nap és viszonylag meleg volt, szél nem nagyon fújt, csak 17 óra körül borult be kicsit. Előzetesen e-mailben jeleztem, hogy megyünk, így kaptunk egy kis kedvezményt a nevezési díjból. Az ellenőrző füzet és a póló átvétele után 8:52-kor indultunk el az első ellenőrzőpont, a Kolon-tó felé. Rögtön sikerült is letérni az útról, a Nyár utca helyett egy másikon jutottunk el a Mező utcára, onnan viszont már egyértelmű volt az út. Kiérve Izsákról néhány nagy tócsát kellett kerülni, utána pedig száraz, homokos úton mentünk tovább. Még szerencse hogy nem biciklivel indultunk, nem lettem volna a helyükben:) A hosszú első szakasz után elértük a Bognár-tanyát, az első ellenőrző pontot. Kis pihenő után továbbindultunk, és elértük Soltszentimrét, a második ellenőrző pontot. Ott feltöltöttük a vízkészletünket egy utcai kútból, ami jól jött, mivel onnantól kezdve kúttal nem igazán találkoztunk, az ellenőrző pontokon pedig már fogyott a víz, és kezdett felmelegedni a kannákban. Jött a Csonkatorony, Csengőd, onnan egy hosszú egyenes kutyagolás a vasút mentén, útközben megállva a tabdi megállóhelynél, ahol kaptunk almát is. Itt tűnt fel egy nő, aki a vasút túloldaláról jött egy fehér Opelből, lepecsételtette a papírját, majd visszament. Ahogy továbbmentünk és elértük a mindössze 2,54 km-re lévő Szücsi-erdő ellenőrző pontot, majd továbbmentünk megállás nélkül, egyszer csak jött szembe a fehér Opel, benne a nővel. Aztán pedig jött vissza, a hátsó ülésen immár két újabb "túrázóval". Kedvem lett volna jelenteni őket, de nem ért annyit, inkább mentünk tovább. Az Öregszőlő felé vezető úton jól megadta magát az egyik vízhólyagom, amit a rosszul eligazított zokni miatt kaptam, így kicsit lelassultunk. A változatosság kedvéért megint vasút és homokos talaj váltogatta egymást, de most már szőlőföldek között. Az ellenőrző ponton megpihentünk, hogy egy utolsó lendülettel a célig meg se álljunk, csak egy pecsételés erejéig az István Borháznál. Végül 17 óra 55 perckor értünk be a célba, ezzel 9 óra 3 perc alatt, szintidőn belül teljesítve a távot. Kevesebbre számítottam, de számítottam arra, hogy a téli lustaság után ez a 40 km elég jó bemelegítés lesz a nyárra. Múltkor már tekertem egy 30 km-t, de ennél sokkal több a cél. Csak legyen vége a vizsgaidőszaknak, és jöjjön a nyár.
