gkaroly blogja

Az Üvegcsontú Betegekért Közhasznú Alapítványról, és az általam készített karbantartott weboldalról már írtam egyszer itt.

Azóta is magam tartom az oldalt karban, frissítgetem, híreket teszek ki, stb.

Ám sajnos (?) az alapítvány munkatársai nem értenek a számítógéphez, épphogy csak annyit, hogy E-mail = [G|Free]mail, az is úgy, hogy az E betűre kattintanak (gy.k. Internet Explorer).

Amivel nincs is semmi gond, hiszen mindenki nem érthet hozzá ugye. S itt jövök én a képbe, aki tippeket, és ötletet ad ahhoz, hogy az internet lehetőségeit a legeslegjobban kiaknázzuk.

Hehe, tudom, leginkább semmihez, illetve, hogy befogjam a pofámat. :D

Na de viccen kívül. A minap elkezdtem felfrissíteni a saját folioklub-os weboldalamat (más domainre költözés, portálmotor használata, etc.) S felmerült bennem egy hatalmas kérdés. Illetve egy főkérdés, és egy alkérdés. :D

Kirakhatom-e a (C) jelet a weboldalamra? Ezen az oldalon ugye eleve saját, általam írt dolgok vannak. Úgymint saját vers, melyek saját tollamból - izé, akarom mondani saját billentyűzetemből - vannak, saját írások. Tehát minden saját. Amik nem GPL-esek (most kövezzetek meg érte). Hiszen versekről lévén van szó, amik csak az enyémek. Szerzői jogok, ugye.

Megkell mondjam, nagyon rosszul kezdődött a 2008-as év. Szeretett apai nagyapám kórházba került, 13 napon keresztül gép lélegeztette, s utána is csak gégemetszés árán tudott lélegezni magától. Sokáig úgy hittük, hogy nem fog megmaradni... De nem így történt, hála Istennek. Február 12-én hazaengedték a kórházból, s tegnap én is viszontláthattam.

Apa persze mindennap jár fel hozzá, de engem felcipelni a második emeletre nem egy könnyű mutatvány... Mire odáig jutottunk, hogy na most aztán semmi-senki nem érdekel, felmegyünk, apunak becsípődött a dereka. :(

A hétvégém nagyon forgalmas volt. 2008. első hónapjában több számítógépes tapasztalatot szereztem, mint máskor 1 év alatt...

Kezdem a legsúlyosabb problémával, amiben segítségeteket is kérném.

Testvéremék kb. 2 hete vettek egy előre összerakott PC-t (minőséget olcsón, szakértőktől szlogenű boltban), ami egészen szombatig kifogástalanul (?) működött.

A gép paraméterei:
- ASRock Conroe 1333 D667 alaplap,
- Intel Celeron 430 1,80 GHz,
- 1 GB DDR2 RAM,
- SATA2 160GB Maxtor winyó

A gépre Windows XP és Ubuntu Linux is került, mivel a gép internetezésre (is) lett véve.

Történt velem a napokban a következő:

A gépemen két Linux van: UHU-Linux 2.0 (hda2), és Arch Linux (Core Dump) (hda5 akarom mondani sda5).

De az Archnak adott 4 GB kevéskének bizonyult, így gondoltam, rendezkedek egy kicsit.

Az UHU jó pár partíción terpeszkedett (/var és /usr/src külön-külön), ezért gondoltam áttolom az a könyvtárakat a hda2-re (azaz a 2 külön partíciót egyesítem, ami így 20 GB), és nekiadom az Archnak (nagyon gondolkodom egy disztribúció váltáson). Miután a dolgomat elvégeztem, az Arch-ot a hda5-ről átraktam a hda8-ra). Mondom, minden oké, reboot (ezt a műveletet kék rózsa alatt végeztem). UHU indít. zsír, úgy megy, ahogy eddig. Arch indul, winyó kimered, gép csontrafagy. :( Variáltam ezt-azt, de nem javult semmi, furamód UHU mitsem törődve semmivel, vígan indult. :-O #hup.hu csatira fel, némi kérdezősködés, a válasz az volt, hogy lehet a winyó megmakkant... Na itt mar kezdtem ideges lenni :( Némi dmesg túrkálás és kishíján lehidaltam: DriveReady SeekeError, később befigyelt két i/o hiba is a 0, és a 32. szektoron. Nagyon szomorú lettem, mert nagyon nem akartam új winyót venni(ugye piszkos anyagiak).

A karácsonyi blogbejegyzésben ígértem még 1 bejegyzést, ami szakmai. Remélem megbocsájtjátok, hogy karácsonykor is ilyenekről írok, de szerintem tanulságos.

Hehe, kíváncsi leszek, hány ilyen című blogbejegyzés fog születni a karácsonyi ünnepek alatt, és esetleg után. :)

Hát a szenteste reggele nem igazán indult, úgy, ahogy kellett volna. Ugyanis reggel fél négykor arra keltünk fel, hogy a nővérem kisfia hány. Szerencsére nem volt súlyos, "csak" Dávidka a sok lerakódott váladékot hányta ki, ugyanis már hetek óta a megfázással küszködik, küszködünk. :(

Szóval fél ötkor apuval úgy döntöttünk, hogy mi is felkelünk (ugye anyuék már felvoltak, és főztek)

Habár ünnepi kávét terveztem (sok-sok tejszínhabbal, esetleg kis rummal megbolondítva - én a nagy "alkoholista" :D lemondtam róla, mert kicsit elment a kedvem Dávid rosszulléte után.

Szerettem volna egy notebookot vásárolni, ami akár asztali PC helyett is muzsikált volna, de az árakat nézve inkább lemondtam róla. Mert bár nincsenek nagy igényeim, de azért a mottóm, hogyha már kiadok valamiért x ezer forintot, akkor azért minőségi cuccot kapjak, ami akár évekig is kiszolgál,

Szóval, miután az új notebook vásárlása a /dev/null-ban landolt, úgy gondoltam, hogy inkább fejleszteném az asztali PC-met, amire lenne 30000 forintom + a RAM ára. Tehár 30-ból kéne kihoznom egy alaplapot, procit, és esetleg hozzávaló hűtőt, bár ha dobozos procit veszek, akkor úgy tudom az is jár hozzá.

Nyugi, nem a fára. :D

Szóval:

Mint már egy korábbi blogbejegyzésemben említettem, egy AMD Athlon XP 2400+-os géppel rendelkezem, ami gyárilag 2 GHz-es. De sajnos a gép teljesítménye igen kevésnek bizonyult. Kutakodni kezdtem, hogy melyik az a legnagyobb processzor, amit a jelenlegi alaplapba tudnék pakolni (annyit még talán kibírtam volna anyagilag is), de sajnos szomorúan kellett nyugtáznom, hogy a legnagyobb proci az AMD Sempron 3200+ (azt hiszem), ami azért jóval lightosabb, mint 1 kisebb típusjelzésű Athlon. :( Gondoltam, akkor cseréljünk Athlonra, ami Barton magos. Ez meg megintcsak nem jó, mert a teljesítményre kb. ugyanakkora lenne, mint a thorubgred (remélem jól írom a nevét) magos társa, ráadásul az FSB frekijét már nem támogatja az alaplap. Aztán a #hup.hu IRC csatin javasolta Kriss77 /msg-ben. hogy húzzam fel a gépet, és bár nem sokat, de ha szerencsém van, akár 3-4-500 MHz-et is nyerhetek a dologgal (FSB felhúzása 133MHz-ről 166MHz-re). Féltem, mert egyszer régen már nekiestem ilyesminek, de BIOS reset lett a vége, így ezt a témát BIOS-ban igencsak kerültem.

Már jó ideje nem írtam semmi érdemlegeset a blogomba, most megpróbálom összeszedni gondolataimat, és a bennem dúló érzelmeket feldolgozni.

Sokan tudjátok, hogy UHU-Linuxot használok. Ez a rendszer nyújtotta mindazt, amire szüksége lehetett egy kezdőnek, és egy középhaladónak egyaránt. Nyilván, aki hardcore Linuxos, úgyis Gentoot használ. ;)

Ahogy haladtam a Linuxos tudásommal, igyekeztem magam hasznossá tenni. Első feladatom volt, hogy megtanuljak forrásból telepíteni, majd beépültem az UBK csomagoló csapatba is. Ontottam a csomagokat, hiszen rengeteg szabadidőm mellett "nevetve" csináltam akár 3-4-5 csomagot is 1 nap. Ám sajnos akkoriban még korlátos ADSL internetem volt. De nem bántam, mert a havi 10 óra netezést arra szántam, hogy forrás csomagot le, uhu csomagot fel.

Megjelent a kék rózsa final4-es kiadása.

Változások a final3-hoz képest:

+ Frissebb Clamav: 0.91.2 (vírusadatbázis nélkül)
+ Frissebb chkrootkit (0.47)
+ Frissebb testdisk (6.8)
+ Frissebb parted (1.8.8)

Szóval, mint látható megéri frissíteni.

Letöltés:
ftp://uhulive.mtommy.info (user: uhu pass: live). vagy a www.nedudu.hu címről.

A rescue-vel kapcsolatban nekem: charlos@liveuhu.org a fordításokkal kapcsolatban pedig Rezsőnek írjatok: rezso@liveuhu.org.

További információk a http://rescue.liveuhu.org oldalon.

Egyik napon felhívott Fébert Ildikó, hogy vettem-e már vezeték nélküli egeret. Akkor nem értettem, hogy most miért is kérdezte, de aztán elmondta, hogy olvasta a bosszankodásomat, a meghalt optikai egeremről (amikor a farok csóválja az egeret c. blogbejegyzésem). Mondtam neki, hogy nem vettem vezeték nélküli egeret, csak egy olcsóbb Hama típusú notebook rágcsálót. S ekkor mintegy meglepetésként közölte, hogy oké, akkor ő küld egyet. :-O Én igen meglepődtem, és természetesen nagyon örültem neki.

Szóval így nyilvánosan is: köszönöm Ildikó az egeret! Nagy örömöt szereztél vele!

Kicsit mérges vagyok magamra. Már 1 fél napja a Google-t túrom, de nem találom azt a patch-et, ami a >= 2.6.22 kernelre való nVidia driver telepítést oldja meg. Ugyanis kellene 1 új kernel UHU alá, ami le is fordult jól (2.6.22.1, de már a gépen van a 2.6.23-rc9 is), de ez a nyamvadt nvidia driver nem akar felmenni (legacy). Állandóan errorral száll el. Most nem vagyok otthon, így nem tudom megmondani a pontos verzióját a drivernek. Kérném, aki tud segítsen ki 1 url-el... Köszönöm...

Tegnap este, nem igazán találtam kedvemre való filmet a tévében, ezért úgy döntöttem, hogy megnézem az IHM show-ját. Nah, gondoltam, biztos azok a fáradt, unalmas poénok lesznek benne, mint mostanában adtak (pl. nekem a szilveszteri sem tetszett).

Néztem, közben egyet-kettőt kuncogtam, de semmi kitudja milyen extra. Ám ekkor az utolsó 10 percben bemutatták az Őzike show-t. No, ettől aztán ledobta az agyam a szíjat. Szép őzikék Győzikésen beszélgettek... No komment, no komplett. :D Komolyan mondom olyan röhögés jött rám, hogy anya is felébredt, hogy mit röhögök (pedig nem akartam felébreszteni).

Felbuzdulva apa 50. születésnapjáról írt blogbejegyzésemen, amire a legtöbb hozzászólás érkezett az összes bejegyzésemhez képest, eszembe jutott egy film.

A film címe pedig: Lorenzo olaja (Lorenzo's oil).

Ez a film 1992-ben készült Susan Sarandon főszereplésével.

Röviden a tartalmából:
Egy teljesen átlagos család (anya, apa, egy szem fiuk). A család miután hazatér Amerikába afrikai útjukról, egy rövid idő múltán jelentkeznek a problémák. A fiú először csak agresszív lesz az iskolában, amit a szülők sem tudnak mire vélni. Ám hamarosan a gond gyorsan súlyosbodni kezd: előbb "csak" akadozni fog a beszédje, majd olyan gyorsan leépül, hogy már a saját nyálát sem képes lenyelni (ezért géppel szívják le napjában többször is), és nem is fog látni. Eközben az orvosok is csak a sötétben tapogatóznak; a diétáról amit találtak hamarosan kiderül, hogy inkább árt, mint használ. A szülőkön kívül immár senki nem hisz a fiú felépülésében, de az apa lázas kutatásba kezd, hogy megtalálja a gyógyszert fiának. Gemkapcsokkal "játszik", hogy rájöjjön az enzimek működésére, miközben az édesanya a nap 24 órájában a fia mellett virraszt, és kénytelen végignézni fia rohamait, amit a félrenyelt nyál okoz, hiszen már köhögni sem képes. Aztán oly nagy nehezen az apa megtalálja a gyógyszert, amit repceolajból nyernek ki, s ezáltal a fiuk felépül olyan szinten, hogy látni fog, és immár nyelni is tud.

Huhh, sűrű hétvégém volt. Előre szólok, most nem a számítógépről fogok írni (gondolom a címből sejthető :P). Az egész sztoriból csak annyi tartozik a gépre, hogy az volt a mnyúzik center. :) MPLayer rulez! A gépem 1 hifire van kötve, és 400+200 W-os hangfalak adnák a talpalá valót, ha bírná a gépem... :(

No, de. ne szaladjunk annyira előre. Apunak szeptember 27-én volt az 50. születésnapja. Már jóval előtte (úgy 2-3 hónappal) puhatolóztunk, hogy mit is szeretne, mert az ember nem minden nap 50 éves. :) Szóval kitaláltuk, hogy kap 1 vadiúj mobiltelefont, mivel a meglévő SonyEriccson T230 elég rapszodikusan működött: mint a mesében, hol töltött, hol nem, hol fagyott, hol nem... Szóval aput megleptük 1 Samsung E-250-es telóval, amit már augusztusban átadtunk a telefon állapotára, és szükségességére való tekintettel.

A minap megint alkottam egyet. :D

Az előző LED-ek beépítésével nálam egyetlen pici probléma volt. A sztori nagyon röviden annyi volt, hogy kaptam 1 szép lila LED-et, De sajnos valamiért a gépem nem bírta, egy pillanatra sem villant fel. A LED amúgy jó volt, mert pl. elemhez érintve, egyből világított. Szal' a gép nem bírta valmaiért. Most a sógorom adott nekem kettő darab két színű (piros-kék) LED-et, amit be is építettem. Most úgy néz ki,hoyg a winyó, és az üzemjelző LED a két színű, illetve 2 kék is rá van kötve. Ha a gép dolgozik, alapból csak piros villog, ám ha nagyon kaparja a winyót, akkor kéken is villog. Szerintem tök jó. :) A hétvégén megpróbálok róla fotót készíteni, csak valaki írja meg nekem, hogy ide hogyan kell berakni...

Hehe... Történt ugyanis, hogy kaptam 1 webkamerát. Nagyon kafa lenne, ha a pingvin pajtás is ismerné... De nem ismeri, ezért kénytelen vagyok Windows XP alatt használni, hogy szeretett nagybátyámmal tudjon a család beszélgetni. Felraktam hát a webkam drájverét a Windows alá, belőttem a cuccost, majd elkezdődött a duma. Edina, (aki egyik kedvenc unokatesóm), elkezdett néha írogatni is, ami elég érdekesen nézett ki. Például a megy szóra 1 pálcika ember szaladgált, meg ilyesmik. Ez nekem is megtetszett, ezért elkezdtem én is lementegetni az animációkat. Aztán rájöttem, hogy bárkivel is írkálok, az animok akkor is maradnak. Szóval meg kellene szabadulni tőle... No, és itt jött a nagy gond: Az MSN Live Messenger hol a túróban tárolja a beállításaimat? Mert Linux alatt legalább oké, hiszen, legrosszabb esetben is törlöm az .amsn könyvtáramat, oszt jól van... :) Ehhez képest Windows alatt átnyálaztam az egész "C: meghajtót", és csak nagy nehezen találtam meg... :D Hát igen: így jár az, aki annyira kocka, hogy csak Linux alatt nyomul, :D

Végre valahára elérhető a vörös rózsa Live (mini) DVD rc1-es kiadása.

UHU-Linux 2.0-ra épülő általános célú Live DVD, az UHU-Linux 2.0 (Live) kék rózsa mintájára. Ami a kék rózsában benne volt, az benne van a vörös rózsában is.

Kernel 2.6.22.1-3 (az UHU-Linux dev-ből backportolt - saját buildelésű)

Ablakkezelők:
+ GNOME - 2.14.2 (gyári)
+ KDE - 3.5.7 (Oregon* csomagolta)
+ IceWM - 1.2.30pre1 (saját buildelésű)
+ Fluxbox - 1.0~rc3 (saját buildelésű)
+ Blackbox - 0.70.1 (gyári)
+ WindowMaker - 0.92.0 (gyári)

A Live rendszer akár szerver célokra is alkalmazható. Tartalmaz:
+ Apache webszervert (gyári)
+ PHP-t
+ Mysql-t, stb.

Kezdem a sztorit onnan, hogy kék rózsa. Már csináltuk a kék rózsa rescue CD-t, amikor is Budapestre kellett utaznom néhány napra (az okát lásd az alapítvány weblapja című bejegyzésben). Ám miután hazaértem, írtam neki e-mailben, hogy újra vagyok, folyatódik a meló. Írtam még azt is neki, hogy én tulajdonképpen szeretek itt lakni Ózdon. Aztán megígértem neki, hogy hivatalos lesz nálunk, ha befejeztük a kék rózsát. Telt-múlt az idő, a rózsát csinálgattuk, a dolog el is felejtődött 1 picit. Szerinte. :) Az utóbbi hónapokban megint felhoztam a témát, és elindult a szervezkedés az ő részéről is. Eredetileg úgy akartuk, hogy augusztusban utazik hozzánk, de ez csúszott szeptember 14-re. Nem baj, jobb később, mint soha... ;) Így szeptember 14-én a 13:40-es vonattal eindult. Kimondottan nálam csak este 20:40-re volt itt. Apa ment ki érte a pályaudvarra. Vasárnap a 15:40-es vonattal utazott vissza. Napközben mi mást is csináltunk, mint Linuxoztunk, :), de esténként fél tizenkettőig beszélgettünk. Összességében nagyon örültünk, hogy itt volt, végre anyuék is megismerték, ki az, akivel 2-3 órákat telefonálok :D, és ők is csupa pozitív dolgokat mondanak róla. Hát mást nem is tudunk. ;) Bár Rezső azt mondja, hogy szétszórt vagyok, amiben lehet valami. ;)

Nagy az én bánatom... Adott a vörös rózsa Live DVD (erről már láthathattok képeket az http://uhu.rezso.eu oldalon), immár rc1 állapotban van. De sajnos nincs hová kiraknom. Kaptam ígéretet tárhelyre, de sajnos az illető azóta sem jelentkezett - talán biztos sok a dolga. Aztán felkerestem egy barátomat, aki szintén ajánlkozott, de Ő sajnos csak 384Kb/s-os feltöltéssel tud adni. Nekem ez így okés lenne, mert az én netem is annyi feltöltésileg, de sajnos bárki tölti is le (akár 10Mbit/s-os nettel is), neki is 42 kilobyte/s-al jön le ~ 7 óra.

Szóval segítséget kérnék. Ftp is megfelel, tökéletesen. weboldal (azaz http) már van.

Na, igen... Kemény 1 év után a 10 órás T-Onlineos internetet lecserélhettem 1 2 Mbit/s, 1538kbit/s, 384kbit/s-os internetre, ami totál korlátlan... :)

A kék rózsa final3 úgy felszaladt 50 perc alatt, mint a huzat... :) S ami a legjobb, hogy végre olyan általalam csomagolt UHU csomagokat oszthattam meg a nagyérdeművel, melyeket eddig nem tudtam kitenni internet időhiánya miatt...

Pl: 80 MB-os Gcompris (gyerekeknek), 15 MB-os MythTV (plusz kiegészítői, kb. 30 MB), és még sorolhatnám... Arról nem is beszélve, hogy olyan dolgokat tudok immár élvezni, mint a Skype, MSN, és hasonló finomságok. :)

A minap 1 számtech boltban jártam (USB-s bluetooth adapterért). Ahogy az eladó sráccal dumáltam, hogy most akkor fix-e, hogy ismerni fogja az UHU-m, megakadt a szemem 1 gyönyörű szép házikón. Volt azon minden... Neoncsövek, meg minden, ami kell... Nagyon megtetszett, de az ára hallatán kishíján szívinkfartust kaptam (30 ezer forint!). Igaz, ebbe akár vízhűtést is könnyen lehetett volna tenni. Na, igen, de kinek van ennyi pénze a mai minimálbérek mellett? Senkinek. Illetve ha mégis összespórolunk rá, tuti, hogy már nem azt a házat kapjuk meg, amire megdobbant a szívünk... :-( Miközben hazafelé tartottam a 3000 forintot érő Bluetooth dongle-val, azon agyaltam, mit kellene kitalálni, hogy nekem is ilyen karácsonyfát megszégyenítő házam legyen?

Most nincs túl sok mindent írni való a blogomba, de gondoltam azért szólok, hogy készül a vörös rózsa Live DVD is. Igen, nem elírás, végül hosszas gondolkodás, és apt-get install, apt-get remove --purge után rá kellett jönnöm, hogy 1 700MB-os CD-n nem fog elférni 1 olyan Live rendszer, amit jó szívvel odaadhatnék 1 életében még Linuxot nem látott júzernek, tekintve a programok mai méretét, és még a függőségeikről nem is beszéltünk. Mert tekintve a x.org-ot az legalább 70-100 MB, az openoffice.org 130 MB, a gnome megint csak 2-300 MB az már 500 MB. És még nem tud semmit, csak 1 picit több a minimál rendszertől... :( Aztán jött a másik dilemma: GNOME vagy KDE? KDE-s Live rendszerekből dunát lehet rekeszteni (legalábbis a környezetemben), GNOME-osok száma meg szinte egyelő a 0-val... Így lett GNOME (gyári) és KDE 3.5.7 (saját buildelés). Így legalább van még 1 nagy rakat hely amit kitölthetek mindenféle feladathoz illő programmal.

Mostanában nem nagyon volt időm foglalkozni a Live CD készítésével...

Előre szólok, hosszú leszek, off is leszek, de most olyan jól esik írni... ;)

Nos, bizonyára többen tudjátok, hogy én mozgássérült vagyok. Egy úgynevezett üvegcsontúságban szenvedek. Erről csak annyit, hogy a csontok nagyon alacsony kalcium tartalmúak, ezért könnyen törnek. Számtalan törésem volt már csak úgy spontán... De most nem is ez a lényeg...

Szóval karácsony előtt néhány héttel jött 1 email, hogy a levél írójának is ugyanebben a betegségben szenved a kislánya. Mondanom sem kell, hogy enyhén szólva meglepődtem, mert egészen addig, úgy hittük, hogy itt Magyarországon én vagyok az egyetlen, aki ebbben a betegségben szenved...