Amikor a rénszarvas egyedül marad

Kedves Elvtársak, Elvtársnők, Barátaim!

Aa, saknak, vannak szaabályai. És, ezt még, nem mindenki _is-me-ri_. Nálunk. Amikor. Annak idején. Mi. Ezta jaatszmát _elkezdtük_, a gyalogos (a gyalog) léphetett előre akár kettőt. Is.

És most, azt kérdezik _tőlünk_, (egyes elvtársak). Hogyha mi a gyalogosok pártján vaagyunk. Márpedig ott vaagyunk, ugye. Akkor a gyalogos, miért nem léphet előre _most_ is, akár kettőt. Is.

Elvtársak, _azért_, mert maas, a nyitás, és maas a játszma. A játszma bonyolult. A játszmában előfordul - olykor -, hogy a gyalogos csak úgy tud, előre menni, hogyha üt. És mi ilyenkor űtünk. Jobbra is, balra is. És előre megyünk.

Elvtársak, mi ezta jaatszmát, nagyon komolyan, játsszuk. De. Ezen a paalyán. És ez nem mindig könnyű. De. A nemzetközi szaabályokat, mi, mindig, figyelembe vesszük. Ezt, tud-ják rólunk a mi ellenségeink. És mi a barátaink. Is.

Éppen ezért a magam részéről, én, optimista vagyok, ezúttal, is. És, bízom benne, hogy ezta jaatszmát megnyerjük. Ehhez kívánok én az elvtársaknak, eredményes _végjaatékot_ és jó eegésséget.