Gondolataim a „Digitális Magyarország 2010-2014”című vitairat kapcsán.

A nyílt forráskódú, szabad szoftverek alkalmazhatóságáról, előnyeikről, az alkalmazásukból származó nehézségekről és azok kiküszöböléséről.

1. Licenc díjak megtakarítása
2. Gyártótól, szállítótól való függetlenséget, ezáltal a kiszolgáltatottság csökkenését, megszűnése.
3. A szállítói verseny kiszélesedése.
4. A szoftverhasználat rugalmassága, a licenc által biztosított tágabb mozgástérben.
5. A szoftver szükség szerinti módosíthatósága, bővíthetősége.
6. Nehézségek, akadályok, melyeket meg kell oldanunk, el kell hárítanunk!
7. Hogyan érdemes hozzákezdeni a szabad szoftver használat elterjesztésének, a szabad szoftver használat szélesítésének?
8. Meddig mehet el az állam a szabad szoftverek elterjedésének elősegítésében és meddig kell elmennie az esélyegyenlőség és a szabad verseny támogatása érdekében?

Részletesebben:

1. Licenc díj megtakarítása.
Magától értetődően megtakarítást jelent az, hogy a szabad szoftverek használatával mentesülhetünk a gyártónak fizetendő jelentős licenc díjak megfizetése alól.
A megtakarítás egy része viszont elmegy az átállás költségeire, úgy mint tervezés, szoftvertelepítés, oktatás, esetleges hardver vásárlás.
Ezen költségek egy része csak látszólag függ össze a szabad szoftverek bevezetésével, ugyanis oktatni a meglévő szoftverek használata mellett is szükséges, továbbképzés vagy verzióváltás követése miatt. Hardver kiadásokra is folyamatosan szükség van. Ha ezt a szoftver váltás is indokolja, akkor az esetek egy részében csak előre hozott hardverköltségről beszélhetnünk.

2. Gyártótól, szállítótól való függetlenséget, ezáltal a kiszolgáltatottság csökkenését, megszűnése.
A kereskedelmi zárt kódú szoftverek jelentős licenc díj vonzattal járnak, ezért elég nehezen szánja rá magát egy döntéshozó, egy tulajdonos, hogy ha olyan sok pénzt kiadott egy rendszerre azt évek múlva lecserélje. Ugyanakkor nem ritka, hogy az éppen használt termék gyártója kivezeti a piacról a régi verziót, megszünteti a támogatását is és ezzel új verzió megvásárlására „kényszeríti” a szoftverhasználót. Teszi ezt nem ritkán „kedvezményes” verziófrissítésnek álcázva. Ekkor a szoftverhasználó dönthet, hogy lenyeli a kényszerfrissítés költségét, vagy szállítót is váltva újból egy magasabb kezdeti licenc és bevezetés költséget kénytelen elviselni.
Szabad szoftverek alkalmazása esetében ezzel szemben az is függetlenséget jelent, hogy a szállító, vagy szolgáltató (üzemeltető) viszonylag fájdalommentesen pótolható, lecserélhető, ha esetleg megszűnik, vagy elfogadhatatlanul módosítaná a szolgáltatásainak feltételeit.

3. A szállítói verseny kiszélesedése.
A kereskedelmi szoftverek költsége ráadásul gyakran két vagy több gyártó (pl. alkalmazás, operációs rendszer és adatbázis kezelő szoftver) licencdíjából és egy bevezető, támogatást nyújtó partnercég költségét jelenti. A tisztán szabad szoftver komponensből álló termék bevezetése esetében csak a bevezető cég költségei jelentkeznek. Megfelelően képzett saját szakember gárda esetén ez is jelentősen csökkenthető. Az állam, az önkormányzatok és az általuk működtetett, fenntartott intézmények esetében mérlegelendő, hogy pályázat útján keresünk a bevezetést elvégző külső céget vagy képezzünk saját alkalmazásban álló alkalmas szakember gárdát. Van még egy lehetőség szabad szoftver használatára, bevezetésére, ha szabad szoftver fejlesztésére, vagy meglévő szabad szoftver módosítására, átalakítására keresünk vállalkozót.
Míg a zárt kódú szoftverek alkalmazása esetében egyértelmű, hogy a kifizetett díjak legalább részben vagy egészben, konkrétan előre látható céghez, cégekhez fog befolyni, addig a szabad szoftverek bármilyen alkalmazása esetén, a bevezetés, a támogatás, vagy az esetleges fejlesztés munkálataira bármely arra alkalmas vállalkozás is egyenlő eséllyel pályázhat.

4. A szoftverhasználat rugalmassága, a licenc által biztosított tágabb mozgástérben.
Kereskedelmi szoftverek alkalmazása esetében gyakran kellemetlen meglepetés érheti a felhasználót, ha ugyanazt a szoftvert akár kismértékben is változó körülmények között szeretné tovább használni. Például az elavul szerver hardverének bővítése vagy cseréje mondjuk a CPU magok számának változása miatt újabb licenc költséget von magával. Vagy egy bizonyos kliens számot elérve más tarifa alá esik az egész vállalat. (Nem tudom ma vannak-e ilyen licencek, de tény, hogy néhány éve voltak.) Ezen kívül is néha elég nehézkes értelmezni a licenceket.
Szabad szoftverek esetében nagyon nehéz olyan helyzetet elképzelni, hogy a szoftver licence ilyen fajta korlátozást jelentsen. A támogatást végző szolgáltatóval kötött szerződésben természetesen lehetnek hasonló, de koránt sem ilyen merev és rugalmatlan kikötések. Ezek általában alku tárgyát képezik.

5. A szoftver szükség szerinti módosíthatósága, bővíthetősége.
Az alkalmazott szabad szoftverben az igényeknek megfelelően nem csak a szoftver gyártója végezhet módosítást, bővítést, hanem akár a felhasználó maga is, vagy bármely más általa megbízott vállalkozás.

6. Nehézségek, akadályok, melyeket meg kell oldanunk, el kell hárítanunk!
Szabad szoftverek használat esetében gyakran kevés az elhatározás a vezetői elhivatottság és az alkalmazottak kezdeti ellenállásának meggyőzéses felszámolása.
Sajnos a cégen túl terjedő szoftverkörnyezet, melyre nincs befolyásunk is komoly akadályt jelenthet.
A szabad szoftver használatot látszólag az irodai csomag lecserélésével a legkönnyebb elkezdeni. Elég a meglévő operációs rendszerre telepíteni egy szabad Office programcsomagot (OpenOffice.org, vagy hamarosan már egy LibreOffice).
Az alkalmazottak számára a szokatlanság, az újdonság megszokása jelenti a problémát. Ez azonban alig jelent többet mint egy komolyabb verzióváltás a megszokott cég terméke esetében. Sokkal nagyobb problémát okoz a partnercégek és az állami önkormányzati hivatalokkal történő dokumentum kapcsolat esetében.
Konkrétan a saját példámat mondanám el. Én egy építőipari KKV-nél vagyok rendszergazda. A cégünk munkáinak zömét állami vagy önkormányzati beruházások pályázat útján történő elnyerése és a kivitelezési munkák végrehajtása, lebonyolítása adja. A pályázati anyagot nagyon gyakran nyomtatott formában és elektronikusan CD-re írva is be kell nyújtani. Az elektronikus formátum általában MS Office Word doc és Excel xls. Nincs az az ember aki felmerné vállalni annak az ódiumát, hogy egy szabad Office csomaggal Word és Excel formátumban elmentett dokumentumot adjon be, amit esetleg az MS Office nem vagy nem megfelelően nyit meg és ezért a pályázatát kizárják.

7. Hogyan érdemes hozzákezdeni a szabad szoftver használat elterjesztésének, a szabad szoftver használat szélesítésének?
Egyértelmű, hogy a szándékon nagyon sok múlik!
Akarjuk-e? Kell-e nekünk a szállítófüggetlenség? Kell-e nekünk a hazai vállalkozások önálló versenyképességének megteremtése? Akarjuk-e, hogy a szabad szoftvernek köszönhetően új munkahelyek jöjjenek létre? Itt bőven sorolhatnánk a várható előnyöket.
Tanulmányokkal lehet bizonyítani egy átállás célszerűségét is és annak ellenkezőjét is.
Talán célravezető lenne egy tanulmányt készíteni az átállás mellett, annak nagyvonalú részleteire is kiterjedően. Aztán meg kell keresni a tanulmány gyenge pontjait és ki kell dolgozni a buktatók elkerülésének módját. Ezt néhány lépcsőben tovább folytatva, a részleteket finomítva, a költségeket és a módszereket összehangolva optimalizálva.
Ha komolyra fordul a dolog, azonnal megjelennek a kereskedelmi szoftverek gyártói, képviseletei és készséggel felajánlják segítségüket a tanulmányok elkészítésében. Fogadjuk egészséges gyanakvással önzetlenségüket!

8. Meddig mehet el az állam a szabad szoftverek elterjedésének elősegítésében és meddig kell elmennie az esélyegyenlőség és a szabad verseny támogatása érdekében?
(Előre elnézést kérek, de ebben a pontban csak bel-bele kapok a dolgokba, mert minden területet, minden lehetőséget nem tudok számba venni, inkább csak példákat, ötleteket sorolok fel.)
Az állam és az állampolgárok, az állam és a gazdasági szereplők közötti kapcsolatban arra kell törekedni, hogy senkit se hozzunk hátrányos helyzetbe, ne kényszerítsünk fölösleges erőforrás használatára, az állammal szembeni kötelezettségének teljesítése során.
Szoftverek tekintetében ez azt jelenti, hogy senkit ne kötelezzünk közvetve sem olyan szoftverek használatára, amire különben más okból ne lenne szüksége. Vagy ha mégis erre lenne szükség, akkor azt a számára legkevésbé megterhelő módon tegyük.
Erre egy nagyon pozitív példa az AbevJava program. A programmal az adózó teljesítheti adózással és járulékkal kapcsolatos bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét. A programot az állam bocsátja rendelkezésre, ami többféle operációs rendszeren is működőképes. Sajnos vannak még olyan elektronikus adatszolgáltatási kötelezettségek, amelyeket kizárólag egy bizonyos operációs rendszeren futtatható programmal kell teljesíteni. Ezeket az adatszolgáltatásokat is be kellene integrálni az AbevJava-ba!
Akkor amikor Office jellegű dokumentumokat várunk a felhasználóktól, meg kellene engedni, hogy valamelyik szabad Office programot is használhassák.

Vállalkozásoknál rengeteg olyan magyar gyártmányú, speciálisan magyar szoftver van használatban, amelyek kizárólag egy operációs rendszerre készülnek. A fejlesztő cég csak a legelterjedtebb gyártó operációs rendszerére hajlandó elkészíteni. Az ilyen szoftverek operációs rendszer függetlené tételére kellene pályázatot kiírni. Hogy érthetőbb legyek konkrétan most például az építőipari költségvetés készítő programokra gondolok, (de gondolom más területen is vannak ilyen elterjedt programok). KING, TERC, KönyvCalc, stb. A munkatársaink jelentős része ezekkel a programokkal és Office programmal dolgoznak. Csak ezek miatt a programok miatt vannak egy konkrét gyártó operációs rendszeréhez kötve.
Megjegyzem a tervezés már egészen más probléma. A műszaki CAD programok gyártóira nemigen tud a Magyar állam hatással lenni. De EU összefogással esetleg ezt is meg lehetne próbálni!
A vitairatban is többször szerepel az, hogy a lakosság nagy része, nem használ számítógépet és internetet. Az is kiderül, hogy bár az érintettek érdektelenségre hivatkoznak, mégis elsősorban az anyagilag nehéz helyzetűekre jellemző a „digitális írástudatlanság”.
Valamilyen módon elérhető közelségbe kell vinni a számítógépet és az internetet azokhoz az emberekhez, akik ezt eddig nem engedhették meg maguknak. No ezzel nem mondtam nagy újdonságot.
A digitális írástudatlanság felszámolását az iskolában kell elkezdeni. Itt már azért évek óta folyik ezen a téren valami. Fejlődés is látszik, de nem elég átfogóan. Az iskolákról később még részletesebben is ejtek szót.
Az iskolásokat aránylag könnyű elérni, ha az iskolákban a feltételek biztosítottak. Azonban a másik végletről a nyugdíjas korúak bevonásáról sem szabad megfeledkezni. A híradókban korábban is beszámoltak már kifejezetten nyugdíjasoknak szóló számítógépes tanfolyamokról. Ezek gondolom egy-egy akcióban ki is merültek. Folyamatosan kellene az időseket hirdetésekkel ez irányú tanulásra csábítani. Ezeknek egyik terepe a nyugdíjas napközi otthonok, a nyugdíjas klubok lehetnének. Tudom a környezetemből, hogy sok nyugdíjas, nem tud mit kezdeni a szabadidejével, mégis a nyugdíjas napközire néhányan, nem mint a hasznos és szórakoztató időtöltésre, hanem mint az állam vagy önkormányzat könyöradományra tekintenek, a rászorulók részére. Akármilyen szűkösen is élnek, nem akarnak ezzel az adományként kapott olcsó kikapcsolódási, szórakozási, időtöltési lehetőséggel élni. Ezen valahogy változtatni kellene! Valami olyan propagandát lehetne kifejteni, hogy a napközi otthon a dolgos évek utáni megérdemelt szórakozás a nyugdíjasok igényéhez igazítva. Egy kicsit elkanyarodtam. A lényeg, hogy ezekben a nyugdíjas klubokban kellene az időseket jobban összefogni és itt lehetne alkalmat keríteni a számítógépes és internethasználati ismeretek igény szerinti oktatására is. Tudom ehhez oktatókra is szükség lenne. Be lehetne vonni erre hajlandó nyugdíjas IT szakembereket, vagy nyugdíjas pedagógusokat, de akár munkanélküli IT-seket vagy elhelyezkedni nem tudó pályakezdőket is. Mivel nem számítógépzseniket kell itt képezni, hanem az alapvető tájékozódást kell megtanítani, a tapasztaltabb nyugdíjasok is segíthetnének ebben társaiknak, esetleg „valódi” szakember támogatásával. De rátermettebb közép- vagy felsőoktatásban résztvevő diákok nyári elfoglaltságaként is elképzelhető ilyen oktatói munka. Nem mondom, hogy nagyon sok jelentkező lenne, de talán még önkénteseket is lehetne erre a célra találni. Egy próbát talán megérne. Akár jelvényt is lehetne adományozni az önkénteseknek, bizonyos számú önkéntes óra után.
Alapvető dolog lenne a nyugdíjas klubok számítógéppel történő ellátása. Néhány alapvető igényeket kielégítő hardver-eszköz nem túl drága és a szabad szoftverek erre a célra tökéletesen megfelelőek lennének. Talán a fogyóeszközök biztosítása (pl. nyomtatás) jelentheti a legnagyobb problémát. Olcsó levest adjunk a nyugdíjasklub tagnak vagy nyomtathasson néha?
Az felnőtt korúakat a legnehezebb elérni. Ők vagy dolgoznak, vagy munkahelyet keresnek, vagy már abba is belefásultak. Ha eddig nem érdeklődtek a téma iránt, hogy keltsük fel az érdeklődésüket? Talán nyílt napokat szervezve kifejezetten nekik, oktatási intézményekben, vagy művelődési házakban, akár klubfoglakozások keretében. Ahol megfelelő tematikával be lehetne mutatni, hogy egy táblázatkezelővel, milyen ügyesen ki lehet kalkulálni a TIP-Mix-et, vagy milyen gyorsan meg lehet találni az interneten a foci tabella állását, vagy hogy lehet ötletet találni a vasárnap ebédhez és még a pontos recept is ott van mellette.
Igen ám, de ha ráéreztek az ízére, sikerült felkelteni az érdeklődést, és az alapvető kezdeti lépésekhez szükséges gyakorlati tudást is átadtuk, akkor hogy juthatnak az emberek olcsó számítógéphez? Volt ugye korábban egy Sulinet program, ami eléggé félresikerült. A számítógép ellátottság növelés lett volna a célja, de inkább csak a meglévő géppark korszerűsítése lett belőle. Bár a lecserélt gépek egy része minden bizonnyal olyanokhoz került akik különben nem jutottak volna hozzá.
Hát arra, nem igen van ötletem, hogy honnan találjunk a nyugdíjasok és a családok számára olcsó számítógépet. Sokaknak az az ötlete szokott ilyenkor támadni, hogy a vállalkozások, számítógép csere során felszabadult gépeiket ajánlják fel ilyen célra. Ezeket akár szervezetten is össze lehetne gyűjteni és az igényeket begyűjtve valamilyen szempont szerint kiosztani. A jelenlegi gazdasági helyzetben sajnos a lecserélésre kerülő gépek egyre inkább a használhatatlanság határát súrolják, de biztosan vannak kivételek is. Talán könnyítene a helyzeten, ha városonként vagy megyénként, hogy a kisebb települések is részt vehessenek, pályázatot írnának ki kereskedők számára bizonyos kötött minimális színvonalú számítógépek forgalmazására és ehhez megfelelő hitelkonstrukciót is kidolgoznának, akár bankok bevonásával.
A szoftver ingyen megoldható, szabad szoftverek használatával. A telepítést akár a kereskedők is elvégezhetnék.
Ha már megvan a gép, akkor művelődési házakban, klub formájában is szervezhetnének alapvető tájékoztató jellegű oktatást, nem feltétlenül szigorú tematika szerint, hanem inkább az érdeklődés szerint. Itt akár a telepítésben is kaphatnának segítséget. Ugyancsak meg lehetne próbálkozni önkéntesek, diákod bevonásával, segítségnyújtó hálózat létrehozására, alapvető problémák megoldására. Például szoftver telepítés, előzetes hibafeltárás, tanácsadás.
Ez az önkéntes dolog, nem tudom mennyire lenne működő képes. Talán ott ahol amúgy is működnek valamilyen önszerveződő közösségek, azok keretein belül lehetne ezekre támaszkodni.
A szabad szoftver használók egy részében van hajlandóság arra, hogy önzetlenül átadják tapasztalataikat. Néhol kisebb nagyobb intenzitással működő klubokat is alakítanak.

Tapasztalataim szerint, azok fogadják el a legkönnyebben a szabad szoftverek használatát, akiknek nincs még elmélyült tapasztalata a számítógép-használat terén. Tehát a digitális írástudás során a szabad szoftverek alkalmasak lehetnek, így a költségek alacsonyan tartására ez kiváló lehetőség.

Nem csak a digitálisan leszakadóak felzárkóztató oktatásában, hanem általánosságban véve is erősíteni kellene a társadalomban a szoftverhasználat jogi vonzatát. A jogszerű szoftverhasználat lehetőségeit, az illegális szoftverhasználat következményeit.
A szabad szoftverek alkalmazása a jogszerű szoftverhasználat egyik legolcsóbb lehetősége.

Informatika az oktatásban, nem csak az informatika oktatásában.

Nagyon jó dolgok indultak mostanában az oktatásban. Az általános iskolákban például „Laptop program” néven, bizonyos tanórákon, (nem csak informatika órán), minden egyes gyerek saját használatú laptopon vesz részt a tananyag közös feldolgozásában elsajátításában. Ezzel nem csak azon gyerekek érdeklődését terjesztik ki más tantárgyak iránt, akik már eleve megfertőződtek a számítógéppel, hanem azok a gyerekek, akik különben szívesen foglalkoznak, irodalommal, történelemmel, fizikával, stb. megtapasztalják, hogyan lehet ebben a segítségükre a számítógép. Ezt és hasonló programokat kellene kiterjeszteni. Sajnos például a Laptop program is pályázat során kerül az iskolákhoz. Az iskola fenntartók többsége nincs abban a helyzetben, hogy önerőből felszerelje az iskolákat. Pályázni persze lehet. A pályázatok során viszont felmerül egy sor járulékos költség, amit jobb lenne a pályázat lebonyolítása helyet inkább a fő célra fordítani. Célszerű lenne az elosztást, bizonyos feltételekhez kötni (pl. megfelelő szaktanfolyam elvégzése a pedagógusok részéről) és normatív alapon végezni.

Az iskolákban használatos szoftverek, időről időre felkavarják a kedélyeket. Sokéves etapokban az állam újból és újból licencet vásárol az oktatási intézmények, azok dolgozói, és a diákok számára. Ezzel biztosítva egy bizonyos cég monopóliumát, nem csak az iskolákban, hanem az iskolából kikerülve a további élet során is, hiszen mindenki azt tanulta.
Az a bizonyos cég kap óriási támogatást az államtól azzal, hogy az ő szoftvereit ismertetik meg a diákokkal és még az állam fizet neki, hogy reklámozhatta a termékeit. Ez felháborító!
Ráadásul a diákok zöme valamiért tévesen úgy tudja, hogy ők egy regisztráció után ingyen, (vagy ami még rosszabb a telepítőlemez áráért kb. 2000Ft), kapják a szoftver.

Az oktatásban nagyon jól használható lenne a szabad szoftver, ha nem lenne egy csomó olyan szoftver a forgalomban ami miatt, kénytelenek annak a bizonyos cégnek az operációs rendszerét használni.
Egy rendeletet, de akár törvényt is megérne az, hogy az állam csak olyan weboldalt készíthessen, készíttethessen, ami böngésző és operációs rendszer független használatot tesz lehetővé. Vannak olyan vezető sw cégek akik dominanciájukat kihasználva előszeretettel terjesztenek olyan webes technológiákat, amelyek az ő szoftvereinek megkerülhetetlenségét eredményezik. Ezek használatát el kellene kerülni. A lényeg operációs rendszer és böngésző független webes technológiákat kell alkalmazni!

Az oktatási szoftvereket az államnak kellene központilag pályázat során megrendelni és elkészíttetni, természetesen szabad szoftveres környezetben is használható kivitelben. Sőt a jövőre is gondolva akár szabad szoftverként! Nagyon nem jól van az, hogy a gazdagabb település iskolái könnyebben hozzáférnek bizonyos oktatási anyaghoz, míg a szegényebb településeken erre nem telik. Az, hogy egy település akár kiugróan magas iparűzési adót szed be, egyáltalán nem elhatározás kérdése, hanem az, hogy sok vagy kevés olyan vállalkozás van vagy egyáltalán nincs olyan amelyik iparűzési adót fizet. Ha egy kis faluba odatelepül egy nagy nemzetközi cégcsoport gyára, akkor ott nincs probléma. De ez nem általános. Az esélyegyenlőség eddig még mindig minden kormánynak a legfőbb célkitűzései közé tartozott. Akár mennyire versenyellenesnek is látszik elsőre a dolog, sokkal jobb lenne bizonyos dolgokat központosítani.

Problémásnak látom a digitális tananyag beszerzését is. Van ugyan egy sor kiadó, akitől be lehet szerezni. Ha azt vesszük, hogy meg kell ezeket venni és sok -féle tantárgy van, meg sok osztály is, akkor elég sokba kerülnek. Ha meg azt nézem, hogy ki kell fejleszteni és milyen mennyiségben lehet eladni, akkor bizonyára nem elég drágán lehet eladni.
Aztán a bőséges átfedést tartalmazó kínálatból ember legyen a talpán aki elsőre ki tudja választani a megfelelőt.
De kérdem én szükség van arra, hogy minden tantárgy minden évfolyamához legyen tucatnyi szerző és kiadó által forgalmazott anyag, amit az iskolák az állami támogatásukból kell, hogy megvegyenek? Nem lenne olcsóbb, ha az állam pályázatot írna ki tantárgyanként minden évfolyam számára a digitális tananyag elkészítésére. Nem bánom, legyen mindenből egy középszintű és egy haladó verzió. Vagy legyen egy törzsanyag és egy kiegészítő, emelt szintű anyag. A pályázatot a legszínvonalasabb, de árban versenyképes pályázó nyerné. Abból legyártanának annyit, hogy minden iskolát el tudjanak vele látni. De uram bocsá' az sem lenne olyan nagy bűn, ha a közpénzen elkészített anyagot publikusan letölthetővé tennék, akár szabad licenc alatt. Mondjuk a dolgozat feladatlapok kivételével.
Így nem kellene egyenként pályáztatni az iskolákat, hogy az idén kinek jut pénz digitális tananyagra.
Én ezt még tovább gondolva a tankönyvek esetében is fontolóra venném.
Mi van most tankönyv ügyben? Minden tantárgyból van rengeteg -féle könyv. Azok nagyon különböző tartalmi színvonalon és műszaki kivitelben és lényegesen eltérő áron kerülnek forgalomba. Az állam meghatározza, hogy mely gyerekeknek jár ingyen tankönyv és erre biztosít bizonyos osztályonként (évfolyamonként) eltérő összeget. Nagyon nehéz kisakkozni, hogy abból az összegből kiteljen a könyvcsomag, mert az estek zömében a fenntartónak sincs pénze kiegészíteni azt. Gyakran évfolyamonként váltogatva ugrálnak egyik kiadótól a másikig, mert éppen az a könyv olcsóbb 50Ft-al.
A tartós könyvek használata ellen pedig a könyvek nem igazán időtálló fizikai kivitelével gondoskodnak a kiadók, bár lehet, hogy ez csak az árverseny negatív hozadéka.
Ha valamelyest egységesítenék a könyveket és a tartalom az állam tulajdonába kerülne, akkor csak a nyomdákat kellene évenként pályáztatni. A tankönyvek digitális formában szabd licenccel is elérhetőek lehetnének. A szabad licenc, megkönnyítené a későbbi átdolgozást, korszerűsítést is.

Mind a tankönyvek mind a digitális tananyag elkészítésre a pályáztatás mellet a már bizonyított jó nevű szerzőket is fel lehetne kérni. Az arra legérdemesebbek, a legkiválóbbak kaphatnának egy különleges közalkalmazotti státuszt, mely megfelelő bérezéssel járna. A bérezés alapja nem csak a kiadott és eladott példányszám, hanem a minőségi, minősített anyag létrehozása lehetne.

Befejezni ezt nem tudom, csak abbahagyni, amit most meg is teszek.