"Mindenhogy jó de a legjobb rottyon..." avagy EFOTT 2010 - Orfű

A múltkori beszámolóm a Metalfestről kicsit szárazra sikerült, elég tárgyilagos, naplószerű lett... most ez nem menne, egyrészt mert hosszú, volt sok volt (jó értelemben) és vannak kisebb - nagyobb hiányzó momentumok. :D
Lényeg az, hogy összeverődött a régi banda, akik közül többeknek ez már a 11. EFOTT-ja volt. Emmának csak a harmadik, nekem az első, de remélem nem utolsó. Igazából nem láttunk sok koncertet... sőt, volt olyan is amit meg akartunk nézni, de mégsem jött össze, egyszerűen nem úgy alakult. Egy darabig kicsit zavart, de aztán rájöttem, hogy nem ez a lényeg, hanem hogy együtt vagyok azokkal az emberekkel akiket szeretek, együtt iszunk, beszélgetünk, hülyéskedünk, élvezzük a szabadságot, hogy 5 napig nincs net, telefon, se civilizáció (csak akkor, ha bementünk a faluba a boltba, mert bent kurva drága volt a kaja) és igazából nem is hiányzott. Igaz volt egy hely ahol lehetett netezni, de annak még a közelébe se mentünk...
Rendes sátorhelyünk is volt (az egyik színpadtól kb. 25-30 méterre), az egész banda nagyjából egy kupacban tanyázott, ahogy kell, középen egy jó nagy szabad terület, ahova ki tudunk ülni enni - inni beszélgetni. Viszont elég nehezen jutottunk el idáig, a rossz szervezés miatt kb. 4,5 óra volt mire bejutottunk a kapun, addig árnyék nélkül álltunk a legnagyobb délutáni melegben, a tűző napon csomagokkal. De azért valaki mindig hozott egy - két sört. Igazából ez az egész EFOTT-ban az volt egyetlen negatívum.
Hogy a koncertekről is írjak valamit. Nem akarom összeszedni a program füzet segítségével, egyesével, hogy miket láttunk. Inkább csak azokról írok amik megmaradtak. És akárhogy is nézem, a legjobb az az Ákos koncertje első nap este. Profi zenészek, profi technika és hangosítás... nagyon nagy élmény volt ... még akkor is, ha igazából csak pár számát ismertem. Előtte a jó öreg Bikini pedig mindig megmozgatja, megénekelteti az embereket, hozták a formájukat.
Volt még egy felejthető Depresszió koncert, amitől mi is depressziósak lettünk. Emma szerint tiszta tankcsapda utánzat, és felelőtlen hülyeségre buzdították a tömeget... vagy lehet hogy csak mi vagyunk már öregek?
Jamie Winchester-en nagyot buliztunk, igaz aznap jöttünk rá, hogy jobban járunk ha sör helyet valami rövidebbet iszunk... :D
Quimby inkább albumzenekar számomra. Koncerten nem nagyon tudtak megfogni. Lehet bennem van a hiba de túl egysíkú a számomra.
Ganxsta el lett baszva a hangosítással, innentől kezdve a lényeg nem jött át, a szöveg. Tankcsapda szintén csalódás... SEMMIT nem játszottak a régi számok közül, és különben is milyen Tankcsapda közönség az, ahol találomra megkérdeztem embereket és nem tudják mi az hogy Rock & Roll rugúja, meg Baj van... No comment... Azóta régi TCS számokat hallgatok.
Az utolsó nap beleadtunk apait anyait, vodcafe + sör kombóval irány Kowalsky meg a Vega. A társaság is összeverődött szinte mindenki ott volt, a zenei is nagyon rendben volt. Nem bántuk meg...
A végére jutott még egy kis Guns & Roses (Hollywood Rose) meg Rage Against the Machine tribute zenekar, és még a Kispál végére is odaértünk.
Valahogy mindig az volt az érzésem, hogy amit a legjobban vártam az volt a nagy csalódás. És voltak meglepetések amire csak úgy betévedtünk (pl. Insane) és nagyon jók voltak. Meg persze volt jó pár amiről lemaradtunk, mert egy időben volt valami mással. Ilyenkor néha nehéz dönteni, az ember nem lehet egyszerre két helyen. Ez a több színpados fesztiválok egyik legnagyobb dilemmája.
Nagyon jók voltak még a vízporlasztós ventilátorok, nagyon jól estek, ahányszor elmentünk előttük beálltunk eléjük pár percre.
Továbbiakban csak címszavakban:
Strand, henna, meglegborivásanponszívószállalüvegből4en, héliumos lufizás+egymáson röhögés, sajtos - tejfölös lángos, hűbazmegkoktél (gin + tequila + vodka + narancs + jég + szívószál), hideg vízben zuhanyzás, reggel fél 9 kor szaunává változó sátor, EFOTT házasság kötés a PTE ÁJK sátorban...
Végtelenségig sorolhatnám mennyi jó és még jobb élményben volt részem/részünk.
Arról beszéltünk utána Emmával, hogy most hogy végre 10 év után sikerült elmennem, és láttam milyen jó (pedig régi/kemény mag szerint ez a mostani nem is volt olyan jó), még jobban sajnálom, hogy az eddigieket kihagytam.
Hát egyelőre ennyi.
Ja... majd elfelejtettem. Hazafelé elhoztam a kis Fender gitárerősítőt, amit Emma bátyjától kaptam, még EFOTT előtt. Persze még vasárnap este ki is próbáltam. Azt hiszem újra nekiállok gitározni...