Hogyan segítsünk egy hajléktalanon?

takaro, aha. az utcan. sokat er.. bar telen nem probaltam meg, en pulcsiban, kabatban faztam ma reggel.

+1

ezen a szinten (ha pl en hajlektalan lennek), a nem erzem = nincs teljesen jo axioma.

Tevedesben leledzel.
--
http://opensolaris.org/os/project/indiana/
http://www.opera.com/browser/

azzal, hogy kimaszhatna, egyetertek. es _csak_ piara en sem adnek. meg akin latszik hogy siman elmehetne dolgozni, az is huzzon el inkabb. de azert vannak olyanok, akiknek szoktam adni. pl a 4esen szokott lenni egy bacsi, az egyik kezen hianyoznak az ujjai, es fedel nelkult arul. o legalabb csinal valamit.

aki nem csinal _semmit_, csak egesz nap az aluljaroban kereget, annak en sem szoktam adni.

Amit a közmunkáért kap, azzal nem tud kimászni sehonnan sem. Javaslom egyszer pl. menjél el éjszakai műszakba szaros 3000 HUF-ért havatlapátolni, aztán majd dumálumk utána. Én hecc kedvéért kipróbáltam, hát minden tiszteletem azoké, aki ezt rendszeresen végig tudják csinálni. Aztán azt is vedd alapul, hogy ha nincs állandó, vagy ideiglenesen bejelentett tartózkodási helyed, még a közmunkaprogramba sem tudsz bekerülni, lévén, hogy ezt az adott önkormányzat, az adott területen élő munkanélkülieknek nyújtja csak. Ami a hajléktalanokat illeti, mostanára igencsak átrendeződtek az ok okozati viszonyok. Egy időben valóban lehett azt mondani, hogy kvázi a legtöbbje a saját hibájából került az utcára, de manapság már nem annyira. Gyakorlatilag bárki lehet földönfutó pár hónap alatt, és sajnos ez már nem csak a kisfizetésű réteget érinti, hanem olyanokat is, akik jelenleg szerény, de biztosnak hitt egzisztenciát tudnak maguknak biztosítani. Elég egy válás, munkahely megszűnése, bedőlt lakáshitelek (és most ne menjünk abba bele, hogy minek vett fel lakáshitelt, vegyük észre, hogy Magyarországon a többségnek lakáshitel nélkül a büdös életbe nem lenne saját pecuja), és még sorolhatnám.

Egy példa. Cimborám friss, egy éves házas. Először őt rúgták ki a melóhelyről, aztán asszonypajtást. Gyakorlatilag féléve keresnek melót, miközbe a bank már kezdi szorongatni a torkukat, és normális, tehát bejelentett melóhelyet igazából nem tudtak még találni. Voltak persze alkalmi munkák, de ezek egyrészt olyan, mint a kutya vacsorája, másrészt nem lehet mellettük normálisan munkát keresni. Dolgoztak takarító cégeknek, akik nem fizették ki őket, szórólapoztak, ami egy kegyetlen rabszolgamunka, és még sorolhatnám. Ráadásul a srác és a lány epilepsziás, amit kib@szottúl kevés melóhelyen hajlandóak elfogadni, még ha tünetmentes is az illető. Hab a tortán, hogy a csajszit nem létszámleépítéssel küldték el, hanem sima közös megegyezéssel (mondjuk erre figyelhettett volna), és a bank szóba sem áll velük, rájuk nem vonatkozik a kormányzati segítség.

De mondhatnám a saját példámat is, ha engem, vagy asszonypajtást kirúgnák, fingom sem lenne, mit kezdenénk magunkkal, pedig lakáshitelünk sincs, egész egyszerűen olyan bagó pénzekért melózunk, hogy abból alig tudunk kijönni egyik hónapról a másikra. Viszont a mi pénzünk legális, korrektűl be vagyunk jelentve, nem sumákol a munkáltató, és ez is nagy pozítívum a mai világba. Mondjuk nekünk van munkaidő kiesési biztosítás, de azt is csak 9 hónapig kapnánk.

Egyébként aki hirtelen az utcára kerül, kábé az első 1-2 hónap a kritikus. Ha akkor nem tud megkapaszkodni valami normális alapitványi, vagy akármilyen átmeneti szállón (pl. oltalom), akkor nagyon hamar feléli a maradék pénzét, és utána irány a lejtő. Ma Magyarországon egész egyszerűen csak pofáznak a "leszakadó" rétegek társadalomba való visszavezetéséről, de egész egyszerűen néhány hangzatos, ámde teljesen értelmetlen programon kívűl semmi sem történik.