A legújabb családtag #3 - Kockulás

Jópár hónap eltelt, mióta Gingerről írtam, pedig zajlik az élet legújabb családtagunk körül is. Az imádnivaló, másfél maroknyi, fehér zoknis, szürke szőrpamacs akit hazahoztunk, kiváncsi, szökdösős, csetlő-botló kiscicából komoly ifjú macskahölggyé cseperedett. Hercegnővé, aki nem felejt el rendszeresen emlékeztetni, mekkora kegyben is vagyunk részesítve azáltal, hogy a gazdái - és szolgálói - lehetünk. (Kattra nagyra nőnek a képek.)

Erre a képre akartunk egy Nagy Piros Világvége Gombot Gimpelni, de még lusták voltunk.

Le vagyunk nézve.

Mióta a lakásban végleg átvette az uralmat, az amúgy sem túl dús vegetációnak befellegzett. Az egykor vidáman zöldellő zamiák helyett ma csak üres cserepekben kornyadozó szárcsonkok találhatók, a polcokra, asztalokra pedig semmit nem lehet feltenni, ami három kilónál könnyebb, mert pillanatok alatt a földre kerül. És persze ott alszik, ahol Őfelsége jónak látja. Például a párkányon, az ágyam felett, ahol alig fér már el, ezért minden éjszaka minimum kétszer a fejemre esik, miközben álmában fordul egyet. Az idióta póz pedig kötelező, a tappancs és faroklógatással együtt.

Bár a szekrény tetejét is birtokba vette...

... a kedvenc alvóhely még mindig a kanapé pereme. Nem zavarja, hogy már nem fér el.

Jártunk két Macskakiállításon is vele, na ebből persze világraszóló sértődés lett, hiszen hogy jövünk mi ahhoz, hogy cipeljük dobozban mindenfele, meg ketrecbe tegyük egy egész napra. Egyébként már alulról súrolja az öt kilót, ezzel testvérei között továbbra is ő a legkisebb, de így is sokkal nagyobb már, mint egy átlag házimacska. És még növésben van. Baj lesz az érdekeink érvényesítésével, attól tartok... (Összehasonlításként, Gabbana, a legnagyobb testvér, már több mint hét kiló, de ő fiú és a kandúrok nagyobbra nőnek.)

Kékvérű testvérpár, Ursula's Coon Ginger (balra) és Ursula's Coon Gabbana (jobbra)

Ginger, Macskakiállítás miatti sértődés közben. Ránk se néz.

Egyébként Őfelségéről kiderült, hogy színváltós macska. Űbermenő. Ugyanis, úgy lett papírozva annó, hogy a színe: kék klasszikus cirmos, fehérrel. Na a legutóbbi kiállításon megállapították, hogy nem, mert kék-ezüst klasszikus cirmos, fehérrel. Az eredeti színe sem sűrűn fordul elő, de ez utóbbi kimondottan ritka és főleg fiúk vannak ilyen színűek, lányok alig. Állítólag. Nofene. Mindenesetre, most lehet átiratni a forgalmiban törzskönyvben.

Amúgy, ha már a szőrnél tartunk, azt még csak-csak megemésztettem, hogy mostantól nem én vagyok a legszőrösebb meg a leglustább a környéken, de az utóbbi időben előjött belőle a macskákra jellemző doboz- és ládafétis, ennek következményeként pedig már kockaságban is le vagyok nyomva:

Kocka Téglatest.

Kész. Nyert. Imádom. Vagy esetleg kifordítom és zokninak fogom használni. Még nem döntöttem el.