OpenOffice.org konferencia 2009, Orvieto, -1. nap (#1)

OpenOffice.orc Conference - Orvieto, 2009. november 2.

Hajnalodik, kiugrom az ágyból, a többiek már vártak a Móriczon. Háromnegyed hat után néhány perccel már meg is kezdtük utunkat Olaszország felé, hogy részt vehessünk az idei OpenOffice.org konferencián. Útitársaim – mint az talán sejthető – András és Laci, a hazai OpenOffice.org közösség legjelentősebb hozzájárulói.

Hideg van, és már-már télies az időjárás. Szlovénián áthaladva tovább romlik a helyzet, csupa tejfelbe burkolózott minden hegycsúcs és említésre méltó domb is. A táj szépséges, nem hiába rám mindig a hegyek vannak igazán nagy hatással. Elhagyván magunk mögött a szomszédok földjét elérkezünk a napfényes Itáliába. Persze ez csak nyáron lehetne így, most esik és csak esik, szürke minden, s igazán italozásra hajlamosító idő van. Ha ez netalántán így maradna, az sem baj, hiszen az Umbriában fellelhető Orvieto – tanulmányaim szerint is – kiváló borvidék hírében áll. De erről majd kicsit később.

Útközben jót beszélgettünk, s nem csak informatikai témákról :o) Zenei ismereteim is szélesedtek :oP Firenze környékén az eső is elállt, és a felhők is egyre szelídebben fedték el a napot. Persze mire utunk elérte célját, már az estve vette el tőlünk a napot. És sajnos újra esni kezdett, így az este programja rövid kirándulás lett a belvárosban, majd zenehallgatás és zenehallgatás. Talán majd holnap többet látjuk. Elvégre az lesz a kirándulós nap. Az út szerencsére problémamentes volt és kevesebb, mint 11 óra alatt ide is értünk.

Érdekességként jegyezném meg, hogy az elektromosságot szolgáltató konnektor – Orvietóban (és nyilván környékén is) – csak a földeletlen dugókkal használható. A földelt csatlakozásokkal rendelkező eszközök számára szükséges egy átalakító, amely a három, egymás alatt elhelyezkedő és kissé szűkebb lyukat a megfelelő elrendezésben biztosítja számunkra. A néni a recepcióról szerencsére egyből tudta mi a problémánk és adott egy ilyen átalakítót. A többit másnapra ígérte – mint később kiderül – nekik is venni kell ilyet, de sajnos elfelejthette… :o(

A szálloda, amiben megszálltunk három csillagos. A többiek szerint kissé túlértékelve. Kicsit sűrűn vagyunk ez kétségtelen, de a szoba rendes, tiszta, nekem panaszra nincs okom.

Célállomásunk, Orvieto az Olaszország „zöld szívének” is becézett Umbria egyik legérdekesebb apró városa Perugia tartományban. A festői tájképbe illő, hegyek által körülölet város a Paglia folyó jobb partja fölé magasodik egy impozáns tufa sziklán. A húszezer körüli lélekszámmal büszkélkedő település ékszere számos középkori látványosság. Az útikalauzunk szerint: „A város különleges fekvésének, az etruszk műalkotásoknak, az utcák középkori hangulatának és a gótikus művészet műalkotásának, a fenséges Dómnak köszönhetően állandóan felhívja magára nem a tömegturizmus, hanem a szelektált turisták figyelmét.”.

Umbria egészének konyhájára jellemző, hogy az idénynek megfelelő friss alapanyagokból kínál évszázados recepteken alapuló helyi specialitásokat. Az egyszerűen elkészíthető ételeiket a levesek, a – főleg sertéshúsra alapozó – főételek, a házilag készített tészták és a fekete szarvasgombából készülő ételkülönlegességek uralják. Természetesen ez a terület is kiveszi a részét az az olasz olívaolaj előállításában is, így itt is fellelhető az „extra vergine di primissima qualitá”, azaz az elsőosztályú extra szűz olívaolaj.

Orvietóval kapcsolatban a szőlőtermesztést és a bortermelést is meg kell megemlíteni – elsősorban – a fehérborokkal kapcsolatban. A Trebbiano, Malvasia és Grechetto szőlőből készülő borok DOCG klasszifikációval is bírnak. A magas minőséget ígérő Orvieto Classicot érdemes lenne megkóstolni. A helyi borok seco (száraz), abbocato (félszáraz), amabile (félédes) és dolce változatban érhetők el a fogyasztó számára.

Az OpenOffice.org 2009 konferencián való részvételünket az FSF.hu Alapítvány tette lehetővé. Köszönet érte.