Apád-anyád idejöjjön

Ma egy hivatalos ügyet kellett intéznem. Délig vannak, fél 12 után értem oda, sor nincs, de személyi se nálam. Már nem lett volna időm hazamenni érte zárásig. Az ügyintéző nagyon kedves volt, mondta, hogy megesik az ilyen, menjek haza nyugodtan érte, és fél 1 és 1 között menjek vissza, de a másik irodába. Megyek, megismert, elintéztük, mondta, ő is állt már a pult másik oldalán. Gondolom, személyi nélkül is állt már ott. Jé, egy hivatalnok, aki nem csak volt, de most is ember! Indulok haza, de még lakkot akartam venni. Egy kis szűk, egyirányú utcán keresztül mentem, mert amerre eredetileg akarok menni, arra a tábla nem enged. Egyszer csak meglátok egy barnás színű papírdarabot az úton. Megállok a biciklivel, visszamegyek, látom, hogy jól láttam: egy 500-as. Nem nagy pénz, de azért "apád-anyád idejöjjön!!!". Kb 4 órával később kezembe nyomnak 100e Ft-ot, amit még Dédim igértetett meg nagymamámmal, hogy a dédunokáké lesz. Azannyát, idejött! :-D Jöhet még ;-)

( toros | 2007. 02. 09., p – 10:41 )

Én egyszer egy tízezrest találtam a szupermarketben. Felvettem, körülnéztem, hogy kié lehet - egy idős bácsi (láthatóan nem milliárdos vagyonportfólió felett diszponált) pakolt épp a táskájába. Természetesen megkérdeztem, hogy az övé-e (az áldott jó szívem, az...), de mondta, hogy nem, talán azé a másik, idősebb férfié lehetett, aki az előbb ott pakolt (Igen, hetedik kerület, sok a nyugdíjas). Ezek után, hogy az a láthatóan nem túl gazdag, nyugdíjas bácsi nem csapott le a lehetőségre, és nem mondta, hogy "Persze, az enyém!", nektek lett volna kedvetek még megtartani a tízezrest? Leadtam az irodában egy személyleírással, hogy milyen lehetett a pénzt elvesztő ember.

És még most sem tudom, hogy hülye balek voltam, vagy csak becsületes...