fun

"Rögtön készen lesz drágaságaim." - szólt leguggolva és átölelt
minket. Ezek a pillanatok ma is életem legboldogabb idõszakát
jelentik. Kibontom a csomagot, hogy újra megízleljem a rég
elfeledettnek hitt ízeket és közben tovább olvasgatom az ízléses
grafikával díszített zacskót. Azt is írja, hogy e rendhagyó csemegét
csak Magyarország egyes vidékein készítették. Igen emlékszem. Most,
hogy az elsõ falatok zamata kezd érvényesülni, felidézem a tájat,
ahol drága jó nagyszüleim éltek és újra látom a falut, méla
teheneivel, aranyló búzamezõivel, hegyekkel körülvéve...

Tovább böngészve a zacskó feliratát kiderül, hogy a burgonyás tallér
tartalmaz még burgonyakeményítõt, növényi zsírt és burgonyaport is.
Istenem, burgonyapor! Drága jó nagyapám jut az eszembe, ki délután
hazatérve a földekrõl egy nagy szalmazsákot tett nagyanyám elé a
konyha padlójára, majd élete párjára nézett hosszan, némán, várva
annak ítéletét. A nagyi kinyitotta a zsákot, belepillantott, majd két
tenyerét összecsapva, a boldogságtól könnyes szemmel, szerelemtõl
büszkén nézett vissza nagyapára. "Istenem, Kálmán! Ez gyönyörû!" -
suttogta. Persze ebbõl mi sem maradhattunk ki, odasereglettünk és
sorban belekukucskáltunk a zsákba, melyben ott aranylott a csodás
burgonyapor. Micsoda idõk voltak azok! Akkor még valódiak voltak a
dolgok, ízzel, illattal, színekkel.

De mindez nem volt elég, nagyapám (ki faluszerte közismert
tréfamester volt) honnan, honnan nem elõrántott két akkora darab
növényi zsírt, amekkorát még sosem láttunk és kacagva ezt kiáltotta:
"Rengeteg van még belõle, rengeteg! Soha ilyen csodás termésünk nem
volt Amália!". És elkapta a nagyi derekát, jól megforgatta, mi csak
ámultunk tátott szájjal! De szép is volt!

Lássuk mit ír még: só, módosított keményítõ, savópor, élesztõkivonat,
sõt színezékként kurkumin is! Hát igen. Ez a cég valóban odafigyel a
részletekre! Hol kapható manapság olyan élelmiszer, amibõl ne
spórolnák ki az olyan alpvetõ és régóta jól
bevált összetevõket, mint például a kurkumin, vagy a savópor. Én még
ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek megadatott megízlelni a nagyi
utolérhetetlen savóporát.

Emlékszem, hogyan ácsingóztunk a szekrény tetején sorakozó, kockás
kendõvel lekötözött üvegek után, és emlékszem arra is, amikor õsszel
a savó eltevésekor az egész házat megtöltötte ennek a csodálatos
csemegének az illata. Ez volt az az idõszak, amikor a drága nagyinak
igencsak sok dolga akadt, ugyanis ekkor vonta ki az élesztõt is,
nagyapám meg a mezõre járt kurkumint kaszálni, vagy esténként a
keményítõt módosította az udvaron. Sürgött-forgott mindkettõ, ám
egymásra és miránk mindig szakítottak idõt. Ahol tudtunk segítettünk,
szaladtunk nagypapitól a nagymamihoz az élesztõkivonatos fazékkal,
majd vissza, csépeltük a kurkumint, szállt az antioxidáns mindenfelé
és nyomokban minden tartalmazott egy kis földimogyorót!

Istenem, de kár, hogy vége...