Power inside PowerPC

 ( Chain-Q | 2004. november 30., kedd - 1:00 )

Nah, miutan korabban tobben ismet megallapitottak hogy nem ertek a Linuxhoz, onvizsgalatot tartottam, es megfogadtam hogy kemenyen fogok tanulni azert, hogy a boszen IQFighterezo urak(?)nak is a kedveben jarjak. Kivancsi vagyok hanyan keresnek kozuluk penzt az IQFighterezessel, mert nekem a Linux hozzanemertesemmel azert sikerul, ha nem is sokat...

Nnotehat. Ott tartottunk, hogy PowerPC. Tudniillik van a birtokomban egy bPlan Pegasos II G4/1Ghz tipusu PowerPC alaplap+processzor, meg a hozza valo korites, amitol szamitogepszeru lesz az egesz. 512MB RAM, 140GB HDD egy regi ATi Radeon 7500 AGP SDR, TV-tuner, microatx hazikoban, satobbi. Ez a masodik ilyen gep volt az orszagban, raadasul ingyen fejlesztoi gep volt, mert hat ugye azt mar regota tudjuk, hogy en nem ertek hozza... Az elsok kozott installaltam ra Linuxot, meg anno domini a 2.4.24-es kernel magassagaban, mikor meg hivatalos support nem is volt ehhez a platformhoz. Szoval nemi kuzdes, kernel es X-forgatas, meg anyazas utan egy Debian Sid PowerPC "buszke" tulajdonosa lettem. Azota azonban csaknem egy teljes ev telt el, es a disztribuciok Pegasos II tamogatasa a "ha ugyes vagy neha mukodik" szintrol a teljesen stabil allapotig fejlodott fel. Kozben persze az amugy sem stabilitasarol hires Sidet a rengeteg kulso kezi implantatummal egyre nehezebb volt eletben tartani, igy egy winyoupgrade urugyen ugy dontottem, hogy kiprobalom a gyakorlatban is hol tart most a Linux disztribuciok Pegasos II tamogatasa. Gentoot egyszer mar installaltam ilyen gepre, es bar nagyon tetszett, nem vagyok idomilliomos (forditas rulez), a Yellow Dog Linux pedig igazan csak elofizetessel hasznalhato rendesen, ezert kizarasos alapon maradtam a Debian Sargenal.

Az install indulasa nagyjabol ugy nezett ki, hogy Sven Luther oldalarol MorphOS alatt letoltottem egy Debian Installerrel egybeforditott kernel imaget, atmasoltam a BOOT: particiomra, es aztan az OpenFirmware promptnal bebootoltam azt a roppant bonyolult boot hd:0 vmlinuz-chrp.initrd video=radeonfb:1024x768@60 paranccsal. Ayeah. Ilyet se tud a pece. :) CD-image? Bootfloppy? 2004-ben? Gyerekek... No lepjunk tovabb.

Szoval a kernel bebootolt, indult az install. A szokasos kerdesek (idozona/keyboard) utan, az elso meglepetes a halokartyaknal fogadott, ugyanis szo nelkul megtalalta az alaplapon levo Marvell Gigabit es 10/100-as VIA Rhine II controllereket is, es felajanlotta mint valasztasi lehetoseget. Sot, meg a Firewire porton keresztul torteno ethernet csatlakozas lehetoseget sem hagyta ki. A 10/100-as controller kivalasztasa utan lement a halozati config, majd az alapcsomagok letoltese utan kezdodott a particionalas. Itt kellett eloszor tamaszkodnom a szakmai ismereteim hianyara, mert a parted csak elmeletben tamogatja az RDB formatumot tokeletesen, igy ha nem figyelek elegge, sikerult volna belegyalulnom a winyomba. Lenyeg hogy "kedves" modon a letrehozott particiok kiirt sorszama nem egyezik meg azzal amit a kernel es a rendszer tenylegesen hasznal, igy masik particiot akart volna leformazni, ha hagyom neki. Okos. Szoval particionalas utan reboot, es miutan ujra eljutottunk idaig, a particionalas atugrasaval folytathato a telepites. Azt azert enyhito korulmenykent tegyuk hozza, hogy valoszinuleg "szuz" gepen tokeletesen mukodott volna, es ugysejtem az en kb. feltucat osszevissza pakolt particiomtol allt fejre a dolog.

Innentol gyakorlatilag nincs mirol beszelni, az alaprendszer hiba nelkul felment (bar azt felul kellett biralni, hogy ne akarja a Maces Quik bootloaderrel felulrni a bootsectorom, hehe...) aztan meg egy ropke apt-get install x-window-system es egy apt-get install gnome gdm utan maris az X konfiguralasanal tartottunk. A gepben levo Radeont generic ATi kartyanak talalta meg, es termeszetesen ugy nem mukodik, ezert az /etc/X11/XF86Config-4 fileban kezzel kellett atmaszirozni Radeonra a beallitasokat, de ez nem kulonosebben veszelyes problema. Aztan /etc/init.d/gdm start es be is roffent a dolog, elsore. Szoval mukodik. Es mint a mellekelt abra mutatja, az OpenGL is, szinten elsore. Csodakat persze nem kell varni, a regi Radeon, meg a nyilt forrasu driver sem egy sebessegbajnok, de hozza amit kell neki, es eddig, kopogjuk le, stabilan is mukodik. "Termeszetesen" az ATi-fele binaris driver csak x86-on mukodik, de talan jobb is hogy azzal nem ver meg a sors... :)

Jo Pegasos user a Linuxat termeszetesen elsosorban MacOnLinux es OS X futtatasra hasznalja, igy most ez kovetkezett. Itt szinten egy kicsit trukkozni kellett, ugyanis ha az ember csak siman apt-get install mol paranccsal szeretne a MacOnLinuxot birtokba venni, akkor a Debian telepito, dacara a felrakott 2.6.8-as kernelnek, szepen a 2.4.27-es kernelhez valo modulokat telepitene fel. Viszont az apt-get install mol-modules-2.6.8-powerpc mol-drivers-linux mol-drivers-macosx mol parancs megoldja ezt a problemat. Hiaba, szep dolog a dependency, szeretjuk... :) Ja igen, mielott elfelejtem, a MOL hasznalatahoz illik az /etc/apt/sources.list-be belemaszirozni a contrib es a non-free szekciokat is, maskeppen nemigazan fog uzemelni a dolog. Miutan az /etc/mol/molrc.osx fileban feljebb kuzdottem a RAM limitet (min 192MB javasolt), valamint beallitottam azt a particiot amelyikre installalni szeretnem (esetemben /dev/hdc3) a Mac OS-t, ne felejtsuk meg el kiadni a dpkg-statoverride --update --add root root 4755 /usr/lib/mol/bin/mol parancsot, amennyiben userkent akarjuk futtani a MOL-t. Persze egyszeruen is beallithatnank a setuid root jogot az /usr/lib/mol/bin/mol file-ra, de ha fent lathato modon tesszuk, amennyiben a MOL upgradelodik, nem kell ezt ujra megtenni. Fantorpikus. Tegyuk a termeszetesen legalis :) OS X installunk elso CD-jet a CD meghajtoba, es vegre bebootolhatjuk az emulatort... Tehat: startmol -X --cdboot. Es mar bootolunk is! Hol tart mar a modern technika. Tisztara mint Amigan 5-6 eve a Shapeshifterrel, csak annak volt csecse config GUI-ja, mig ennek nincs... :) No de lepjunk tovabb.

A Mac OS X installalasa innentol mar gyerekjatek. A particionalasnal mindossze arra vigyazzunk, hogy a rendszer particionak be kell fernie a virtualis winchesterunk elso 8GB-jaba! A celparticio kivalasztasa utan, megkezdodik a rendszer masolasa. Itt esetleg meg ajanlatos a Customize gombra elobukkano menuben kipucolni a sok baromsagot, pl. az okinai karakterkeszletet meg hasonlokat, mert eleg sok helyet sporolhatunk meg. Ja es ajanlatos viszont hozzaadni az X11 kiszolgalot, amelyet alapbol nem tesz fel... Na most mar tenyleg kezdodhet a tenyleges telepitovarazslas.

Miutan a Mac OS X feltelepitovarazsolta magat, ujrainditja a virtualis Macunket, azaz kilep az emubol. Ekkor mi telepitsuk fel a dhcpd-t, mert erre szukseg lesz a MOL alatti halozat egyszeru beallitasahoz. Tehat: apt-get install dhcpd. Ezutan inditsuk ujra az emulatort ezuttal igy: startmol -X. Az OS X mar a winchesterrol bootol, majd a telepitovarazslas folytatodik a tobbi CD-rol a kulonbozo hasznos szoftverek telepitesevel, mint pl. az Internet Explorer for Mac... Hehe... Itt jegyeznem meg, hogy tartsunk magunknal vmi bruteforce CD-ejectelo szoftvert (vagy hardvert:), mert a MOL hajlamos belockolni a driveot, aztan meg kozolni hanyag eleganciaval hogy cserelj CD-t baze... Imadom.

Na, miutan ezen is tulvagyunk, jonnek a szokasos nagytestveres kerdesek. Komolyan, ha nem tudnam hogy a Micro$oft koppintotta a stilust az Appletol, azt hinnem hogy az Apple lopta az M$-tol... Szanalmas. Az utanerzes a juzer-letrehozo kepernyon csak fokozodik. No komment. A tovabbi szokasos kerdesparbajon valo atverekedes utan vegre eloszor lathatjuk meg az OS X desktopjat. Most mar csak a halozat meg ilyesmik beallitasa volna hatra...

Ennek elvegzesehez shutdownoljuk a Mac OS-t, majd inditsuk ujra az emulatort. Ekkor megjelenik egy MOL-Install nevu volume, amely az emulator-specifikus Mac OS X drivereket tartalmazza. Ennek telepitese a mellekelt Readme alapjan eleg egyertelmu. Utana (varatlan fordulat) Mac OS X reboot kovetkezik... :)

Az emulator ujrainditasa elott engedelyezzuk az /etc/mol/molrc.net allomanyban a tun drivert. Ha mindent jol csinaltunk (es en jol csinaltam mert nem ertek hozza) akkor kovetkezo indulaskor az OS X megtalalja az "uj" halokartyankat, es IP-t is kerni fog hozza DHCP-n at. Ha a DNS szervert nem kapjuk meg, toltsuk ki kezzel. Ezekutan mar csak az esetleges proxik beallitasa van hatra, es maris netezhetunk a csodas KHTML alapu Safarival. :)

Szoval jol megy ez a Sarge meg ez az OS X dolog. Az elso lelkesedes utan lettem azonban figyelmes ket bosszanto hibara. Az egyik az, hogy a TV-kartyam hangkezelo reszet az ALSA megtalalta hangkartyanak, raadasul be is allitotta alapertelmezettnek, az alaplapi VIA AC97 codec helyett. Ez persze a szoftverek es/vagy az ALSA be/atallitasaval egyszeruen javithato. A masik, hogy a Gnome nem enged beallitani magyar billentyuzet layoutot, behany vmi idiota XKB hibaval, amivel meg nem volt idom erdemben foglalkozni. Amugy sem surun hasznalok magyar keyboardot. Meg hat, kell valami legkozelebbre is, meg hat nehogy mar minden mukodjon, mert az milyen unalmas lenne... :) Meg hat regota tudjuk hogy nem ertek hozza.

UPDATE:

keresre, kepek az alaplaprol. Ez elsoszerias cucc, mostani CPU kartyakon mar nem ilyen randa 486-os kort idezo cooler van, hanem eleg kulturalt kinezetu.

bonuskent: leiras egy magyar tulajtol a G3-as valtozatrol.