UCBShw​5O9wwB​t9G59x​uESZYg

Szeretem ezeket a dalokat, mert emlékeket idéznek.

Az első arról szól, hogy az élet rövid és szép. Szépség mint természeti törvény, nem mint szubjektív fogalom.

A második is ugyanarról szól. Az évszám más, hosszabbra nyúlnak a múlt árnyai, szaporodnak a felismerések, és az alagút végén dübörgő vonat hangja dallamként csendül fel.

Normális ember megkérdezné, és te milyennek látod őket?, még normálisabb nem kezdene éssel mondatot, de itt nem történik ilyen.

Egyszer még beleőrülök, hogy normálisnak kell lenni, és hogy csak én vagyok az.

:)