Vegyesfelvágott

A közúti barmok sorozata tovább bővült pár gyök kettessel. Két, kedvenc útvonalam, a 6-os Dunaújváros és Adony közötti szakasza és a Budaörsi út kifelé vezető szakasza. Mindkettő kitermeli a Darwin-díjas faszkalapokat és elmúlt 4 hét termésében volt mindenféle.

Februárban, Rácalmás előtt, előttem haladva, kettős előzésbe kezdett egy, valami régi Lada Szamara vagy Skoda Favorit-ot hajtó okos, és úgy félúton, realizálta, hogy a vele szembe jövők neki villognak. Beleállt a fékbe, félrerántotta kormányt, mire elvesztette az uralmát a kocsi felett és egy csodálatos piruettet levágva, az árok szélétől fél méterre, a forgalommal szemben állt meg. Szerencsére, mikor elkezdte a manővert akkor már két lábbal nyomtam a féket, így 30-as tempónál kellett kikerülnöm a barmát.

Március első napján, öt autós rászaladásos baleset volt a Petőfi laktanyánál. A középső kisautóra az előtte és mögötte haladó szabályosan rágyógyult. Látatlanban is egyértelmű volt, hogy a négy faszkalap nem tartotta a követési távolságot, és amikor az első fékezni kezdett, szépen összecsattantak.

Múlt héten szombaton, Kulcs magasságába egy BMW-s ért utol 100 km/s-s sebességnél. Neki nem volt elég a gyorshajtás szélén ingadozó sebesség, mindenáron előznie kellett, különben beállt volna a péniszsorvadása. Bölcsen, emelkedő alján olyan 100 méterre belátható szakasznál kezdte a manővert. Én meg megelőző céllal elkezdtem nyomni a féket a BMW-s mögött haladó Opeles, szintén ólomlábú faszkalap nagy örömére. Mit ad isten, jöttek szemből. A BMW-s taplókám, valószínűleg áldotta német technikát, az acélos reflexeit, és a csodás vezetéstechnikai tudását, hogy milyen precizen sikerült bekormányoznia magát a pöcsköszsörű Alto elé. Érdekes módon az Opeles kollégának ezután már nem volt annyira sietős a dolga, és képes volt megfelelő távolságot tartva kivárni, míg egy belátható szakaszon megelőzhetett.

Végül, ma, reggel hétkor, a Budaörsi út és a Nagyszőllősi út elágazásánál egy fehér szedán hirtelen, a forgalomtól elzárt területen keresztül próbált a Nagyszőllősi útról visszajutni a Budaörsi útra. A Budaörsi úton haladó, sötétszürke kocsi vezetője satuzott, mire a mögötte haladó furgon is, a furgon mögött haladó kocsi már nem tudott megállni, és felugrott a furgon vonóhorgára. A kavarodásban a fehér kocsi elporzott, a furgon, meg a pórul járt kocsi félreállt az elzárt területre, elmélkedni a követési távolságok és fékutak kérdésköréről.

Van egy idősebb munkatársam, aki így ötven fölött, képes folyamatosan hozni a múlt rendszer korszellemét. A világbeli ténykedései, ügyködései az érzékenyebb emberekben instant szocialista retró érzést vált ki. Utóbbi időben, a súlyosan leromlott állapotú édesanyjának otthonban történő elhelyezését próbálja intézni, nagy örömünkre. Csakhogy, mint minden ilyen intézmény, súlyosan túlterheltek az itteniek is, de ez nem akadályozza a Kádár rendszerben szocializálódott hősünket, hogy minden és mindenki megkenésével próbálja célját elérni. Ez aztán néha kínosan humoros telefonbeszélgetésekhez vezet, mint pédául az alábbi párbeszéd is:
Munkatárs: Hogy lehet magukhoz bekerülni?
Otthonvezető: Felkerül egy listára és mikor megüresedik egy hely, akkor értesítjük a jelentkezőt.
Munkatárs: Milyen gyakori az üresedés?
Otthonvezető: Ez változó, kihalásos alapon megy.
Munkatárs, gondolkodás nélkül, kenőfokozatba kapcsolva: Nem lehetne meggyorsítani ezt a folyamatot?

Természetesen, ő ebből mit sem vesz észre.

Stay tooned...