Autóvezetés - lehet NEM szeretni?

A vezetéssel mint cselekvés-sorral csak addig foglalkozol, amíg nem tudsz vezetni. Ha megtanultál, akkor kézségszinten megy, akárcsak a járás. (Sétálás közben sem foglalkozol azzal, hogy bal- vagy jobb lábadat kell éppen mozdítani, és mennyit.)

Ennek legjobb tipikus példája az az egyébként baromi veszélyes szituáció, amikor az ember olyan fáradt, hogy szinte félálomban vezet hazafelé munkából, vagy neadj'Isten pillanatokra el is alszik vezetés közben. Az ember úgy érzi, hogy az autó szinte "hazatalál magától".

A járás hasonlat abban is jó, hogy ezt sem lehet megtanulni könyvből. Járáshoz járni, vezetéshez vezetni kell hozzá.

Kb ugyan ebben a cipőben vagyok most én is, csak én 30 évesen :)
Az első alkalommal amikor kivittek a városba (úgy a 4. óra körül) szabályosan remegett a kezem, fogalmam nem volt mit, mikor és hogyan csináljak, és az oktató folyamatosan leszólt, hogy nem azt csinálom amit mond (persze, mert még a kettővel ezelőtti utasításának végrehajtásán járt a fejem).
Most tartok a 20. óránál. Lassan az ember megtanulja úgy irányítani a járművet, mint a biciklit (ergo nem tudatosan vezet, hanem már-már reflexből tudja, hogy mit is kell tennie, hogy az autó tényleg azt csinálja amit ő is szeretne), és nem azon kezd el gondolkodni, hogy meddig kell a kuplungot felengednie, hogy már nyomhassa is a gázt (és ne feleslegesen pörgesse a motort), de ehhez tényleg kell az, hogy az ember kicsit beleessen a mély vízbe, és magától rájöjjön "azokra a kis dolgokra".
Amúgy azt tapasztalom (főleg az elején), hogy nagyon nem szereti az ember az oktatóját, mert 30 órán belül kell egy olyan szintet elsajátítani, ami korán sem biztos, hogy menni fog, az oktató viszont folyamatosan próbálja majd tágítani a határaidat, ami akaratlanul is konfliktust szül majd, így érdemes az ilyen problémákat már az elején megvitatni az oktatóval és a tanácsát kérni, hogy mi lehet az amivel egyes hiányosságokat javítani lehet. Persze ehhez viszonylag megértő oktató is kell, mert ha csak hajt, de nem veszi figyelembe, hogy neked esetleg nem megy olyan jól a vezetés, akkor tényleg csak kínszenvedés lesz az egész.
____________________________________
Az embert 2 éven át arra tanítják hogyan álljon meg a 2 lábán, és hogyan beszéljen... Aztán azt mondják neki: -"Ülj le és kuss legyen!"..

Jelen. Utalok vezetni. Olyan orszagban elek, ahol egy 5 perces vezetoi teszt es egy 40 kerdeses, ovodas szintu teszt sikeres elvegzese utan, 16 eves kortol barki jogositvanyt szerezhet.
Namarmost el tudod kepzelni, hogy mit elek at neha az uttesten, a korulottem "kozlekedo" idiotak, amokfutok, 90 eves soforok, tinedzserek, stb. miatt.

Vajon létezik olyan, hogy valaki kimondottan utál vezetni? Vajon el fog ez múlni később?

Nálam erősen hangulatfüggő.
Van, hogy semmi kedvem vezetni, de mégis egyszerűbb, mint tömgeközlekedéssel. Azonban olyan is szokott lenni, hogy elmegyek csak úgy egy kisebb/nagyobb körre, mert van, amikor kikapcsol.

Nem szeretek vezetni.

A következő autóm automata váltós lesz.
Az azt követő pedig önvezető.

Kis biztatás: http://www.bonavilmos.hu/tanuloim-aranykopesei/

Túl a félmillió kilóméteren hacsak lehet, lepasszolom másnak. Sajnos ritkán lehet.

------------------------

"Vajon létezik olyan, hogy valaki kimondottan utál vezetni?"

pl: sok éves jogsival huszonévek közepe tájékán felcsüccsensz furgonra fuvarozni ajrópa útjain (mert jó muri, lehet kujtorogni). csinálod pár hónapig, esetleg egy-két évig, aztán kurvára eleged lesz egy-egy budapest-münchen-karlsruhe-amsterdam kanyarból, vagy egy venlo-párizs-hannover-grác túrából. mindezeket értelemszerűen 13-16 óra leforgása alatt. aztán esetenként még háromszáz km-t gurulsz üresen a másnapi felrakóra. igen, van az amikor eleged lesz belőle. ez egy szélsőséges példa, amikor a 24 órából 4-5-6 jut alvásra, az sem biztos hogy egy kupacban.

"Vajon el fog ez múlni később?"
nem. pont fordítva: később fogod kurvára megunni. én pl szeptemberben ültem vissza teherautóra, de már harmadik hete zsibbadok az egésztől, adabszurdum volt olyan hét hogy minden áldott nap. igaz csak 9ezret gurulok havonta (lehetne akár 11-et is), tachográf szabályozza a munkaidőmet (meg én osztom be), de van az az életkor, lelki állapot, külső körülmények tömkelege, amikor befejeznéd az iparszerű autózást...
egyébiránt azért érzel így (és tévesen), mert még nem állt rá az agyad a témára.

szerintem nem (vagy te sem) a városi bohóckodást fogod megunni, vagy a munkába/munkából meneteket, hanem sokkal inkább a hosszabb túrákat. nyilván nem mostanában, hanem majd tizenakárhány év múltán.

vezetés közben ne stresszelj, abból mindig csak a balhé van. nyugodtan, tervezetten, szervezetten, felvenni és követni a forgalom ritmusát. azon túl pedig mindig tudd, mi folyik körülötted, ne csak előre nézzél és ne csak pár métert. lássál. ahol meg van külső sáv, azt használd egészséggel, embert még nem evett.

jó szerencsét o/

--

Hehh, ne gondold, h más nem így volt vele! De belejössz majd, mint kiskutya az ugatásba. Aztán már szinte pihenésként, kikapcsolódásként fogod megélni.

Saját sztori, még érettségi előtt, valamikor egy őszi reggelen volt az első gyakorlati óra vezetésből. Reggel 6-ra mentem, hogy suli előtt végezzek; az adott héten az oktatómnál épp a teherautó volt, úgyhogy az Avia-val vágtunk neki... Miskolc reggeli forgalmának. A cél egy panelházak közötti ABC csücskébe eldugott büfé volt - ott szerettek ugyanis kávézni reggelente, utána meg jó nagy kanyargással vissza a rutinpályára.
Nem, nem utáltam meg a tanfolyamot, a vezetést - '87 óta pedig lett volna rá lehetőségem :-P

Úgy utáltam vezetni tanulni, mint a szar. Az oktató akkor vett új autót, egyébként is ideges volt mindenre, gyűlöltem. Már előtte levő nap gyomorgörcsöm volt.

Magával a vezetéssel nem volt gondom szeretet szintjén. Szerencsére sokat mentem a családból valakivel (tanulás alatt is elhagyatott területen), jogsi szerzés után is. Szóval igazából nekem csak az oktatóval volt gondom, de ezt már akkor is tudtam, vezetni szeretek.

Nyugi, elmúlik idővel ;) Ahogy egyre több rutint szerzel, már nem fog stresszelni. Én elmúltam 30, mikor megszereztem a jogsit. Szerintem nem maradtam le semmiről, egyre jobban szeretek vezetni. Csak a sok baromarcút nem csipázom, aki a seggembe jön, meg villogat az autópályán, holott előttem is kocsisor van, de neki tolakodnia kell. Vagy akik nem tudják, hogy hol az index, főleg körforgalomból kifelé. Említhetném még a pofátlanul elhúz a kocsisor mellett, aztán kuncsorog és bevág eléd, mert neki elfogyott a sáv. Szerintem lehetne folytatni a sort. Egyszóval siralmas az itthoni közlekedési kultúra.

El fog múlni, csak félsz. Majd ha sikeresen megtanulod magabiztosan irányitani az autót és minden szokásos forgalmi helyzetet ismersz, meg fogod szeretni.

--
arch,debian,openelec,android

Én 21 évesen tettem le a jogsit, úgy hogy előtte is imádtam az autókat és az autóversenyzést.
Sajnos ezt gyakorlatban maximum Need for Speed-ben élhettem át, de abba kemény órákat öltem bele.

Aztán városi vezetésben, az NFS-ben megszerzett skilleket akaratlanul is átültettem a való életbe, aminek az oktatóm nem igazán örült: Átrongyolás stop táblákon, besorolás körülnézés nélkül, sáv jobb, vagy bal felén haladás, de semmi esetre sem középen :D
Halálfélelme volt szegény oktatómnak, aki a végén már azt mondta, át kéne gondolnom, hogy valóban akarok-e jogsit. Meg, hogy ilyen tanítványa mint én még nem volt. Noh ezen a ponton talán kicsit megutáltam a vezetést.
Persze nem adtam fel és eljött a vizsga ideje. Szerencsére átmentem és megkaptam a jogsit 1-2 héten belül.

Aztán megtaláltam életem autóját is, ami a vezetés szeretetéhez szerintem elengedhetetlen. Nagyon nem mindegy mit vezet az ember!

Idén 10 éves az én drágaszágom és minden egyes csavarját imádom! :)
Vezetni pedig szintén imádok és az NFS-es skillek csak akkor jönnek ellő, ha akarom. Pár évig pont ezért jártam szlalom és drag versenyekre, de ezzel a sporttal tavaly felhagytam. Ez csak annak köszönhető, hogy sok optikai tuningot kapott a verda és most inkább vigyázok a szépségére és főként tuning talikon veszek vele részt vele. - Ezeknek az eseményeknek is megvan a hangulata!

Viszont ha 1 hétig nem vezetek, akkor már hiányzik, sőt elvonási tüneteim lesznek!
Ilyenkor fogom magam és elmegyek körözgetni kicsit a városban.
Jobb kikapcsolódás nincs is mint hallani a motor duruzsolását, a kipufogó pöfékelését, és pakolni a fokozatokat gyorsítás közben, és benyomni valami ütős zenét. Néha beleborzongok is 10 év után is, persze jó értelemben, hogy milyen jó is vezetni. Ennél talán már csak a repülés lehet szabadabb érzés! :)

Én régen szerettem, már az oktatás alatt is, de azóta megutáltam, ha csak tehetem bringával járok. A dugók és a lehetetlen parkolás amiből elegem lett, a többi közlekedővel semmi bajom. Budapest.

Egy tonnas szekerrel docogsz lefele a domboldalon. Lehet nem szeretni?
En azutan kezdtem kicsit megkedvelni a vezetest, hogy megtanultam sielni.

Mindenki stresszel az elején, ne aggódj, ez normális. Ahogy vezetsz, gyakorolsz egyre többet, meg fogod szokni. A stressz oka részben az, hogy autóban felgyorsulva kapod az információkat, nem gyalogostempóban és ehhez hozzá kell az agynak idomulnia, hogy kiszűrje a "zajt".

Ha jól értettem, Pécsett tanulsz vezetni, ugye? Majd autózz át Budapestre és át fogod értelmezni a stressz fogalmát. :)

De Magyarországon sajnos szinte mindenhol rettenetes vezetni. Budapest különösen rossz. A magyar sofőrök egy jó része normális, de még ők is sokszor türelmetlenek, figyelmetlenek és minimális előrelátásuk van. Ennek részben az az oka, hogy egyszerűen nem gyakoroltak eleget, illetve az oktató sem verte eléggé beléjük, hogy pl.
- gyalogosra kiemelten figyelünk és mindig átengedjük,
- az indexet mindig használjuk, mert a többi autós nem gondolatolvasó,
- autópályán 130-nál nem megyünk rá 3m-re az előttünk haladóra, mert veszélyes.

Aztán ha valaki mégis szól, hogy normálisan kéne vezetni, akkor még neki áll följebb. Az alapból agresszív tuskók persze még rosszabbak.

3,5 év Ausztria után őszintén szólva nem szeretek az országból kimenni autóval. Itt még valahogy a sportkipufogós, ültetett BMW-s huszonéves exjugó suttyó is át tud mindenkit engedni türelmesen a zebrán, sok magyar "veterán" sofőr tanulhatna tőlük.

Amit én még tapasztaltam:
- a csehek majdnem olyan állat módon vezetnek, mint a magyarok, talán kicsit szabálykövetőbbek
- a németek szabálykövetőek, de nem olyan nyugodtak, mint az osztrákok. Az autópályán meg eszement módon nyomják sokszor (mert szabad), de úgy, mintha rájuk nem vonatkozna a fizika.
- a spanyolok is nyomják, mint az idióta, de ők nem agresszívek egymással.

--
„Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok!”

Hm. Csak én kezdtem az első gyakorlati óra első percében a forgalomban? :) Na jó, csak kb. 2km-t mentünk a tanpályáig, de akkor is :)
Szerintem aki utál vezetni az nem tud, vagy csak nem biztos magában, és ezért ódzkodik tőle. Jó, én sem szeretek a Hungárián vezetni reggel 8-kor, de azért ez messze van az utálattól.

Én sem szeretek vezetni, a jogsit gimnázium alatt megcsináltam, akkor még könnyen szakít rá időt az ember, minden pöpecül ment: kresz, rutin, forgalom, kenőpénz nélkül elsőre. Magabiztosan elviszem a járművet A-ból B-be, de nem szeretem. Nem tudom miért alakult így, talán a túl nagy felelősségérzet? De ezt sem mondanám, mert a munkámban sem kicsi ez. Talán az élethez kötődik, hogy egy autóval könnyen elvehetem másét, még ha nem is az én hibám. Fene tudja.