segítenék

reggel 3/4 hét körül dübög az egész emelet. legalábbis a hozzánk tartozó fél szárny. kinézek a kitekintőn, a kettővel odébb lakó szomszéd rángatja az ajtaját. nem új dolog sajnos: ha bezárta az ajtót saját maga megnyugtatására hosszan rángatja. finomabban szokta. ezt most nagyon hallani.

namost ma reggel elindul a lakástól, majd a folyosó ajtajától visszafordul, hogy megint megcibálja. ehh, mondom most biztosan vége van, el is indul végre. de (vélhetően) a lépcsőház bejáratától visszafordulva, kb 2 perc múlva visszatérve ismét megrángatja. jó hosszan, külső szemlélőként nézve egészen eszelős módon: húzva, nekifeszülve, majdnem futó startpózban. fasza. majdnem ijesztő.

ennyire komolyan eddig nem nyomta. ismét sajnálkoznom kell: nem azért csinálja, hogy idegesítse a szomszédokat. az tisztább ügy lenne. hússzor ellenőrzi az ajtót maga után, immár megdöbbentő módon. csak ennyit látok napi pár percben. napközben elmegyek mellette, rendesen köszön, megtartja a lányomnak a bejárati ajtót és néha még jó szava is akad. az utcán teljesen hétköznapi fiatalnak tűnik, normálisan viselkedve és megjelenve.

azon gondolkodom vajon van ennek neve a pszichológiában? mármint komolyan, a szorongást azt vágom. beszélnék vele, csak pontosabban tudjam mi a baja.

( deje | 2015. 11. 30., h – 22:56 )

Kopp-kopp-kopp, "Penny", kopp-kopp-kopp, "Penny", kopp-kopp-kopp, "Penny"...

( BehringerZoltan | 2015. 11. 30., h – 23:24 )

Ez biztos, h nem olyan dolog amiben bármit tudnál tenni.
Amúgy az elinduláskor mindenki egy kicsit más állapotba kerül:mindent magához vette-e amire szüksége lehet?; az otthonát biztonságosan hagyja-e ott?; csapokat elzárta-e?; ajtót rendesen bezárta-e? megannyi stressz faktor - ráadásul ősidőktől van belénk plántálva, amikor "otthonról" elmenni jelentős kockázatvállalást jelentett. Feltehetően a normális ember is produkál fiziológiai tüneteket ilyenkor: vérnyomás, pulzus, légzésszám valószínűleg megemelkedik.
Másfelől, aki az általad írt tünetet produkálja, azért annak jó eséllyel vannak problémái más szituációkban is. Még ha a normáknak megfelelően viselkedik is általában, de egy stresszhelyzetben simán begörcsölhet.

Szóval ez szakellátást igényel, vannak rá gyógyszerek. Szomszédként célszerűbb lenne valamely hozzátartozójával beszélni - már ha vagytok olyan viszonyban.

( jailhouse v | 2015. 12. 01., k – 08:25 )

Kényszerbeteg, na de ki nem?

----------------------------
Előnevelt csirke kapható!

( aga_et v | 2015. 12. 01., k – 23:20 )

Egyik kollégám ilyen, a kényszeres fél órás kézmosásai a másik dolog. Megszoktuk. Amúgy nincs vele baj, minden másban normális, nem közveszélyes vagy ilyesmi.

☼☆♫♪♫♪☆☼
AGA@
Fork portal és az egyik logóm :)

( winben | 2015. 12. 01., k – 10:37 )

Ezt én is néha (eleinte) megcsináltam, folyton majrézok amiatt, hogy betörnek.

Rájöttem, lényegében a reggeli rutinom annyira robotpilóta üzemmódba zajlik, hogy nem emlékszem vissza, hogy ezt és azt megcsináltam-e. Így megtanultam, hogy fontos dolgokat (mint például az ajtó bezárása) magamban elmondom 1-2x és így megmarad. Aztán amikor az irodában vagy a buszon eszembe jut, hogy jaj, vajon bezártam-e az ajtót az már eszembe jut, hogy rutinom része elmondani magamban a "bezártam az ajtót" az ajtó zárásakor, tehát ha elmondtam akkor az azt jelenti, hogy bezártam az ajtót.

Szóval amikor nálam ilyesmi történik akkor simán robotpilótában voltam és nem emlékszem.

A szomszédod vagy rigolyás, vagy nagyobb mennyiségű vagyon csücsül a lakásában, amit nem szeretne, ha ellopnának. Szerintem.

---------------------------------------
Devmeme - fejlesztői pillanatok

Nem hiszem, hogy vagyon lenne a dolog mögött. Ahogyan már többen is leírták ez egy "betegség". Azért írom idézőjelben, mert igazából szinte mindenkinek van valami kényszeressége, csak van akinek látványosabb és van akinek kevésbé az. Illetve ahogyan fejlődik a személyiség és változik az ember van amelyik cselekvés egy idő után elmarad és lesznek helyette újak.

A topic indítónak azt tudom mondani, hogy biztos idegesítő a dolog, de nem neki a legrosszabb, hanem a szomszédnak. Ő maga is tudja, hogy nonszensz a dolog és szégyelli is magát érte, de muszáj csinálnia.
Ugyanis, ha nem csinálja meg ezt a kis szeánszt, akkor iszonyatosan rossz érzések kerítik a hatalmába. Félelem, szorongás (nyitva maradt az ajtó és bárki bemehet a házába) stb...

Igazából szerintem két út lehet:
- pszichológushoz fordul és megpróbálja a szorongás okát és gyökerét meg/feloldani
- saját maga próbálja meg legyőzni/kezelni ezt a dolog

Mondanom sem kell, hogy a második a nehezebb út. Ehhez sok önismeret, intelligencia és meditálás szükséges.

Az biztos, hogy te külsősként hiába próbálsz majd észérvekkel hatni rá. A legtöbb amit tenni tudsz, hogy az együttérzésed fejezed ki.
Illetve megmondod neki, hogy ha akarja néha te is ránézel az ajtóra és szólsz ha nyitva marad (nyilván nonszensz a dolog), de ettől lehet egy kicsit nyugodtabb lesz és kevesebbszer csekkolja le.

szerk.:
- Bekattanni emiatt szerintem nem fog, ez az ő keresztje amit cipelnie kell, de ettől függetlenül ahogyan fentebb is írták másban még lehet egy tök normális ember.

- Lehet az utolsó ötletem, hogy te is ránézel néha az ajtóra az rossz irány, mert ezzel csak megerősíted benne, hogy tényleg nyitva maradhat az ajtó. Valószínűleg pszichológiai szempontból ez nem jó ötlet, inkább felületi kezelés és a te nyugalmad segíti elő, mint a szomszéd gyógyulását.