Retro - Unix Administration Horror Stories

Hozzászólások

Horror sztori, közvetlen közelről szemlélve:

Hallgatói gépterem, saját szerverrel, a gépek buta P5 PC-k voltak, méretes monitorral, de gyenge géppel, így rajtuk Linux futott, ami alapból indított egy remote X-et a szerverre. Tehát a felhasználók alapvetően a szerveren dolgoztak, abban azért volt szufla bőven. "A" böngészőt abban az időben úgy hívták, hogy Netscape Navigator (kb. a 2.0 körül járhattunk), mindenki azt használta böngészésre, ami aztán alapból a user home-ba rakta a cache-ét is. Mivel ez sok felhasználónál sok diszket evett, így egyszer, amikor nagyon elfogyott a hely a home diszken, úgy döntött az egyszeri rendszergazda, hogy most akkor takarít a user home-okban levő Netscape cache könyvtárak között. Csinált is ehhez egy scriptet, ami végigment az összes useren, és kikereste a Netscape konfigfájlt, kiolvasta belőle, hogy hol a cache, és egy jól irányzott rm -rf parancsot nyomott rá. El is indult a takarítás, szépen írta a script, hogy melyik felhasználónál jár. Amikor az egyik felhasználónál a szokásosnál jóval tovább időzött, akkor gyanút fogtunk... Ctrl-C, és néztük (volna), hogy vajon mekkora ez a cache könyvtár, hogy ilyen soká törlődik. Hát, a /bin (symlink to /usr/bin) már nem volt, a /usr/bin/ls is hiányzott. Szerencsére még akadt olyan parancs, amivel egy másik ugyanolyan oprendszerű szerverről tudtunk hozni binárisokat, aztán nekiálltunk a telepítő cd-ről egyesével levadászni mindent. Mint utóbb kiderült, a "kedves" felhasználónál a cache könyvtár nemes egyszerűséggel a "/" volt... örök tapasztalat, hogy nem fogadunk el inputot validálás nélkül :)

Örök kérdés marad az is, hogy ez neki mire volt jó... utóbb leteszteltük, és gyakorlatilag nem lehetett használni a böngészőt ezzel a beállítással.