A fiktív pékségek piaci versenyének története

Élt eközben egy Sanyi bácsi nevű úriember, aki mindigis jól bánt a pénzével. Össze is tudott szedni egy kisebb tőkét élete során. Egy nap éppen azon gondolkozott, hogy mibe fektessen, mikor a felesége leküldte boltba kenyérért. Lement egy közelben található üzletbe, ahol a frusztráltsága miatt barátságtalan eladó már önmagában is elrontotta az addig egyébként jónak mondható hangulatát, de amikor észrevette, hogy 3 napos csokis croissant-t hozott a NagyPéktől, és még a kenyér is tegnapi volt, végképp elege lett. Meg is jött hát az új ötlete: pékséget nyit. Úgyis volt a gyerekkori barátai közt több pék is, akik utálták a munkájukat a SzuperKiflinél. Elkezdett hát beszélni erről az ötletéről az élete során sok különböző helyről megismert barátainak, és a legtöbb ember így reagált az ötletére:
-Hallod, ez nagyon jó ötlet, engem is zavarnak mindig a barátságtalan eladók meg hogy minden pékségben bele tudok futni nem friss áruba. Eddig nem gondoltam erre, de most hogy mondod, mindigis zavart. Én tuti átszoktatnék egy ilyen pékségbe minden ismerősömet, mert most egyik se jó sajna.

Sanyi bácsi így hát megalkotta új vállalkozását a SanyaBaker-t. Eleinte csak a kis vársokájában, pék ismerősei kreativitásának utat adva. Ezen felül minden nap végén hazavihették az alkalmazottak azokat az árukat, amiket másnap a többi pékség megpróbált volna eladni. De ha nem vitték haza is inkább kidobta. Ezért nyitotta ugyanis, ez egy igényes pékség, ők nem adják el azt ami nem friss, a kreatív marketingfogásaikat is erre építették. Nem sokkal a nyitás után indított egy képzési és csapatépítési programot, hogy az eladóik megfelelő hangulatban szolgáljanak ki mindenkit és jól is érezzék magukat napközben. Ezenfelül megfelelő visszajelzési rendszer és erre épített jutalékrendszer is volt, egy jó és elégedettséget okozó eladó akár a konkurenciánál dolgozóhoz képest kétszeres fizetést is hazavihetett egy jól sikerült hónapjában. A pékek kreativitásának is utat adott: minden héten volt egy specialitás, amelyiket valamelyik éppen akkor szerencsésen kiválasztott pék találhatott ki, és mindegyik szokatlan péksütemény volt, de a nagy részük elnyerte a vevők tetszését. Már csak azért is, mert ezeket nem lehetett megunni, minden héten más volt, sokan már szinte csak ezekért jártak ide. Ezek a dolgok persze pluszköltésggel jártak, és még a nagytételű alapanyagbeszerzés sem ment annyira egyértelműen simán, így ezek a pékségek a jóval több vevő ellenére is csak 10-12%-nyi hasznot hoztak. De Sanyi bácsinak ez bőven elég volt, ebből már aránylag jól élhetett. A pékségek gyorsan terjedtek, hamar nyíltak nyitott szemmel járó befektetők pénzének segítségével újabb és újabb SanyaBaker üzletek országszerte. És bizony a jóhíre is terjedt a boltnak, ahol megnyílt egy SanyaBaker üzlet, ott más közelben lévő pékség hamar elvesztette a vevőit. A vevők jól érezték magukat a SanyaBaker üzleteiben. Egy év alatt már 5%-át uralta a pékpiacnak a kreatív SanyaBaker lánc.

Eközben összeültek a SzuperKifli vezetői és statisztikusai, és észrevették, hogy itt valami nem stimmel. Ahol SanyaBaker üzlet nyílik ott ők elvszítik a közelben lévő üzletükből a vevőket. Jól betanult képleteikből kiszámolták: ha a SanyaBaker ilyen tempóban fejlődik tovább, akkor akár 5 éven belül az összes vevőjüket elveszíthetik. Ekkor a vezetőség rájött, hogy van a cégnek annyi tartaléka, hogy most még akár jóval áron felül felvásárolja a SanyaBakert. Inkább most fizessenek ki érte sokat, minthogy két év múlva már ez a most még nyolcadekkora vállalat a piacuk felét elvigye. Elmentek hát tárgyalni Sanyi bácsival, hogy hogyan is gondolta a cége jövőjét. Sanyi bácsi pedig nem volt buta ember, saját szemével látta az ár felalkudozása közben, hogy a SzuperKifli még a cég mérlegfőösszegének a másfélszeresét is képes lenne a cégért odaadni. Annyiból újat is nyithat akár a kezdeti hibák nélkül ami még jobb is lehet és jobban is jövedelmezhet - gondolta. Még akár a befektetőgárdát is lecserélheti, hiszen zsebből vissza tudja így fizetni az összes felé a tartozását, és a következőekkel már okosabban tárgyal, és különben is szakmailag elismert már azóta, könnyebben fog mindenre embert találni. Nem volt hát kérdés többé, hosszas alkudozás után eladta a SanyaBaker üzletláncot a SzuperKiflinek. Jól járt vele, mert több pénzt kapott érte, mint a cég mérlegfőösszege, azaz amennyit a cég valaha látott egyáltalán, és tiszta lappal kezdhetett jobb tárgyalási pozíciókból több elismerésből és több pénzből. Ám pár napra rá rájött, hogy nem pékséget fog a pénzből nyitni. A következő vállalkozása még csak nem is élelmiszerről szólt, valami teljesen más üzletágba szeretett bele. De abból az üzletéből nyitottságának, rugalmasságának és kreativitásának köszönhetően vígan megélt élete végéig.

A SzuperKifli vállalat eközben átvette a SanyaBaker üzleteit. Még fel is tudták vinni a hasznát szinte azonnal 15%-ra a nagytételű beszerzések miatt. Egy ideig szinte pont úgy működött, ahogy korábban, a helyi vezetőket meghagyták, egyedül Sanyi bácsi nem volt ott az élen. Na meg persze a SanyaBaker logo mellé felkerült a SzuperKifli is, de a SanyaBakert érdemes volt otthagyni szép nagy betűkkel, mert a vevők azt szerették.

Ám egy évvel a felvásárlás után egy vállalati statisztikus olyan problémát mutatott ki, aminek a vezetés nem örült. A klasszikus SzuperKifli pékségek 28-32% közti hasznot termelnek, miközben az átlogózott SanyaBaker üzletek csak 14-17%-ot. Ez bizony a felsővezetésnek nem tetszett, és hát kijelentette: "a volt SanyaBaker üzletek hasznát is fel kell emelni 25% fölé, ha a többivel meg tudjuk csinálni, ezzel is menni fog". A középvezetők meg akarták tartani állásukat, így hát úgy döntöttek, megteszik amit a felsővezetés kér: megszüntették a pazarló napvégi kidobást, valamint azt a rendszert is, hogy a még holnap eladható pékárukat hazavihessék az alkalmazottak. Ezenfelül megállapították, hogy drága fenntartani a vevői viszsajelzéses rendszert és a jutalékokat kifizetni sem kevés pénz, így hát a jó eladók által hazavitt összeget is lejjebb akarták venni. Lejjebb is vették pontosabban, csak sok szakmailag jó és korábban lelkes eladó otthagyta a céget emiatt, de semmi baj, mert nem volt nehéz újat felvenni. Ezenfelül költségesnek tartották a csapatépítő rendszert is, így azt is megszüntették. Megállapították még, hogy a helyi pékek aktuális kreativitása által született Heti Kreatív Pék termékcsaládhoz nem lehet mindig nagytételben alapanyagot rendelni, így azt is megszüntették a profit növelésére. Fél éven belül a volt SanyaBaker termékek így elérték a 25%-os hasznot amit a felsővezetés követelt. A SzuperKifli középvezetői és felsővezetői ezután büszkén ünnepeltek, hogy elérték minden kitűzött céljukat.