Ma reggel...

... elmentem futni.

Reggel 6.51 körül, 8 és fél óra alvás után kidobott az ágy. Nem tudtunk visszaaludni, szóval egy kis beszélgetés meg ébredezés után nyomtunk egy kis puerh teát meg egy kis reggelit, aztán eldöntöttem, hogy én ma bizony elmegyek futni. 15 perc séta után képes voltam kb. 3 és fél percet futni egy kis parkban. Kis bemelegítés után, meg kis levezető kocogással a végén. Kb. a második perc után éreztem, hogy kezd kapkodóvá válni a légzésem, akkor már inkább lelassítottam.
Fog ez menni...
Minden nap egy kicsivel több.

( Dosika v | 2011. 03. 12., szo – 09:48 )

a lényeget már tudod: fokozatosság.
Sok sikert!

( btami v | 2011. 03. 12., szo – 10:56 )

A másik fontos dolog még a rendszeresség.
Hajrá!

( Zoltan1992 | 2011. 03. 12., szo – 11:52 )

Lehet követem a példádat... :)

( tomaza | 2011. 03. 12., szo – 12:08 )

én is gondoltam már rá hogy kellene ilyet építeni, te hogy oldottad meg? az ágy egyik pár lába alá tettél autoemelőt motorra-ébresztőórára kötve? így mondjuk nem kidob csak legurít és tovább alszok :)

( kmARC v | 2011. 03. 12., szo – 12:35 )

Gratulálok, sok sikert hozzá!

Én már vártam, hogy jöjjön a jobb idő, és elmenjek én is futni, erre bekrepált a térdem. :(

( szemet | 2011. 03. 12., szo – 12:40 )

Én meg még annyit, az előző tanácsokhoz:

Az állóképességnek jobb napi fél-egy óra vánszorgás (mondjuk kvázi gyaloglótempóban végzett futómozgás, akár ténylegesen bele-bele gyalogolva), mint pár perc intenzív edzés.

Szóval eleinte inkább növeld az edzésidőt a sebesség rovására, aztán később még ráérsz az erővel meg a gyorsasággal foglalkozni, ha már megy az egy óra folyamatos kocogás.

De a legfontosabb, hogy ne szenvedj, hanem érezd jól magad közben: különben nehéz lesz másnap újra kimenni, és egyre könnyebben találsz majd kifogást...