Természetesen, hogy izgalmas legyen, ma hétre jöttem dolgozni. De persze a reggeli buszomat úgy ahogy van lekéstem, mert át akartam pakolni a cuccomat az új táskámban, ami a mai Mátrix-jellegű (na jó csak sötét öltöny) öltözetemhez jobban illik :oD Új táskám pedig azért van mert a születésnapomra kaptam, amit ma ünneplek.
Huszonnyolc éves lettem én, ki tud valamilyen költeményt?
Szóval átpakoltam az új táskába, így lekéstem a buszt. Ilyen esetekre azért ott az autó, szóval simán beértem 6:40-re... Már csak ezért is érdemes lenne kocsival járni? Feleannyi idő az út. Reggel. Este meg kiszámíthatatlan. Vagy olyan mint reggel, vagy agyhalál, dög ideg araszolás...
A tegnapi naphoz kapcsolódva, bizony voltam locsolni ezerrel. Egy csomóan szeretik még ezt a hagyományt, de persze egy nagy rakás hölgyismerős bizony menekülőre fogja. Mondjuk a kirándulás ebben a szikrázó napsütésben bizony egy értelmes elfoglaltság. Szóval akit otthon leltem azt meglocsoltam a környékünkön: háziakat, szomszéd E. nénit, Balázs „legjobbbarátom” szomszédom mamáját, G. haverom édesanyját, nővérét, A. szomszédom muterjét, a Jószomszédok(TM) közül akit otthon leltem, Éva nénit a szomszédból. Aztán az otthoni kört lezártnak tekintettem. Ekkor már tudtam, hogy a notórius locsolás kerülők idén nem lesznek a sorban, F. – aki bár minden népi hagyomány szeret, de a locsolkodást ki nem állhatja, B. – aki semmi ilyet nem szeret, N. – aki már akkor sem hagyta, hogy locsoljam amikor jártunk. És aztán még páran hosszú tömött sorban... Ezek után – mivel megígértem Csillának – borbarát kolléganő – hogy meglocsolom, így lementünk Balázzsal a Tavaszi a Borfesztiválra. Nagy újdonság nem volt, mivel pénteken is voltunk itt – kóstolni. A bodésor a szokásos – egyre több ismerős. Pénteken éppen Vincze Béla (Eger) és a Hétszőlő Szőlőbirtoktól (Tokaj) dr. Kovács Tibor voltak azok akikkel hosszasabban elbeszélgettünk – egy csomó mindenről. Egyszerűen remek, közvetlen emberek, akik kiváló borokat készítenek. Csodálatosakat. Akkor, pénteken, egy Hétszőlő Szőlőbírtok, egy Bock Pincészet, egy Gróf Degenfeld Szőlőbirtok, és Pincészet és egy Vincze Béla-féle sort kóstoltunk végig – persze nem ilyen sorrendben ;oD...
Szóval a vers és locsolás kijárt az éppen a Bock bódéba dolgozó, de amúgy a Vincze Bélát segítő Csillának. Aztán úgy alakult, hogy a – fent említett – Tokajt képviselő standokon posztoló hölgyek is sorra kerültek – úgy tűnt: legnagyobb örömükre. Ezek után érdekesen alakult a délután, mert egy ismerősöm hívásának engedve – Operába mentem :o) Mondjuk elvileg ő is jött volna a borfesztre, de úgy esett a történet, hogy már nem volt ideje beugrani – és bár két jegye volt egyedül ment volna, így végül én ugrottam be. Mondjuk nem voltam teljesen alkalomhoz illően öltözve egy zakó és farmer kombinációban, de nem az a lényeg ugye? Szóval megtekintettük a Wagner, R.: Parsifal előadást. Nekem tetszett, bár azért a több mint 5 órás előadás nekem sok volt. Egyszerűen nem bírok annyit ülni... Ilyen vagyok. Mondjuk a körülmények sem kedveznek nekem, kevés hely a lábnak, kemény székek – ezek sajnos mind-mind csökkentik az előadás élvezeti értékét. További érdekessége a darabnak, hogy csak Húsvét körül van műsoron. Aztán még fél tizenegy körül visszamentünk a borbanzájra. Egy ismerős még akadt a Polgár pincészetnél, így még gyorsan az összes társaságunkban lévő hölgyet meglocsoltam... :oD Aztán haza az utolsó busszal, ami a világ egyik legérdekesebb menetrendje szerint nem jön vissza csak a távoli végállomás felé megy...
Éjfél után nem sokkal már otthon is voltam. Még ellenőriztem a feltöltéseket – amit hamarosan Ti is megtehettek, de ez már egy másig bogbejegyzés története lesz.
