FébertI blogja

E heti éttermi élményeink(m)

Tisztelt Étterem tulajdonos!

Tegnap az Ön éttermében töltöttem az estét férjem és külföldi barátaink társaságában.

Szeretném önnel megosztani a hétfő esti élményeinket.

Együtt szerettük volna eltölteni az estét vacsorával és beszélgetéssel. Barátaink svájciak illetve az egyik közülük olasz. Miért is gondoltam arra hogy az Ön éttermébe menjünk?
Gondoltam hogy az étterem „feelingje” kellemes, az ételek finomak. Mivel a kommunikáció elég hangosan zajlik közöttünk hisz erős karakterek vagyunk az olasz mentalitás pedig „megköveteli” a széles gesztusokat ezért is megfelelő az én étterme hisz ott van TÉR.

"Questo piccolo grande amore" / "This little small love"

Ezzel a dallal kezdődött a "világítótornyos" beszélgetésünk.
Gyönyörű dal.

Erano giovani - non per merito loro, certo - capita a tutti prima o poi. Quell'anno però, per la prima volta, furono giovani tutti insieme: Non solo Giulia, Irene, Ale, Andrea, Leo, Marco e gli altri...
Ma tutte le Giulia, le Irene, le Ale, gli Andrea, i Leo e i Marco di tutto il pianeta. Se il mondo aveva un'anima, una coscienza, una dignità, un pensiero, una lingua, una musica, un taglio di capelli e un paio di jeans, aveva anche un'età, la stessa età. Quello fu l'anno in cui il mondo compì 17 anni, e 17 anni, si sa, si fanno una sola volta. La festa fu grande ma come ogni festa finì e quando finì, lasciò uno straniante senso di stordimento e vuoto, mischiato al sentore acre del tempo irrimediabilmente perduto, lo stesso che si respira alla fine di ogni festa, fra echi di risate, frammenti di parole e canzoni, cadaveri di bottiglie, corpi sconosciuti sorpresi dal dormiveglia negli angoli più improbabili.
L'anno di quel ultimo sogno fu un anno perfetto: cominciò e finì lo stesso giorno... giovedì.
Come se tutto ciò che era accaduto dovesse rimanere racchiuso per sempre fra i 365 giorni, 5 ore, 48 minuti e 43 secondi di quell'ennesima rivoluzione e nulla dovesse mai tracimare nè disperdersi nei giorni a venire.
Non i pensieri, non le parole, non i gesti, non le speranze, meno che meno i sogni....Questa è la storia di un ultimo sogno.

"Felfedezéseim" egy túra kapcsán

Szombaton elmentünk Ritussal a gyógynövény túrára. Annyira szeretem Kétvölgyöt. Gyönyörű. Csönd, némaság, dombok, rétek, erdők, nyugalom.
Jó kis csapathoz tudtunk csatlakozni.
Persze én úgy képzeltem hogy a gyerekek milyen jól eljátszanak majd a felnőttek pedig a gyógynövényekről beszélgetnek majd.

Ez majdnem így is volt, csak hát Ritus gátlásossága miatt akadályozva voltam. Nem volt neki elég ha látja hogy hol vagyok szüksége volt hogy 3 méteres körzetben legyek. .. Normál állapotban fél óra az „oldódási” ideje. Valószínűleg érezte hogy én sem ismerek szinte senkit így aztán másfél órára tolódott ki neki amíg „elengedett”. Még végig kell gondolnom hogyan segíthetek neki, mert biztos nem túl érzés neki ez a félénkség.
Ilyenkor rácsodálkozok a világra hogy nekem pont nekem félénk kislányom van :) Én maga a nyitottság vagyok …

Statisztika = bikini

Mosolyogtam ma. Előzetes egyeztetés után és némi nehézségek árán de eljutott ma hozzám a statisztikai haivatal munkatársa.
"Véletlenül" ;) Szeretnének bevonni egyik statisztikájukban 6 negyedéven keresztül.

Első kérdés: Hány tagja van a családnak. Oké, probléma nélkül válaszoltam.

Második kérdés: Ki a családfő. No ezen jót mosolyogtam. 2009 ben létezik még ez a fogalom? Kit értünk családfő alatt? Milyen ismérvek határozzák meg hogy ki a családfő?

Szegény srác kikerekedett szemmel nézett rám. Tőle még ezt senki nem kérdezte. Nekem meg persze poliverzum blogja járt eszembe.
A válasza pedig az volt hogy oda csak a férjet tudja beírni. A rendszerük ezt engedi :)

A buli később meg lesz tartva ...

Hétfőre terveztük magunknak egy záró bulit. Úgy készültünk hogy bogrács gulyást főzünk füstölt főtt csülökket a városunk melletti tónál. Ideális környezet lett volna... homokozó, úszás, fürdőzési lehetőség, erdővel körülölelt terület.
Elmosta az eső.

Így aztán a városi művelődési házba mentünk zsíroskenyér partyra no meg jó sok sütivel. Ki mit sütött.
16 felnőtt és 15 gyerek.
Csapatépítő tréningek során használt játékokat is játszottunk. No erről majd később.
A házi feladat az volt hogy írjunk verset magunkról.

Lehetőleg olyant amiről a többiek nem ismernek fel bennünket. Egyedül az én versemből nem tudtak beazonosítani engem :) Szó szerint vettem a feladatot és tényleg azt az énemet mutattam amit nem feltétlenül ismernek/ismertek. :)

Megbocsátás

No mondja még nekem azt valaki hogy a nők érzékenyebbek a férfiaknál :)

Korán reggel el szoktam menni friss péksüteményt vásárolni a reggelihez. Annyira jó a hajnali nap .... Hetente 1-2 alkalommal neki is veszek vmi reggeli finomságot ... annyira jó friss még meleg péksütemény illata és íze. Olyankor az övét külön zacskóba kérem és felakasztom a bejárati ajtajára. Majd pedig skypen írok neki hogy a reggeli meglepetése az ajtaján van. Ismerkedjen csak a magyar ízekkel :)
Gondoltam akkor hétfő reggel is meglepem hátha oldódik a "görcse" :) amit okoztam neki szándékom ellenére.
Persze örült a reggelinek.

békülés

Az előző történet folytatása:
Hogyan "békültök" ti?
Azaz adott a tény: Bár akaratom és szándékomon kivül, de megsértettem valakit. Szeretném ha a benne lévő rossz érzés oldódna.
Mit tesztek ti ilyenkor? Hogyan zárjátok le a baráti "béketárgyalásokat"?

Látogatás

Adott egy szituáció.
Egyik barátunkat meglátogatja a nővére és az unokatestvére aki más városból érkezik. 1 hetet tölt a barátunknál.
Barátunk azt mondta hogy nem fog rájuk főzni mert nem szükséges.
A kérdésem az volt felé:
A testvéred azért jön hozzád hogy ingyen aludjon nálad és ingyen zuhanyozzon?

Ti mit reagálnátok erre a kérdésre?

Pókerarc, álarc vagy őszinteség?

A gyerekek őszinték. Nem rejtik véka alá érzéseiket érzélmeiket. Sem a pozitívat sem a negativat. (legalábbis szerintem)
Felnőttkorban ez kissé átalakul. Szerintetek felnőttkorban miért használnak az emberek egy része pókerarcot? Miért nem mutatják ki, mondják el verbálisan vagy nonverbálisan hogy milyen érzésük van?
Véleményetek?

Hová tűnt ... ?

Eltűnt. Hova? Nem tudom.
Hiányzik.
Naná hogy én is oka vagyok. Elhavazódtam a társasági adó, mérleg, helyiadó háromszögben. Nem volt energiám írni neki.
De akkor ő miért nem ír?
Tegnap mozi után kortyolgattam a forró csokit az étterem teraszán férjemmel és egy baráti házaspárral. Elviharzott mellettünk. Na jó, köszönt. De nem állt meg. Miért?
Bettivel és férjemmel napok óta ezen agyalok. Illetve hallgatják az agyalásomat.
Igen, valóban írhatnék neki. De miért nem ő ír? Egy kapcsolat akkor működik jól ha mindketten akarják. Oda és vissza is.
Ha én nem jelentkezem akkor neki is kellene. Nem?
Lehet hogy ezer dolga van, lehet hogy szerelmi bánatban szenved. Ki tudja. Pedig a kisgólyák is megszülettek már :)
Érdekes a világ. Talán előkerül, egyenlőre hagyom.
Hétvégén Székeshehérvárra indulnánk és úgy elhívnám. De honnan tudjam hogy ő most éppen örül annak hogy levegőt kap tőlem, vagy éppen észre sem veszi hogy "elveszítettük egymást" már lassan két hete :), vagy ő is várja hogy jelentkezzek.
Az idő mindent megold... ahogy Tibor mondaná.

Oktatási rendszer bemutatása filmen keresztül (angol felirattal)

Szerintetek a Fehér tenyér cimű filmet megtalálnám valahol angol felirattal?
Van ötletetek ha a magyarországi oktatási rendszert szeretném bemutatni egy filmen keresztül akkor melyik filmet nézessem meg Giulioval?
Természetesen angol felirattal lenne a legjobb ...
Vagy valami ötletetek van?

Fotók a netre (mik a lehetőségek)

Üdvözlet!
Valaki tud ebben a témakörben segíteni?

Múlt héten 3 napos Születés fesztivál volt Szentgotthárdon. Egy országos
rendezvényhez csatlakozott városunk.
A rendezvényekről rengeteg fotó készült. Előadókról, hallgatóságról,
gyerekekről. Minden és mindenki le lett fotózva hogy emlékbe meglegyen.
Szeretnénk ezeket a képeket feltenni a netre.
1., Mindenki láthassa ezeket
2., Ebből tudná mindenki kiválasztani hogy melyik is kellene neki.
Egyszerűbb mintha az üzletbe kellene végignézni a 800 fotót. Oda már
mindenki úgy menne hogy tudná hogy melyik is szeretné előhívatni/kinyomtattatni.

Nők Lapja pályázat, nyertem: Sóderparti olaszosan

Nók Lapjában jelent meg egy pályázat. A címe: Együtt az asztal körül.
Pályáztam és nyertem :)
Így aztán vasárnap Nők Lapja hétvégéjén leszek a Népligetben ahol élvezzük majd a nyereményt. :)

Ezzel az írással nyertem:

Sóderparti olaszosan :)

30 éves voltam amikor kezdtem úgy érezni ha ez így megy tovább, akkor a
családomért élek, de nincs családom. Mit is jelentett ez? Őrlődtem a
karrier és család között.

Születésnapomat követő héten felmondtam a multi cégnél, ahol a Pénzügyi
Osztályon dolgoztam.
Önálló lettem immár 8 éve. Itthon megnyitottam könyvelőirodámat ami
azóta is sikeres vállalkozás.