Nők Lapja pályázat, nyertem: Sóderparti olaszosan

 ( FébertI | 2009. május 19., kedd - 16:59 )

Nók Lapjában jelent meg egy pályázat. A címe: Együtt az asztal körül.
Pályáztam és nyertem :)
Így aztán vasárnap Nők Lapja hétvégéjén leszek a Népligetben ahol élvezzük majd a nyereményt. :)

Ezzel az írással nyertem:

Sóderparti olaszosan :)

30 éves voltam amikor kezdtem úgy érezni ha ez így megy tovább, akkor a
családomért élek, de nincs családom. Mit is jelentett ez? Őrlődtem a
karrier és család között.

Születésnapomat követő héten felmondtam a multi cégnél, ahol a Pénzügyi
Osztályon dolgoztam.
Önálló lettem immár 8 éve. Itthon megnyitottam könyvelőirodámat ami
azóta is sikeres vállalkozás.

Ettől az időszaktól kezdve már nem volt kérdés számomra hogy az
étkezések közös szertartások.
Együtt reggelizünk a két lányommal a 18 éves Rékával és az 5 éves
Ritával. Egyenlőre még reggeli közben megy a "harc" értem. Ritus
szeretne még reggel korán is kisajátítani, amit néha Réka hagy vagy
éppen nem hagy.

Ebédet legtöbbször férjem készíti el és a főétkezéshez már ő is
csatlakozik. Reggelire nem áll rá a gyomra, mondja ő. Bár szerintem a
kávé többet jelent számára.

Réka hazaérkezését követően együtt ebédelünk hármasban. Ekkor derül ki
hogy melyik osztálytársa kibe szerelmes éppen most, kinél mi volt
otthon, melyik tanár mit gondol a világról és az életről. Olyan mintha
találkoznék önmagam 20 évvel ezelőtti énjével. Élvezem hallgatni a
történeteket.
Vacsora az mindig közös. Legtöbbször csatlakozik hozzánk Bálint is, Réka
nagy szerelme. Élvezi hogy olasz mentalitású családként funkcionálunk.
Nagy hanggal vagyunk, vidámak és be nem áll a szánk. Az ő családja
olyan kis csendes. Réka szokta mesélni hogy ők étkezés közben sosem
beszélnek. Hát mi azt pedig nem bírnánk ki :)

Szomszédunkba egy szingli mérnök srác költözött Olaszországból. A
szomszédos Ausztriába jár át dolgozni. No aztán láttam én már őt
klaviatúrán enni. Gondoltam is magamban, hogy TE JÓ ÉG! Hogyan is lehet ezt.

Megismerkedtünk. ( nem volt nehéz, megy ez nekem ;) Azóta már főzött ő
is nálunk. Első alkalomra vörös salátás rizottót, majd Nőnapra pizzával
kápráztatott el bennünket.
A héten pedig spárgarizottót készített. Anyukája lelkének gondolom jól
esik hogy "kisfia" idegen országba barátokra lelt. Így aztán amikor
kiderült hogy felénk nem terem spárga, Olaszországban meg még spárga
fesztivált is rendeznek. Küldött.
Mennyei vacsorát főzött nekünk Giulio. Így most ott tartunk, hogy kell
még széket vennünk, hisz nem kevés alkalommal hatan vacsorázunk együtt
élvezve az élet és étel örömeit.

Gyerekkoromban olvastam ezt a svéd gyerekverset. Mély nyomokat hagyott
bennem. Már akkor is tudtam hogy nálunk MINDIG is SÓDERPARTIK lesznek :)

Siv Widerberger: Sóderparti

"Daniel,
aki az osztályunkba jár,
a vacsorát Sóderpartinak hívja.
"Sódert esztek vacsorára?"
kérdeztem egyszer
(mert szerintem ez a
Sóderparti
olyan lükén hangzik).
"Frászt" mondta Daniel,
"húst eszünk,
és mindenki nyomhatja a sódert,
és senki se mondja,
hogy fogd be a szád,
és mindig kipakolhatod,
ami a szívedet nyomja"
mondta Daniel, és nevetett.
Mégiscsak lükén hangzik, hogy Sóderparti.
De Ami a Szívedet Nyomja, az már igen!
Málunk csak olyan közönséges Vacsora van."

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Gratulálok :-)
---
/* No comment */
Ketchup elementál megidézése a sajt síkra

Szép írás. Gratula!
Aztán az olasz srác kinek udvarol jobban, neked vagy a lányodnak? :))

:)

Keresi a nagy Ő-t :)

A "P"-től jobbra keresse, de ne felejtse el a shiftet is megnyomni mellé.

Hát nagyon jó beszólás ez.
Olyan kár hogy angolul nem "ül" a poén.