"Felfedezéseim" egy túra kapcsán

 ( FébertI | 2009. július 6., hétfő - 13:48 )

Szombaton elmentünk Ritussal a gyógynövény túrára. Annyira szeretem Kétvölgyöt. Gyönyörű. Csönd, némaság, dombok, rétek, erdők, nyugalom.
Jó kis csapathoz tudtunk csatlakozni.
Persze én úgy képzeltem hogy a gyerekek milyen jól eljátszanak majd a felnőttek pedig a gyógynövényekről beszélgetnek majd.

Ez majdnem így is volt, csak hát Ritus gátlásossága miatt akadályozva voltam. Nem volt neki elég ha látja hogy hol vagyok szüksége volt hogy 3 méteres körzetben legyek. .. Normál állapotban fél óra az „oldódási” ideje. Valószínűleg érezte hogy én sem ismerek szinte senkit így aztán másfél órára tolódott ki neki amíg „elengedett”. Még végig kell gondolnom hogyan segíthetek neki, mert biztos nem túl érzés neki ez a félénkség.
Ilyenkor rácsodálkozok a világra hogy nekem pont nekem félénk kislányom van :) Én maga a nyitottság vagyok …

Így aztán én inkább a gyereksereggel töltöttem az időmet. Azért a lándzsás útifű szirup receptjeit még érzékeltem valamint tudom melyik levelet kell a lehorzsolt gyerekbőrre tenni. Bár a nevére már nem emlékszem. Gyerekkoromba rám is azt tették ;) volt bőven miért.
Túra után közös vacsorázgatás volt. Mindenki amit hozott összeadtuk.
Aztán pedig táncház. Nagyon jól esett. Moldvai táncokat és dunántúli táncokat tanultunk. Élveztem.
1 hónap múlva megrendezzük a következő táncházat is. Annyi felesleges görcsöt old a tánc szerintem. Mozgás, éneklés … fantasztikus volt.

Volt még élményem ezen kívül is. Annyira görcsösen ragaszkodtam eddig ahhoz valaki szóban fejezze ki amit gondol, érez. Persze tudtam és tudom hogy a nonverbális jeleket is nézni kell. De amikor eddig benne voltam a szituációban mint szereplő akkor kicsit másképpen érzékeltem.
Szombaton viszont olyan szépet láttam. Művészi filmbe illet. Akár zenét is lehetne szerezni hozzá.

Vonzódás, vágyódás … ezt a címet adnám neki.

A közös vacsorázásra megjelent apa-fia. Mivel nem ismertem őket (sem), ezért próbáltam mindig felmérni az este során hogy ki-kivel is van.
Aki a túra vezetője volt hölgy egy nagyon kedves szimpatikus asszony 6 gyermekkel aki orvos , pszichiáter is egyben. A fiúról nem tudtam eldönteni hogy a fia -e. Nem az volt.
A srác nem szólt egész este szinte semmit. Visszahúzódó de nagyon jóképű srác volt.

Vágyódott, vonzódott a hölgyhöz. Egyszerűen csodaszép volt ahogy lehetett látni ezen a srácon, hogy Judit testesíti meg számára a Nőt. Táncházban is „véletlenül” mindig egy pár voltak, de legalábbis egymás mellett táncoltak. Amikor megjelent a férj táncolni, a srác mindig tudta hogy neki egy lépéssel hátrébb a helye, hisz ő „csak” vágyódhat.
Szép volt. Annyi mindent megértettem ezen az estén. Egy csöndes srác, szavak nélkül is mennyire kifejező tud lenni. Csak látni kell őt, MEGLÁTNI.
A héten azért megkérdezem Judittól hogy ő ebből mit érzékelt.

Judit férje viszont velem flörtölt. Ami olyan jól eső érzés volt. Hisz nem volt tolakodó sem durva mégis olyan kellemes érzés volt, bár most találkoztunk először.
Meséltem hogy gyerekkoromban arról álmodoztam hogy majd a magyar államadósságot én fogom kifizetni. Nagyon sokszor csak azért néztem a Tv híradót hogy tudjam hogy éppen hol tart az adósság. Na jó... mostanában már nem álmodozom ilyenről, ez csak úgy előjött belőlem szombaton.
Aztán elmeséltem hogyha én valami régebbi korban születtem volna akkor én társalkodónő szerettem volna lenni. Az úgy illene hozzám. (gondolnám én)
Erre a férje annyira kedvesen megjegyezte hogy ő is ilyen társalkodónőre vágyna mint én.
Miért is esett ez jól? Talán azért mert mondhatta volna azt is akár, hogy ő meg tűzoltó akart lenni vagy vadakat terelő juhász … :) de akár csak simán csodálkozhatott volna vagy témát vált...
De valahogy ebben a mondatában és hanglejtésében benne volt, hogy elfogad úgy ahogy vagyok és szimpi vagyok neki.
11 kor hazajöttünk bár Rita sérelmezte mert még maradt volna a gyerekekkel. De hát vasárnap indultunk Győrbe, addig meg aludni is kellett még kicsit.