Pókerarc, álarc vagy őszinteség?

 ( FébertI | 2009. június 12., péntek - 15:37 )

A gyerekek őszinték. Nem rejtik véka alá érzéseiket érzélmeiket. Sem a pozitívat sem a negativat. (legalábbis szerintem)
Felnőttkorban ez kissé átalakul. Szerintetek felnőttkorban miért használnak az emberek egy része pókerarcot? Miért nem mutatják ki, mondják el verbálisan vagy nonverbálisan hogy milyen érzésük van?
Véleményetek?

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Ez talán azzal kapcsolható össze, amikor az ember bizonyos korban rájön hogy a mellébeszélés, füllentés, hazugság, tagadás, stb. plusz előnyökhöz juttatja. Gondolok itt a büntetés, felelősségre vonás elmaradására, esetleg olyan dolgok megszerzésére amik anélkül nem lettek volna. Ez persze nem pontosan a témáhzo kapcsolható de ez jutott eszembe.
------------------------------------------
Desktop: AMD Athlon X2 6000+, 2GByte DDRII, Mandriva Linux 2009.1 "Spring"
Laptop: Acer Aspire 3692, Celeron M 1,6Ghz, 1,5GByte DDRI, Mandriva Linux 2009

Kis korban még van hova futnod ha történik valami, és nyomban beszámolsz anyunak/apunak, hogy milyen gonosz volt az 1ik padtársad ( ezt persze a gyerekek sokszor ki is használják ).. idősebb korban ez megszűnik, és átveszi a "magam oldom meg a problémáimat" ( legalább is megfelelően sok pofoz az élettől szerintem ezt gond nélkül kihozza az emberekből) . Viszont épp ezért másnak nem nagyon mutatják ki, hogy mit érzel, és ezzel kevesebb támadási felületet adsz magadnak.. => önvédelem a pofonok elől..
____________________________________
Az embert 2 éven át arra tanítják hogyan álljon meg a 2 lábán, és hogyan beszéljen... Aztán azt mondják neki: -"Ülj le és kuss legyen!"..

Mi van a pozitiv érzelmekkel? Annak a kimutatásával?

Az ember megtanul csendesen örülni annak, amikor véletlenül épp nem pofont kap az élettől? :)
____________________________________
Az embert 2 éven át arra tanítják hogyan álljon meg a 2 lábán, és hogyan beszéljen... Aztán azt mondják neki: -"Ülj le és kuss legyen!"..

Miért kell csöndesen örülni?
Miért nem lehet megosztani azzal aki miatt örülsz vagy akivel együtt örülsz... vagy egyáltalán csak azt a tényt megosztani mással hogy szép az élet (éppen akkor ;), hogy boldog vagy?

Nemtom.. Én vhogy úgy vagyok vele, hogy ha örülök valaminek akkor azt csendesen teszem.. valahogy megszoktam, hogy inkább csak a pofonok jönnek, és az ember elég pesszimistává válik, hogy ha most kapott egy gumicsontot, akkor a következő már lehet az átlagosnál fájdalmasabb élmény lesz..
____________________________________
Az embert 2 éven át arra tanítják hogyan álljon meg a 2 lábán, és hogyan beszéljen... Aztán azt mondják neki: -"Ülj le és kuss legyen!"..

Szerintem egy szó a megoldás: Irígység.

Ha te örülsz, akkor mások elkezdenek irígykedni. Utánna meg jön a FÚRÓGÉP.
Szerintem.

Mert kirúgnák őket a munkahelyükről. :-)

KisKresz

Nem egészen felnőttkorban alakul át. Kb. 5-7 éves kor körül alakul ki a kegyes hazugság intézménye. :)

Az érzelmek kimutatása szerintem sebezhetővé tehet vagy a sebezhetőség látszatát keltik.
Ezt elkerülendő elrejtik az érzelmeket. (Szerintem sok inkább elfojtja.)

A gyerek nem tud hazudni (és később sem megy jól neki: eltakarja az arcát stb). De később megerősítődik, hogy így könnyebben kerüli el a büntetést és könnyebben ér el jutalmat....

Olvasd el Csernus konyvet a puha pocsokrol (o fogalmaz igy). Ja a konyv cime velosen csak ennyi: A ferfi.

SPAMtelenul - POP3 spamszuro szolgaltatas

Nem olvastam még el ezt a könyvet.
Előbb utóbb elfogom olvasni mert érdekel.

Szerintem azert mert minel tobbet mutat meg magarol valaki, annal jobban kiismerheto, ezzel pedig elorejelezhetok hibas dontesek pl. Na azt meg vegkepp senki nem akarja hogy egy akarmilyen versenytars elobb tudja hogy el fogja rontani, minthogy o maga elkovetne a hibat.

Álarcba kell(ene) élni az élet nagyrészét akkor szerintetek?

Az emberek nagy resze fele, nem az ido nagyreszeben.

Én gyerekkoromban sem mutattam ki soha az érzelmeimet, de ez Asperger-szindróma mellett nem is olyan meglepő :)

"Színház az egész világ, s színész benne minden férfi és nő"...
Azért rejtjük el az érzelmeinket, mert ebből vagy előnyünk származik, vagy elkerüljük vele, hogy hátrányba kerüljünk.
Pl ha arcodra van írva, hogy félsz egy illetőtől, őt ezzel magabiztosabbá, agresszívebbé teszed. Ugyanezzel az emberrel szemben egy magabiztos "álarc" megvéd, sőt, esetlegesen ő kezd félni tőled. Minden technológiánk, és fejlett gondolkodásunk ellenére az ember agya csak egy túlfejlett majomagy, az alap falka/csapatösztönök ugyanazok. Ilyen szinten az ember ugyanolyan falka hierarchiát alkalmaz, mint a kutyák, vagy a páviánok/csimpánzok. Mivel ez tőlem rendkívül idegen, kb egy évtizedembe került megérteni, és rájönni, hogyan használhatom ki a majomösztönt. Azóta nem nagyon van gondom, de egy bonyolultabb munkahelyi fúrás/ellenségeskedés a mai napig számomra gyakran érthetetlen.

---------------------------------------------------------------------------------
A Linux nem ingyenes. Meg kell fizetni a tanulópénzt.
Az emberek 66 százaléka nem tud számolni! Gondoljatok bele, ez majdnem a fele!!

Én úgy vagyok vele, ha valami jó, akkor arról érdemes beszélni. Ha valami nem jó -- nyilván a probléma nagyságától függően próbálom tolerálni. Ha nem megy, akkor persze szólok, de úgy, hogy abból a jobbító szándék érződjék. Ezekkel összhangban azért úgy gondolom, hogy az érzelmek kimutatása kiszolgáltatottá tesz. Persze sok helyzetben ezt érdemes felválani, de néhány helyzetben nem. Ez eléggé szubjektív dolog, de ha mindenki olyan nyíltan fogalmazna mint a gyerekek, akkor szerintem sok vidám ember lenne, de még több sértődött.

KAMI | 神
--
Támogatás | OxygenOffice | Fordításaim és SeaMonkey