Ma reggel csipogott a telefonom: megjött a diákhitel. Szal lehet menni telefont venni :D
Imádott kis Sony Ericsson k750i-m kezdett megöregedni. Sajnos, nem olyan rég leejtettem, aminek következményeként lehet, hogy megsérült az alaplapja, vagy valamilyen csatlakozója, és ezért sokszor spontán kikapcsolt manapság, "elvesztette" a SIM kártyát stb.
Nomeg, be kell valljam: eljárt felette az idő. Fizikálisan is, és tudásban is.
Mindig is Sony-Ericsson párti voltam, de az a töketlenkedés, amit ez a cég rendezett az utóbbi években, sajnos rákényszerített, hogy elhagyjam "márkahűségem". Sehol se járnak "okostelefon" téren, ezért körülnéztem, hogy értelmes áron mit kaphatok.
Minthogy manapság sokat netezek telefonról, és könyveket/dokumentumokat is olvasok, arra volt szükségem, hogy jó nagy kijezővel rendelkezzen a telefon. Netezésből kifolyólag wifi alap, tehát itt is nagy volt már a szórás. Minthogy sokszor egyedül mászkálok az utcán, jól esik zenét is hallgatni: nagy tárhely a sok-sok zenének.
Ja, igen, és ami azért a legfontosabb volt: legyen olyan kraftos, hogy pdf-et, ms-office ill. ooo-odf -et is tudjak vele olvasni.
A baráti körömben egy-két embernek már volt ilyen telefonja, némi tesztelgetés után úgy döntöttem, hogy ez a telefon jó választás lesz. Minthogy mass storage-ként is tudom használni, linuxszal is teljesen kompatibilis (poén: amikor rákerestem, hogy "nokia 5800 linux" , az első találatok közt egy fórumot találtam, ahol arról ment a diskurzus, hogyan lehetne erre a telefonra linuxot hegeszteni :D)
Az érintőképernyő már nem volt feltétlenül fontos, ez csak hozománya annak, hogy ekkora képernyő mellé már nemigen fér el egy rendes billentyűzet. Csúszkás/kihajthatós telefonoktól valahogy mindig ódzkodtam, olyat nem szerettem volna.