Nem vagyok új gyerek a Linux világban, amióta a hosting szó megjelent nálunk azóta van szerverem, amit üzemeltetek, de számomra a Linux desktop éve sose jött el. Igaz voltak próbálkozásaim, időnként megszállt a Linux telepítés védőszentje, de pár nap kötőjel pár hét után visszatértem a Windows pszichedelikus hatása alá. Valahogy nem okozott olyan hatást, mint a "basszus, ez a szex kurva jó volt". Próbáltam kiismerni, de olyan bonyolult volt, hogy az egér világában csillió konfigfájlt és a hozzátartozó programot megismerni, az maga volt a pokol bugyra. Apa zenél. Elég volt a szerveren ismerni ezeket.
Hát ma, 17 óra környékén elkészítettem az USB Ubuntu telepítőt. Hosszú ideig teszteltem virtualizált környezetben az asztalt, és nagyon tetszett. Belevágtam. Kicsit fura volt, hogy az UFI és a DRM driverek miatt jelszót kér, de nem adtam meg, minek. Ha bekapcsolom a gépet, annak célja van, és nem úgy ülök le a gép elé, hogy a BIOS után jelszót kér. Tovább mentem jelszó nélkül. Mentem volna. De 17:16-kor a telepítés közepén megszakadt az internet. OrbáNet-em van, A telepítő viszont valahogy lefutott, a frissítéseket kihagyta. Kis diszpécser traccsparti után holnap jön a szerelő, mert látják, hogy rendszeresen megszakad. Nekifutottam. Szuper login képernyő. Felismerte a laptopra dugott HDMI kábeles monitort. Nagy volt az öröm. A laptop középen van, mellette jobbra és balra két 24"-os monitor. A HDMI megy, szuper. Húzom balra az egeret, erre van a HDMI-s monitor, hát nem megy. Jobbra ismerte fel. Jobbra húzva jutott az egér a baloldali monitorra. Nem akadtam fel, majd jól beállítom. Be is léptem, jobb egérgomb a háttérre, dejó, be lehet állítani. Ja. Csak amikor a téglalapokat felcseréltem a beállításokban, elszállt, és visszajött a fordított állapot. Lépjünk ki, kezdjük újra, hátha csak valami pici félreértés a Cononical és részemről. Login, jelszó ír, hát nem megjelent egy pici fogaskerék a jobb alsó sarokban? Tuto van opacity rajta, mert alig lehet látni, ráadásul a laptop képernyőjén olyan kicsi, hogy Liliputiak magabiztosak lennének mellette. Nézem, waylend. Meg jelzés nélkül fölötte egy másik. Ez volt kijelölve. A férfi nemiszerv és a csodálkozásból létrejött hangos felkiáltás hevében kiválasztottam a wayland-et. Belép, szuper az egér irány.
Jajj de jó, kettő a háromból működik. Úgy voltam, mint Éva a paradicsomban, nem gondoltam, hogy következmények lesznek, töltsük le a drivert a gyártótol. A másik monitorom egy Dell DA100-as USB-re dugható cucc, VGA, USB, net, hangkártya, telepítem. Meghajtó letölt, mint a Windowsnál, ott jól bevált a módszer, csináljuk. A difult jeszek után megállt a telepítő, DRM telepít, és áll. Nem a sors keze volt, hanem az enyém, véletlenül átméreteztem az ablakot. Unatkoztam. Megváltozott az ablak és jelszót kért, mert z UFI és DRM az jelszó, és adjam meg. Hát elég bugos a telepítő ebben az esetben, játszottam az ablak sarkával, ide oda mozgatva sikerült kikényszeríteni belőle mit akar tőlem. Amúgy nem látszódott semmmi. Átvergődtem jelszó nélkül rajta, majd kiírja, hogy az én hardverem openszósz meghajtós de bútoljak. Boot, elindul, wayland, de szuper, HDMI megy, USB nem. Google. Jött az openszósz és a keresés, meg is lett. Github, telepítő lépésről lépésre, mint a nyú kidsz on the blokk. Persze telepítés után írja post install elolvas fontos.
Ebben a pószt installban le volt írva hogy NOOOO UFI és NOOO wayland. Ezt nem pre installnak kellene hívni? Ráadásul másik oldalon is van. Kikapcs, BIOS, UFI kikapcs, új telepítés. X11 belépés.
Innentől ment minden mint az ágyba karika csapás. Három kijelző, egér szuper. Na ja, de a laptop kijelző csak 15.6", mellette meg két 24". Olyan kicsik a betűk a laptopon hogy nem tudtam hogy fel vagy le vegyem a szemüveget. Vindózról jött ember azt mond amit akar, és úgy is cselekszik, álítsuk át, scaling a laptopon 125%, monitorok maradjanak 100%, mint a Windows, de szuper lesz, gyorsan főztem is kávét, tej a mikróba, szuper tejeskávét szürcsölgetve kezdődhet a telepítés, belakhatom az Ubuntut. Egyik kezemben a tejeskávé másikban az egér, beállítom, kattintok, hát hirtelen nem volt fontos a tejeskávé. A 2 24" az olyan lett mintha 400%-al felnagyították volna, a laptop kijelző középen viszont szuper volt. Le a kalappal a fejlesztők előtt. Tényleg. Csak a lényeg nem működött. Valahogy sikerült a jobb oldali monitoron, a 400%-os nagyításos kilógó ablakon jó lesz ez, biztos boot kell mint a Windows-on, kattintani, boot, hát nem volt jó. Itt kicsit meginogtam, biztos ami biztos csináltam Windows 11 telepítő USB-t az elején. Visszaállítottam, minden szuperül ment, csak a laptop volt olvashatatlan. Jobbra nézel, balra nézel, majd középre, és fókuszálni kellett, hogy az agy felfogja, ma túró van.
Nézegettem a beállításokat, és végül a laptop felbontását levettem 1600x900-as felbontásra. Így kb egyforma betűméreteket kaptam. Szép is. Telepítettem.
Szeretem a konzolt, meg a Midnight Commandert, de az Ubuntu alap terminál készítők bárhol is legyenek, nem hiszem hogy szóhoz jutottak a csuklástól. Ez a vitualizált környezetben nem jött elő mert SSH-t használtam Windowsról Ubuntura, de itt a gyorsbillentyűk használhatatlanok voltak. A terminál átvett elég sokat az MC-től, és bosszantó volt. De tényleg. Ritkán káromkodok, de ez kihozta belőlem. Na de a lehetetlen és a tehetetlen nem én vagyok, Xterm fel, fira code fel, screen fel, screenrc beállít, xresources beállít, és végre megnyugvást találtam.
Beállítottam mindent amit szeretek, minden tökéletes. Ez az a amire azt mondhatom, igen, szép, és működik. Gyors mint az állat, nem fut a háttérben heurisztikus keresés, ami millió mintavételt ellenőriz minden biten. Szuper. Ez a Linux, nem az a Linux amelyik csalódást okoz. Egyszerűen csodálatos.
