Manapság egyre többet hallani a *BSD rendszerekről. Sokszor használjuk a FreeBSD, NetBSD, OpenBSD, PicoBSD, stb. szavakat, de bizony sokan nem tudják, hogy mit is jelent a BSD rövidítés.
Mivel "BSD-zni" manapság divattevékenység lett, sokan csak azért BSD-znek, hogy elmondhassák, Ők bizony az elithez tartoznak, úgy gondoltam, nem árt tudni, hogy honnan is jöttek ezek a rendszerek. Hogyan indult el ez az egész a Berkeley Egyetemen, kik voltak azok, akik nélkül Theo de Raadt, Matthew Dillon és a többi BSD hacker nem biztos, hogy itt tartana.
Hát lássuk. A Berkeley Unix 20 éve - I. rész:
"Ken Thompson és Dennis Ritchie 1973. novemberében mutatta be az első Unix papírokat az Operációs Rendszerek Alapelvei Szimpóziumon (Symposium on Operating Systems Principles) a Purdue Egyetemen. Bob Fabry professzor - aki a Kaliforniai Egyetemem tanított Berkeley-ben - ellátogatott a rendezvényre, és azonnal érdeklődni kezdett az iránt, hogy hogyan kaphatna egy példányt a rendszerből, hogy a Berkeley-n kísérletezhessen vele.
Ebben az időben a Berkeley-nek csak egyetlen nagy mainframe számítógépe volt, amely kötegelt (batch) feldolgozást végzett. Így ahhoz, hogy a kísérletek megkezdődhessenek először egy PDP-11/45 gépet kellett szerezniük, amely képes volt az akkori aktuális Unix Version 4-et futtatni. A berkeley-i Számítástechnikai Tudományok tanszék (Computer Science Department at Berkeley), összefogva a Matematika (Mathematics Department) és a Statisztikai tanszékkel (Statistics Department) közösen vásároltak egy PDP-11/45-öt. 1974 januárjában a Version 4 szalag (annak idején még mágnesszalagon (tape) tárolták az adatokat) megérkezett, és a Unix Keith Standiford végzős hallgató által telepítésre került. ""Habár Ken Thompson nem vett részt a Berkeley-ben folyó telepítési munkálatokban, hamarosan mégis szükség volt a segítségére, mert ki kellett találi az okát néhány furcsa rendszer leállásnak. Mivel a Berkeley-nek csak egy 300-baud-os akusztikusan csatolt modeme volt - amely még "auto answer" képességgel sem rendelkezett - Thompson megkérte Standiford-ot, hogy menjen le a gépterembe és helyezze a telefonkagylót a modembe. Ezen keresztül tudta Thompson New Jersey-ből távolról debugolni a crash dump-okat.
Számos rendszerösszeomlást a lemez vezérlő azon hiányossága okozott, hogy nem volt képes megbízhatóan végrehajtani az átfedéses kereséseket (overlapped seeks) a dokumentáció ellenére. A Berkeley 11/45-öse volt az első olyan rendszer, ahol Thompson először találkozott két lemezzel ugyanazon kontrolleren! Thompson távoli hibakeresése volt az első példa a Berkeley és a Bell Labs általi együttműködésre. A Bell Labs kutatóinak az együttműködésre való hajlandósága, a munkájuk eredményének megosztása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Berkeley-nél gyors fejlődésnek indult a szoftverek tökéletesítése.
Noha a Unix hamarosan megbízhatóan futott, az együttműködés a számítástechnikai, matematikai és statisztikai tanszék között problémákba ütközött. A metamatikai és a statisztikai tanszék futtatni szerette volna a DEC RSTS rendszerét. Sok vita után arra a kompromisszumos megoldásra jutottak, hogy mindegyik tanszék kap egy 8 órás időszeletet; a Unix 8 órát futhat, míg az RSTS 16 órás futása jogosult. Hogy a dolog korrekt legyen, az időszeleteket rotálták minden nap. A Unix futott reggel 8-tól délután 4-ig az egyik nap, délután 4-tól éjfélig második nap, és éjféltől reggel 8-ig harmadik nap. A bizarr ütemezés ellenére a tanulók jobban szerették az operációs rendszerek kurzust a Unix gépen végezni, mint a kötegelt gépen.
Eugene Wong és Michael Stonebraker professzorok akadályozva voltak a kötegelt környezet korlátai miatt, így az Ő INGRES adatbázis projektjük csoportja volt az első, amely átköltözött a kötegelt (batch) gépekről a Unix nyújtotta interaktív környezetbe. Hamarosan elviselhetetlenül kevésnek találták azt a gépidőt, amely a rendelkezésükre állt a 11/45-ön, ezért 1974 tavaszán vásároltak egy 11/40-est, amely már az új Version 5-öt futtatta. Azzal, hogy 1974 őszén kiadták az INGRES első terjesztését, az INGRES projekt volt az első csoport a számítástechnikai tanszéken, amely terjeszteni kezdte a szoftvereit. Néhány száz INGRES szalagot szállítottak le az elkövetkező 6 évben, amellyel megalapozták a Berkeley hírnvét az igazi rendszerek tervezésében és megalkotásában.
Annak ellenére, hogy az INGRES projekt elhagyta a 11/45-öt, még mindig kevés gépidő állt rendelkezésére a tanulóknak. Hogy csillapítsák a hiányt, Michael Stonebraker és Bob Fabry professzor 1974 júniusában kihirdette, hogy két oktatói 11/45-öst szereznek be a számítástechnikai tanszék számára. 1975 elején a pénz össze is jött. Valamikor ebben az időben jelentette be a DEC a 11/70-et - azt a gépet, amely sokkal jobb képességekkel rendelkezett, mint a 11/45-ös. A két 11/45-ösre félretett pénzből inkább egy 11/70-est vásároltak, amely 1975 őszére meg is érkezett. A 11/70-es érkezésével egy időben Ken Thompson úgy döntött, hogy kiveszi egy éves kutatói szabadáságát, és mint vendég professzor meglátogatja a Berkeley-t, a korábbi iskoláját. Thompson Jeff Schriebman-nel és Bob Kridle-lel együtt feltelepítették a legutolsó Unix verziót, a Version 6-ot a 11/70-re." ---->
Folytatás itt.
Javításokat, magyarosításokat szívesen veszek a hozzászólásokban.
Dru Lavigne - kedvenc BSD guru tanárnőnk - a