A sorozat tegnapelőtti részében a BSD korai éveivel ismerkedhettünk meg, míg a tegnapi részben a BSD hírnevének erősödést kísérhettük figyelemmel a DARPA támogatás kezdetétől egészen a 4.2BSD megjelenéséig. Ma a 4.3BSD-ről, a
Networking, Release 1-ről és a 4.3BSD-Reno kiadásról lesz szó. Megtudhatjuk, hogy hogyan csatlakozott Keith Bostic a projekthez, és hogy miért lett az egyik BSD kiadás a szerencsejátékról híres San Reno után elnevezve.
Lássuk:"4.3BSD
Mint ahogy a 4.1BSD kiadásának idején, a kritikák most is hamar jöttek. A legtöbb panasz a rendszer lassúságára vonatkozott. A probléma - nem meglepően - az volt, hogy az új megoldások nem lettek finomhangolva, és számos kernel adat struktúra nem felelt meg az új felhasználásnak. A Karels és McKusick első éve azzal telt hogy hangolták és csiszolták a rendszert.
Két év rendszer polírozás, hálózati kód javítása után 1985 júniusában az Usenix konferencián bejelentették, hogy a 4.3BSD megjelenése a nyár után várható. De a megjelenéssel kapcsolatos számításaikat a BBN-esek (Bolt, Beranek, és Newman) hirtelen keresztülhúzták. A BBN-esek kijelentették, hogy Karels-ék nem frissíthetik fel a 4.2BSD-t az új hálózatos kódjukkal. Helyette a még mindig az évekkel azelőtt kapott, és azóta folymatosan hackelt kezdeti prototípus kódját kell használniuk. Panaszkodtak a DARPA-nak, hogy a Berkeley implementálta a csatolófelületet, míg a BBN implementálta a protokolt, így a Berkeley-nek a le kell cserélnie a TCP/IP kódot a 4.3BSD-ben a BBN-féle implementációra."
Folytatás itt.