LGee/MTB #3 - Dream trail

Pest 'flatland' - Árpád-híd - Kolosy tér - Szépvölgyi út - Fenyőgyöngye - Hármashatár-hegy [1] - Fenyőgyöngye - innen terepen: Látó-hegy [2] - Árpád-kilátó [3] - Vaskapu-hegy / Apáthy-szikla [4] - ismét aszfalton: Nagybányai lépcső - Csalán út - Battai lépcső [5] - Pasaréti út - Városmajor/Fogas [6] - Diós árok - ?? lépcső (Rőzse utcával szemben) - Alsó Svábhegyi út - Felső Svábhegyi út / Galgóczy utca / Városkúti út [7] - Istenhegyi út [8]

A részletek:

[1] Aszfalton mentem fel, és útközben láttam egy nyulat is. Az út egyre siralmasabb állapotban van, de legalább kicsit lassítja az autókat. Fenn több bringás is volt, néhány freerider srác ült az adótorony mellett. Felmentem a "nagykavicsos" emelkedőn, negyedórával utánam ugyanott feljött egy cyclocrossos srác is (ez lényegében az áttételeket leszámítva egy standard országúti, ujjnyi széles aszfaltgumikkal)... Na, itt kezdődik a bringatudás. Gyorsan tovább is ment, pedig szívesen beszélgettem volna vele a technikáról.
Tettem egy kört az erdőben is. Közben a csúcsról legurult az adótoronynál dolgozó technikus is az autójával a Rekettyés büfé/hangár felé, egy kb 40%-os, ökölnyi méretű sziklákkal megszórt lejtőn... A parkolóban 5-6 autó is volt, köztük egy láthatóan nem széria 6er BMW is.

[2-3] A Józsefhegyi SE régi kedvelt edzőterepe, a Látó-hegy felé feltekertem a mászófalhoz, ahol 4-5 ember is gyakorolt éppen. Fogalmam sem volt, pontosan merre járok (nem is számított), de végül átjutottam az Árpád-kilátóhoz. Az ezt követő lejtőn eszembe jutott, hogy megpróbálhatnék gurulás közben felvenni egy videót a telefonommal, de túl szélesnek bizonyult ahhoz, hogy a fogaim közé vehessem :-)

[4] Ezután következett talán a legszebb része az útvonalnak: a Törökvész út tetejétől induló, a Vaskapu-hegyi villák alatt az Apáthy-szikláig vezető ösvény, aminek közelében rejtett helyeken hajléktalanok is tanyáznak. Itt már vettem a "bátorságot" a meredek lejtőkhöz is, ami a tereptől jócskán elszokva, az 1.6" WTB AllTerrainasaurus külsőkkel nem is annyira egyszerű móka. Nem félek az eséstől, de ha nem muszáj, akkor minek? :-)
Sajnos későn jutott ezembe, hogy az Apáthy-szikla természetvédelmi terület, és habár biztos, hogy *én* nem okoztam kárt azzal, hogy ott átgurultam, legközelebb ezt a részt el fogom kerülni.

[5] Ezután egy nagy levegő, és jöhetett a Nagybányai lépcső végigzúzása, persze csak afféle vasárnapi freerider stílusban. Két kanyarral arrébb pedig a Battai lépcsőn, majd a patak túloldalán a Napraforgó közben is lépcsőztem.

[6] A Pasaréti úton letekertem a fogaskerekű végállomásához innivalót venni, de sajnos csak kóla akadt, kellett a cukor, ezért az ásványvíz nem jöhetett szóba. A "életveszély megszüntetése" miatt felújítás alatt lévő Szt. János kórház bejáratánál megittam az üdítőt, közben azon tűnődtem, hogy az ott parkoló Lexus RX440h mekkora eséllyel lehet az egyik orvos tulajdona. Épp mikor befejeztem, eltekert a hegy felé egy srác egy fehér Superiorral. Ismerősnek tűnt, mintha pár napja láttam volna egy webes albumban. Utolértem, megelőztem és köszöntem neki - valóban őt láttam. Sajnos a következő sarkon másfele fordult, így nem tudtam szóba elegyedni vele.

[7] Az utolsó mászás következett, eredetileg egyszerűen csak fel akartam menni végig a jól ismert Diós árkon, de valahol félúton, a Rőzse utcánál van egy lépcső, ami mellett van egy rámpa is. A kihívást keresve feltekertem ezen, így jutottam az Alsó, majd egy másik lépcső mellett a Felső Svábhegyi útra, ami egyenesen a Galgóczy utcában, majd a Városkúti útban folytatódik. Kiderült, hogy ez egy kicsit hosszabb, de annál kellemesebb útvonal, sokkal látványosabb környezetben. Az ilyen helyeken jellemző a régi, 30-40 éve épült társasházak és a luxusvillák szomszédsága. Ha egyedülálló lennék, biztosan mindent megtennék, hogy ilyen helyen legyen a lakásom, már pusztán a levegő és a növényzet miatt is. A kutyasétáltató néni is viszonozta a köszönésemet, biztosan azt gondolta, hogy az utcában lakom. :-)

[8] A Béla király útját elérve drasztikusan vége szakadt a 15 km/h-s araszolásnak, és hamarosan már 60 km/h körüli tempóval gurultam lefelé az Istenhegyi (Godhill) úton a Déli felé, ahonnan már társasággal folytattam az utamat.

A programnak ezzel nem volt vége, de az Árpád-hídnál szerzett felütéses defektet leszámítva innen már semmi különös "riding experience" nem következett. A defektet úgy sikerült összeszedni, hogy alacsony volt a nyomás a gumikban (~2 bar), és a Szentlélek térről a villamosmegálló felé vezető lépcső babakocsi-rámpáján tekertem fel, aminek az alsó része le van törve. Ehhez csaptam hozzá a hátsó kereket. Csak fenn a hídon eresztett le a gumi.

---

Térképek: Budapesti Erdészet - Merre induljunk? (ösvények, turistautak, földrajzi elemek), illetve Google Maps (utcák)