Valós riport egy magyar metálfesztiválról...

Ahogy írtam, a hétvégén kimentünk Emmával Metalfestre, a Csillebércre. Elég vegyes érzelmekkel (és kurva sok csomaggal) indultunk neki. Egyrészt azon gondolkodtam, hogy mi lesz ha megint nem tudok uralkodni magamon (lásd május 14), másrészt örömmel vegyülő izgalom is volt bennem: első ottalvós, sátrazós fesztiválom, amire ráadásul esőt és zivatart jósoltak, viszont legalább egy tucat zenekar fellép akiket szeretek és nagyon kíváncsi vagyok rájuk.
Persze, mint mostanában a legtöbb dolog az életemben, ez sem indult zökkenőmentesen.
Székesfehérvárról indultunk vonattal 13:38 kor, ami elvileg 14:45-re be kellet volna érjen. 90-es busz megy a Csillebércre a délitől, ami még max. 45 perc. Elvileg... A vonatunk kb. 30 percet késett. Aztán a bejártnál további fél órát kellet várnunk a belépésre, mivel Emmának még nem volt jegye, és nem volt nyitva a kassza valami miatt. Sebaj. Közben egy srác whiskyvel kínált, de inkább visszautasítottam. Elhatároztam ugyanis, hogy a hétvégén nem iszok töményet.
Végül is bejutottunk, de a becélzott Eluveitie koncertről lemaradtunk. Közben kitört a zivatar is, úgyhogy éppen el tudunk bújni az egyik épület fedett bejárata alá. Gyorsan kerestünk alkalmas helyet a sátornak, ami egy kisebb domboldal tetején volt, hogy még véletlenül se alattunk álljon majd meg a víz. (Mellesleg kb. 15 méterre az egyik sörsátortól, ami egy szempontból előnyös volt, más szempontból meg nem igazán, de erről majd később). Volt aki már felállította a sátrat a zivatar előtt, és mire visszaért koncertről, azt egy hatalmas tó közepén találta.
Sátorverés közben csatlakozott hozzánk a kedvenc kollégám (Huncraft), segített is felállítani a sátrat aztán hárman elindultunk Nevermore koncertre. Jó zenét játszanak, dallamos, változatos, technikás, és kegyetlen gitárszólók. Csak egy albumukat ismerem, arról viszont játszottak két számot, többek közt a kedvencemet is: Inside four walls. Nagy bulit viszont nem csináltak, mi is csak hallgattuk a koncertet.
A Deathstars-on viszont már volt pörgés, mi is bementünk Emmával a sűrűjébe. Itt sajnos tapasztaltam, hogy egy ember is képes tönkre baszni sok sok ember szórakozását. Nem értem, hogy egyesek miért nem értik meg, hogy a pogó nem balhé és leginkább nem tömegverekedés. Kicsit felbasztam az agyam amikor azt láttam, hogy volt akiket hátulról lökött meg két kézzel, vagy valakibe belerúgot... Ettől az egy baromtól eltekintve kurva jó buli volt.
Egy kis pihi meg sörözés (ami, ha nem is mondom külön, de ment minden nap a koncertek előtt-között, de csak módjával, egyik nap se rúgtunk be...) aztán bepróbálkoztunk a Sonata Arctica-val, amiről többek közt itt olvastam a HUP-on. Hát... kissé csalódás volt... egész egyszerűen szar volt a keverés szerintem, pedig a hangosítópult előtt álltunk. Így az egészből nem sok jött át, a gitárok mintha egy hangon szóltak volna, mindent elnyomtak, még a dob hallatszott, de az ének élvezhetetlen vonyítás volt számomra.
Első nap mérlege, 4 koncert, egyről lekéstünk, egy izgalmasan telt, egy jó buli volt, egy meg élvezhetetlen. Érdekes még, hogy volt egy étterem szerű hely is a táborban, ahol CD-ről ment a zene. Igazából az érdekes az volt, hogy a DJ vak volt és süket is. Nem vette észre hogy mindenki hosszú hajú, és feketében van, és nem hallotta a fújolást amikor disco számokat kezdet el nyomni.
Aztán nemsokára megtapasztaltuk a sörsátorhoz közeli költözés árnyoldalát: akik még nem fáradtak el még hajnali 5-6-ig ittak és énekeltek. Nem tudtunk nagyon aludni tőlük. De hát ilyen egy fesztivál, nem haragszunk rájuk. :D
Reggel viszont rohadtul élveztem, hogy miután kinyitottam a szemem és kimásztam a sátorból, 5 perc múlva már KV+cigi+sör kombó volt a kezeinkben :D
Napközben valamikor kisétáltunk a közeli kisboltba némi kajáért (bent rettenetesen drága volt minden, de legalább kaját meg ásványvizet be lehetett vinni), plusz szembejött egy lángosos, úgyhogy azt nem lehetett kihagyni. Jó fokhagymásan, hogy a vámpírokat elriasszuk!
Aztán egy kis pihi után irány a Brainstorm koncert, ami egy teljesen átlagos heavy metal buli volt. Nem ismertem őket konkrétan, de kellemes, pörgős jó zenét játszottak. Kicsit átmozgattuk magunkat az esti Finntroll előtt.
Amikor a sátorból kijöttünk éppen csak annyi időnk volt, hogy átfussunk a szemközti sörsátorba, és leszakadt az ég. Legalább 20 percen keresztül szakadt, rengetegen voltunk a sörsátorban szinte lépni se lehetett, és a végén már elég rendesen tele volt vízzel a sátor alja. Azon csodálkoztam, hogy kurvára nem érdekelt az egész. Hogy beázhat a sátrunk, mi lesz a cuccunkkal stb. Ott helyben annyira leszartam. Rájöttem, hogy úgyse tudunk mit csinálni, maximum az égzengéseket üvöltöttük túl kórusban (szerintem csak azért, hogy a lányok meg ne ijedjenek:D). Egy korsó sör múlva elállt az eső, hatalmas dagonya marad utána. Mindenki térdig sárosan útnak indult megnézni, mi marad az ideiglenes lakhelyéből. Mi is így tettünk. A sátornál már várt a kollégám, aki jobb hijján oda menekült a vihar elől.
Akkora vész nem volt, csak a ruháink nagy rész ázott el. Tudomásul vettem, hogy annyi zoknim maradt amennyi a lábamon van (tehát 4), aztán kimertük a vizet a sátor aljából, és irány vissza bulizni.
Finntroll... északi folk metal akár még rossz is lehetne, de ezek kurva jól nyomták! Szintén egész elől voltunk, és táncoltunk. Modern északi tánczene... Most itt gondolkodtam, hogy melyik számot linkeljem be ide, de amikor ezt megtaláltam nem tudtam ellenállni... bocsi:D
Kissé fáradtak voltunk már... éjjel nem tudtunk nagyon aludni, és tartalékolni akartuk az erőnket a Sylosis-ra. Ezért Sabaton-ra nem is mentünk be. Sylosis pedig elmaradt... El se jöttek, a nap elején derült csak ki. Nagyon sajnáltam... de Emma újfent feltalálta magát: "Sebaj, menjünk Hammerfall-ra!" Let the Hammer Fall! Hát ezek után lehet az embernek rossz kedve? Egy ilyen lány mellet? Emma már kicsit fáradt volt és már fájt a nyaka is ... de én azért még nyomtam a headbanget.
Éjjel próbáltunk minél tovább fent maradni, hogy jobban menjen az alvás. Körbe sétáltunk szinte az egész területet, jókat beszélgettünk. Mindig kiderülnek új dolgok. És mindig előkerülnek rossz emlékek.
Megbeszéltük, hogy vasárnap már nem alszunk kint, hanem ha sikerül Korplikaani után összepakolunk és húzunk haza, mert én ugyebár hétfőn éjjel (azaz most) már dolgozok, másrészt meg azért éjszaka meglehetősen hideg volt, és az egyik hálózsák is vizes maradt a beázás után.
Eljött hát a vasárnap aminek a lényegtelen részét átaludtuk, és hajnali délután 1-kor másztunk elő a fészkünkből. Szokásos vasárnap reggeli fesztiválprogram: KV+cigi+sör kombó után irány a Leaves Eyes. Szintén csak egy albumukat ismerem hála Huncraft kollégámnak (az igazság az hogy a Metalfesten fellépet zenekarok elég nagy részét általa ismerem).
Hát... ez a nő... egyszerre hallani a hangját és látni pár méterről a színpadon... jóleső hidegrázás + libabőr effektus.
Kár, hogy a legtöbb banda csak 40-50 percet játszott. Inkább lett volna egy pár felejthetővel kevesebb és a többiek kaphattak volna több időt. 40 perc nagyon kevés.
Koncert után jött az info, hogy változott a program, így az Arkona következik. Mivel egyik este egy sörözésből kialakult beszélgetés során egy srác nagyon ajánlotta gondoltuk megnézzük. Hát... hirtelen köpni nyelni nem tudtunk amikor elkezdődött. Megjelent a színpadon egy első blikkre szemrevaló nő, szláv népviseletbe öltözve és úgy kezdett el ordítva-hörögve "énekelni", hogy először el se hittük, hogy az ő hangját hallom. Aztán kiderült, hogy rendes hangja is van. Arkona - Skvoz Tuman Vekov. Mindenesetre Emmát egy kicsit kiakasztotta a dolog. Szerinte a nő olyan hideg, rideg és visszataszító volt, hogy alig tudta kivárni a végét.
Kalapács József kimaradt... évekkel ezelőtt láttam utoljára még Pécsen egy kis klubban, és valahogy már akkor se tudott megfogni. Bár anno rengeteg Pokolgépet hallgattam, és nagyon szerettem a régi felállást, már kinőttem belőle, nem a mi korosztályunknak szól.
Hátra volt még a napból egy Death Angel... mit is mondjak... klasszikus pörgős - hörgős death metal, viszont valahogy mégis kurva jó bulit csináltak. Az elején hárman álltunk hátul, de amikor megláttam, hogy elől beindult a pogó szóltam a többieknek és irány a sűrűje. Igazi barátságos örömpogó volt, ami ugyan kemény volt de nem voltak barmok és vigyáztunk egymásra. Kaptam is egy állast Huncraft-tól, de ilyen helyen belefér. Igazi csapat építő training :D. A legjobb az volt amikor a bulizó tömeg egy keménynek ígérkező szám kezdetén a színpad előtt két részre oszlott és amikor beindult a színpadon a zúzás egyszerre egymásnak "rontottak". Ezt már én se tudtam kihagyni, többször is visszamentem a sűrűjébe. Emma már inkább kihagyta. Egyrészt már fáradt volt, másrészt talán ez már neki is egy kicsit durva volt. Meg hát szemüvegben azért az ember kétszer is meggondolja.
Korplikani-ra már én se voltam erőm teljében. Benéztünk, de annyira egyikünknek se tetszett, és kb 20 perc után ki is jöttünk. Ittunk egy utolsó sört, aztán egy kis segítséggel lebontottuk a sátrat még teljes sötétedés előtt és hazaindultunk. Huncraft segített hozni a cuccainkat a déliig.
Próbáltunk vadászni valami kaját, első körben egy gyros-t, de így pünkösd vasárnap rájöttünk, hogy esélytelen...
Igazából így 3 nap tömény metál után rájöttem, hogy nagyon szeretem ugyan ezt a stílust, de 3 nap azért már sok belőle. Amikor hazaértünk, este már csak komolyzenét hallgattunk. Így most helyrejött az egyensúly.
De azért jövőre megint elmegyünk :D És erre is megvan már a jegyünk!
Fura... most, ahogy ezt a bejegyzést írtam, visszaolvastam (nosztalgiázás...) egy pár régebbi bejegyzésemet, és erre akadtam, talán még egy páran emlékeztek rá. Hát igen... ez az Emma ugyanaz az Emma... Ki gondolta volna 3 éve (mert 1 nap hijján pont 3 éve volt), hogy ez lesz belőle?