Karácsony

Bevallom, kissé meghatódva írom ezeket a sorokat.

Néhány napja küldtem 1-1 képeslapot olyan barátoknak, akik nélkül már nagyon unalmas lenne mindennapi élet. Értsd: betöltjük egymás mindennapjait, beszélgetünk, osztozunk örömben és bánatban egyaránt.

Adriennt tavaly december 8.-án ismertem meg és azóta is rendületlenül igaz barátok vagyunk. Tegnap csöngetett a postás, és egy szétnyitható képeslap érkezett tőle. Ekkor a képeslapból kicsusszant valami csillogó. Egy ezüst nyaklánc. Félreértés még csak véletlenül se essék, nem az ajándék értéke, illetve a tárgya itt a hangsúly, hanem az, hogy erre tényleg nem számítottam. Ez egy igazi MEGLEPETÉS volt a javából. Nem szégyellem kimondani, de végigcsordult 1-1 könnycsepp a meghatódottságomtól.