Kivétel erősíti a szabályt

"Kivétel erősíti a szabályt!" - kiáltanak fel sokan, ha valaki hibát talál a gondolatmenetükben/szabályukban. Ez azonban nem így van, a kivétel érvényteleníti a szabályt.
Vegyük például a következő állítást: "minden páros szám prím". A szabály nyilvánvalóan igaz, hiszen a 2 páros szám is, és prím is. Ráadásul ez egy igen erős szabály - a fenti gondolatmenet alapján, hiszen az összes többi páros szám kivétel.

Jól látszik, hogy mi a problema. Eredetileg az idézet nem ezt jelentette, de elkezdték a mai formájában használni, így viszont nem igaz.
Vegyünk egy képzeletbeli mezopotámiai királyságot, ahol - a szemet szemért elv alapján - egyetlen törvény van csak: "Ha egy awelumnak (gyk: szabad ember) egy awelum levágja a karját, vágassék le az ő karja!"
Bélabá (awelum) kimegy fát vágni az erdőbe egy baltával. Nagyon béna szerencsétlen, elesik, és levágja az egyik karját. Szomoruan ballag hazafelé, közben megkérdezik az ismerősei, hogy mi történt. Ő persze elmeséli nekik. Fülébe jut a bírónak, hogy Bélabá (awelum) levágta Bélabá karját, így logikusan a törvény nevében utasítást ad, hogy fosszák meg Bélánkat a másik karjától is. Ez így nyilván nem jó.
Javítsunk egy kicsit a törvényünkön: "Ha egy awelumnak (gyk: szabad ember) egy awelum levágja a karját, vágassék le az ő karja, _kivéve_, ha a saját karját vágta le!" így már jobban hagzik, ugye? Ez egy erősebb szabály, mert Béla esetére is értelmes dolgot kapunk. Sajnos a törvénymódosítás kicsit késik, addigra Béla már kar nélkül maradt, Janibá (a végrehajtásra kirendelt személy) addigra levágta Bélabá karját.
Ez megint felvet egy problémát: Janibá szintén egy awelum, aki levágta egy awelum (Bélabá) karját. Módosítanunk kell tehát a törvényünkön mielőtt mindenki végtagok nélkül marad (hiszen minden ítéletvégrehajtónak le kellene vágnunk a karját egymás után). Felvehetünk egy kivételt, hogy Janibá mégiscsak levághassa az emberek karját (ez ugye megint törvénymódosítást igényel, amint Janibá alkalmatlanná válik erre). Felvehetünk egy új tisztséget (pl: végrehajtó/hóhér, stb.), és a hóhérnak megengedhetjük a karok levágását. Ez megint gondot okoz: így a hóhér bárki karját levághatja, így kell egy másik kivétel is, hogy csak akkor vághatja le X karját, ha az büntetésként ezt kapja. Gondolom a logikája már látszik innentől.

Mellesleg nálunk is volt valami hasonló: a hóhért kivégzés után elfogták, bíróság elé állították, megkérdezték tőle, hogy miért ölte meg X-et. Ő erre mondta, hogy ő a hóhér, és ítéletet hajtott végre, erre felmentették. A "ceremónia" ettől még megvolt minden alkalommal.

(Már régóta terveztem, hogy írok róla, most Poli adta a lökést. http://hup.hu/node/71003)

Hozzászólások

Szerintem ezt nem lehet ennyire egyértelműen definiálni, mint ahogy te szeretnéd. A kivétel azért kivétel, mert van egy szabály, amitől az adott jelenség eltér. Attól, hogy van valamennyi - statisztikailag kisszámú - kivétel, még nem lesz érvénytelen a szabály. A szabályt pedig nem az adott kivételes eset "erősíti" vagy éppen "gyengíti", hanem az az ember, aki az adott körülményekre alkalmazza ezt a kijelentést, ő minősít egy adott esetet kivételnek, amivel egyidejűleg elismeri, hogy a szabályos jelenség nem ez lenne. De hogy adott esetben mi a szabály és mi a kivétel, az nem definiálható. Matematikai pontosságot nem kell elvárni egy hétköznapokban használatos, szubjektív mondattól. :)

szerintem ott tévedsz hogy a szigorú matematikai logikát próbálod ráhúzni a "szabály" szóra amit ott nem is használnak, szerinted csak az lehet szabály ami definíció része (minden prím osztható önmagával), vagy ekvivalencia (...), a szabály szó pedig egy emberi megfigyelés eredménye, ami olyan dolgokat ír le amit _nem_lehet_ egyszerűen, tökéletesen megfogalmazni, tehát a szabályt erősíteni fogja a kivétel, mert biztosabb lábakon fog állni a megfigyelés, ha tudjuk hogy mikor/hogyan kell használni azt a szabályt

A kivétel pontosan annyira erősíti a szabályt, amennyire a cél szentesíti az eszközt. Szerintem.

Nekem van a jogban megfogalmazott szabályokkal kapcsolatban egy érdekes elképzelésem. Valahogy úgy képzelem el, mint egy síkban leírt geometriai alakzatot. Tegyük fel, hogy a sík a teljes eseménytér és ezen belül egy amőba szerű alakzat amit engedélyezni vagy tiltani szeretnénk. Ekkor lépnek be a szabályok, amik a síkot két részre osztó egyenesek, amelyek ezt "amőbát" körbehatárolják. Ha kellően sok egyenest (szabályt) állítunk fel, akkor jó közelítéssel megfogalmaztuk amit szerettőnk volna. A lefedés pontatlanságából adódó részek a kiskapuk.